Még a múlt héten a végére értem a vizes Silent Hillnek, és igazi felüdülés volt a 35 fokos hőségben, ezért eredetileg szép és részletes beszámolót akartam írni róla, ám megint a lustaság győzött.
Azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítom, hogy a Downpour az egyik legerősebb érv volt amellett, hogy PS3-at vegyek, mert bár tudom, hogy akadnak ennél sokkal jobb játékok is a gépre, elvetemült Silent Hill rajongó vagyok (és semmi jelét nem mutatták annak, hogy ezt valaha is ki akarnák adni PC-re). Az utóbbi években nem sok jó termett nekünk, a Homecomingot tavaly vittem végig és elég rossz szájízt hagyott maga után, a Shattered Memories nem tetszett, ezért félbehagytam, az Originst pedig a harcrendszere miatt tettem félre. Kicsit féltem, amikor az előzetesekből láttam, hogy a Downpour az Origins harcrendszerét akarja kombinálni a Shattered Memories menekülős részeivel, a betétdalt meg a Korn énekli...
Meglepett, mennyire szórakoztatónak és tartalmasnak találtam azt a jó másfél órát, amíg Murphy eljut Silent Hillbe, majd épp a városkában ért az első csalódás, amikor elkezdtek jönni a kretén külsejű, béna ellenfelek. Szerencsére hamar kárpótolt a felfedezés öröme és a mellékküldetések, amikből első nekifutásra véletlenül ki is hagytam párat (Tipp: a rendőrautóst csinálja meg mindenki elsőre, mert valami hihetetlenül idegtépő, és az egyik metróállomáson csövelő hajléktalan kéréseit is nagyon megéri minél előbb teljesíteni). Csak a főszálra koncentrálva egy eléggé lecsupasztott, jóval rövidebb, de alapvetően ügyesen összerakott történetet kapunk néhány kiszámítható és néhány igen meglepő fordulattal.
Amiért nekem igazán tetszett ez a rész, az a hangulata és a változatossága: ügyesen ötvözi a korábbi részek jellegzetességeit, mégsem jellegtelen iparosmunka, hanem még a kissé Alan Wakes nyúlásokkal együtt is sajátos élményt nyújtott (és ebben komoly szerepe volt a zenének is). Végig az volt a benyomásom, hogy a Vatrás srácok nagyon komolyan vették a rájuk bízott feladatot, többségük régóta a sorozat rajongója, próbáltak kicsit mindenki kedvében járni, és alighanem csak a szoros határidő miatt maradt a játék néhány eleme kifogásolható állapotban. Mivel a helyszínekre és a kalandelemekre koncentráltak, valószínűleg kicsit alábecsülték a szörnyek szerepének fontosságát, így az összhatás inkább érdekes lett, mint ijesztő. Végig az érdekelt, mit fogok megtudni Murphy múltjáról és milyen sorsokat ismerhetek meg Silent Hill lakóinak hátrahagyott nyomait vizsgálgatva, a folyton rám ugráló dögök viszont túlnyomrészt inkább idegesítőek és röhejesek voltak, semmint félelmetesek. Párszor elég rendesen megijesztettek, de legtöbbször csak vállvonogatva elfutkostam mellettük, mint anno a Soul Reaverben Razielként, csak sajnos nem mindig lehet.
Bánatos bociszemű főhős. :3
További összefüggő szöveg helyett jöjjenek inkább a pro-kontra érvek:
nagy bejárható terület, sok felfedezésre váró épület és belső helyszín
változatos, alaposan kidolgozott helyszínek (igaz, hogy a csehek se bírták kihagyni a kórházat, de egészen újszerűen tálalták; személyes kedvencem a Historical Society könyvtára, biztos mert bölcsész vagyok )
irtó beteg alternate world szakaszok
nem szájbarágós, szép lassan kibontakozó, fordulatos történet 6 féle befejezéssel
opcionális mellékküldetések, amelyek némelyike nagyon ötletes, vagy egyenesen hátborzongató és amiknek hála órákra el lehet veszni a városban
sok-sok easter-egg a rajongóknak (meg az is aranyos, amikor látod, hogy a gyerekszobában cseh mesekönyv hever az asztalon )
a hangsúly ismét a történetre és a sorozat horror-kaland jellegére került
megint külön be lehet állítani a harcok és a fejtörők nehézségét
végre megint vannak normális fejtörők!
minél jobban esik az eső, annál nagyobb veszélyben van Murphy
nincs életcsík; ha haldoklunk, azt Murphy tántorgása és csuromvér külseje jelzi (de a statisztikáknál meg lehet nézni, hány százalékon van Murp élete)
relative használható harcrendszer egy Silent Hill játékban!!! (de komolyan, én általában elég béna vagyok, de most nagyon jól boldogultam)
sokféle közelharci fegyver (serpenyő!)
nagyon jól használható notesz tippekkel, térképpel, mindennel
érdekes, sok meglepetést tartogató főhős és mellékszereplők
igényes szinkron
hangeffektek és zene (lehet, hogy már nem Akira Yamaoka áll mögötte, de szvsz Daniel Licht is kiváló munkát végzett, a rádióba összeválogatott számokért pedig külön plusz pont jár)
szánalmasan kevés fajta szörny (a fair play érdekében: a régi részekben sincs sokal több, de jobban voltak elosztva, itt viszont a városban folyton ugyanaz a kettő jön, ami hamar baromi unalmassá válik)
vérgagyi, ötlettelen szörnydizájn (a Murphyre ugráló maszkos fangirlek, a kigyúrt vérfarkas-izék és a próbababa-szellemek a közelébe sem érnek a bizarr, emberi lényre alig emlékeztető kreatúráknak, amikkel a korábbi részekben találkozhattunk)
állandóan újratermelődő ellenfelek (értem én, hogy Silent Hillben nem lehet csak úgy háborítatlanul sétálgatni, de egy idő után megőrjít, hogy kétpercenként rám ugrik valami)
középszerű grafika (néha nagyon szép, néha meglepően ronda, nekem igazság szerint megfelelt)
kisebb technikai gondok (ritkán tölt és kevés a töltőképernyő, viszont néha elég csúnyán beröccen)
kicsit több interaktivitás nem ártott volna
az a kevés döntés, ami van, meglehetősen súlytalan, még ha ki is hatnak a befejezésre
a rengeteg felvehető csetresz miatt az ember egy idő után immunissá válik a "pick up" szöveg felvillanására és simán elsétálhat quest itemek mellett
az utolsó szakasz túl akciódús, a folyamatos bunyó rá van kényszerítve a játékosra
miért nem Mary-Elizabeth McGlynn énekli a betétdaaaaaaalt
Na nem baj, a sok rinyám ellenére is 8/10
A cseh Vatra Games feltámasztotta a sorozatot, a Downpour messze a legjobb rész a Silent Hill 3 óta! Lenne mit csiszolni rajta, leginkább szörny-fronton, de nekem minden hibájával együtt nagyon tetszett, úgyhogy neki is állok még egyszer, hogy megcsináljam a kimaradt mellékvágányokat. : )
Furcsállom egyébként, hogy a Downpour még a sorozat rajongói között is annyira visszhang nélkül maradt... ennyire nem érdekel senkit, vagy csak mindenki nyaral? Tegnap fürödtem én is a Velencei-tóban, amíg a vihar haza nem zavart, bár rám a víz úgysem veszélyes. : )