**8 - The Legend of Zelda: Ocarina of Time
Megjelenés éve: 1998
Platformok: Nintendo 64, Gamecube, Wii, 3DS**
Remélhetőleg senki nem gondolta, hogy az Ocarina of Time kimarad; ez az a játék, aminek az előkelő helyezését mindenki biztosra vehette. A közmegegyezés szerint ez A Világ Legjobb Játéka, függetlenül attól, hogy ki mit mond vagy gondol, milyen listát ír, vagy hányadik helyre rakja. Erről már jóval korábban megszületett a közmegegyezés, mint arról, hogy Puskás Öcsi a legnagyobb magyar.
A Zeldának azonban nemcsak korszakos jelentősége, hanem magas élvezeti faktora is van; ezt bizonyítja a tavalyi remake, az Ocarina of Time 3D szórakoztató mivolta is. Nem protokolláris okokból szerepel a listán - legyen szó erről vagy bármelyikről -, hanem megérdemelten.
Megjelenése idején kevés játék volt, ami jobban, hatékonyabban használta volna ki a valós idejű 3D nyújtotta lehetőségeket. A legtöbb játéktervező a kilencvenes évek végén puszta látványelemként gondolt a térbeli megjelenítésre, a benne rejlő lehetőségeket nem sikerült kiaknáznia. Ez persze nem baj; vannak játékok amik a maguk bájos egyszerűségével is képesek voltak történelmet írni. A Zeldának viszont sikerült az a bravúr, hogy a 16 biten alkalmazott receptet 64-en is sikerrel alkalmazta, de úgy, hogy egy bájt se ment veszendőbe.
Feladta a leckét mindenkinek. A dungeonök felépítése elsőrangú, a pályatervezés mesteri; ilyen gondosan kimunkált, okosan felépített helyszíneket manapság is igen kevés játékban láthatunk. Ehhez már csak járulékos bónuszként társul az elragadó tündérmese-világ, ami térben is ugyanolyan bájos, mint a 2D-s Zeldákban. Az előrehaladás fokozatos mivolta, a variálás a két idősíkkal, a fiatal és az idősebb Link képességei közti különbségek egészen egyedi csavart visznek az egyébként is bámulatos játékmenetbe.
Openworld alatt ma már egészen mást értünk, mint 1998-ban, de az Ocarina of Time világa hatalmas; el lehet veszni benne, de ilyenkor mégsem érezhetjük elveszettnek magunkat. Hogy is lehetne? Hyrule Field körbelovaglására, a naplementére a ranchon, vagy egy sajátos pályatervezési bravúrra egyaránt rá lehet csodálkozni. És mindegy, hogy Kakariko Village-ben üldözzük a csirkéket vagy céltalan horgászással töltünk el órákat; mindig lesz valami, ami elszórakoztat.
Az indie hipstereknek legalábbis gyanús lehet, hogy az Ocarina of Time ennyi világlegjobbjátéka-díjat zsebelt be. Ami ennyire népszerű, túlhype-olt, körbenyalt és feldicsért, az biztos nem annyira jó, mint mondják. És ebben igazuk is van - sokkal jobb annál. Indokolatlanul sok tömjénfüstöt kapott, az tény, de mentségére szóljon: erre nem azért volt szükség, hogy kiűzzék belőle az ördögöt. Elvégre a Zelda élete csupa játék és mese; utóbbit elég megélni, az előbbi pedig tényleg a világ legjobbja.
/tyler/
A The Legend of Zelda: Ocarina of Time nálunk a világ legjobb Nintendo 64 játéka.