A 100 legjobb játék - 9

**9 - Call of Duty 4: Modern Warfare

Megjelenés éve: 2007

platformok: PC, X360, PS3**

Nem a generáció legjobb játéka; nem a világ legjobb játéka; ha valamire mégis emlékezni fogok ebből a generációból visszamenőleg, az az a pillanat, amikor először megpillantottam a Call of Duty 4-et 2007 novemberében.

Mindenki ismeri azt az érzést - hisz játékosok vagyunk - amikor valami újat látsz, és minden ízében új élményt élsz át. Pedig lehet, hogy korábban láttál már hasonlót, vagy játszottál is vele (mondjuk COD 2 néven, vagy bármelyik más háborús FPS képében), mégis az egész úgy van összerakva, hogy egy merőben új élményt tapasztalsz.

Ez volt a Call of Duty 4 megjelenéskor - egy híresen erős 2007-es évvégi hajrában volt képes elrabolni a figyelmet, olyan megjelenések tengerében, mint a Halo 3 vagy a Bioshock, melyek minden szempontból jobban várt játékok voltak.

A történetet azóta ismerjük...és milyen kár, hogy ismerjük.

Ha nem ismernénk, az egész bejegyzést valószínűleg végig lelkendezhetném anélkül, hogy bárki rosszallását fejezné ki vagy megkérdezné, hogy mit keres ez itt.

Mindezek ellenére vállalom, hogy a Call of Duty 4-nek méltán van helye itt a Top 10-ben.

Először is tisztázni kell, hogy hiába nyújtanak többet bizonyos szempontból a folytatásai, egyik későbbi Call of Duty sem érte el azt a szintet, amit a COD 4 elsőre lepakolt az asztalra. Ez egy olyan dolog, amiben a COD 4 maradandót alkotott. A hatásos és a hatásvadászat közötti egyensúlyt hagyományosan nehéz belőni, a COD 4 azonban végig megmarad azon az oldalon, ami még nem megy át ócska hatásvadászatba. A történetmesélés az első perctől fogva belegyömöszöl a székbe, és később sem lesz okod kikászálódni belőle: amit a modern harcászat, Közel-Kelet és oroszok témából ki lehet hozni, azt a COD 4 ki is hozta, és nagyjából ezer évig nem kellene újabb bőr belőle, mert csak az eredeti báját csorbítja.

A mai napig nem tudom, hogy az Infinity Wardnak hogy sikerült olyan drámai hatást elérnie, hogy kis híján megkönnyezzem egy ismeretlen katona halálát, ahogy a legvégét se feledem, pedig minden volt, csak szenzációba hajló, újonnan látott jelenet nem. Mégis működött, és a mai napig működik.

Ami a leginkább erős a COD-ban, az a multiplayer, amelyben szintén újat hozott, és ma már csak azért nem tűnik különösnek, mert mindegyik FPS azt az utat követte tovább (amelyik meg nem, az nem is lett olyan sikeres). A ma már mindenkinek ismerős perk-ök, emblémák, kasztok világa, mindezt méretre pontosan felépített pályákkal, mérhetetlenül (és egyesek szerint túlságosan is) felpörgetett játékmenettel, változatos fegyverekkel, azok előnyeivel-hátrányaival.

Ez az alapanyag olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy még 2011-ben is több millióan játszottunk vele, ezzel pedig a COD valószínűleg a Mario és a GTA játékok popularitásával vetekszik.

Mit sem ért volna mindez a drámai single player kampány nélkül. Hihetetlen, de a valaha volt tíz legkedvesebb FPS pillanatomból ÖT a COD 4-ben van. Az emlékezetes csernobili misszió, az emlegetett atomtámadás, a játék legelején lévő hajós küldetés: a COD 4 változatos és játékmenetben is eltérő pályákat kínált. Ez együtt egy hihetetlenül erős egésszé állt össze, ami nemcsak hogy az FPS-ek egy egész generációját határozta meg, de egyből felült a trónjukra.

És itt jön el az a pont, amiért azt gondolom, hogy a COD 4-nek a Top 10-ben van a helye.

Míg más FPS-ek kitermeltek egy bizonyos közönséget maguknak, addig a COD 4 mindenkinek való. Bárki, aki egy kicsit is vonzalmat érez a téma, vagy a műfaj iránt, valószínűleg kipróbálta már, vagy játszotta huzamosabb ideig a COD 4-et. Ilyen játékot pedig nehéz lenne mondani még egyet.

Nem a generáció legjobb FPS-e; nem a világ legjobb FPS-e; de az egyetlen játék, amit több millió ember játszik és számot tarthat efféle elismerésre.

Ez a pokol utolsó lépcsőfoka. Ezután már csak a casual lejtő következik.

/kobe/