Ez + az

Rég volt már személyes hangvételű bejegyzésem. Most meg főleg jól jönne a lelki szemetes kiürítése, mert hiába van már nyár, fesztivál és hasonló. Azért az ember sokszor otthon tevékenykedik önmagában vagy párjával.

De ellőtte valami pozitív élmény is. A szakmai vizsga megszerzése után nem volt kérdés nálam hogy tovább folytatom tanulmányaimat, vagy belecsöppenek az élet nagy fogaskerekébe. Plusz pont a legjobbkor ütött be a kormány által kitalált válság is, így a munkaerőpiac is egy hatalmas stop táblát állított minden frissen diplomázott, érettségizett ember elé. Így plusz három év újra iskolapadban járva megszereztem az érettségit is.

(ha valaki gondolkodóba esne, mi az ott jobb oldalt, az egy Asztalos szakképesítés elismerő biléta)

Nem mondom nem volt könnyű a matekkal újfent megbarátkozni, de eredményeket látva teljesen elégedett vagyok vele.

Hogy hova tovább? Jó kérdés, azt tudom hogy most egy időre félreteszem a tankönyveket, és végre elkezdek komolyabban melózni. Nem csak ilyen-olyan ideiglenes diákmunkának nevezett melóval. Bár istenigazából egy technikusi szakképesítést szívesen elvégeznék még. Csak + 2 év lenne és előnyben lennék a többiekkel szemben, hisz én már megtapasztaltam a szakma csínját-bínját. De szeretnék a médiában is elhelyezkedni (no nem mint sztár vagy Puzsér Robi SZAGértőként), vagy épp informatika belül hálózat varázslóként. Őszintén még nem döntöttem el, csak azt látom hogy a magyar piacnak nincs szüksége újfent bútor asztalosra. Megvannak ezek nélkülem is úgy látszik, ami én nem nagyon örülök mert elindulni nem tudok így sehova sem.

Az idei nyaralás is rendesen be árnyékolta a szóbeli halasztása is. Mivel újfent mi osztályunk maradt utoljára, így elég fájó szívvel mondtam le a VOLT fesztivál kilátogatására. Pedig ember is lett volna akikkel megyek, de így erősen felejtős az egész. Balaton Sound nem az én világom. Pár éve voltam kint, de elég unszimpatikus ripacskodó társaságot látva elég is volt egy napra megtapasztalni, hogy én nem tartozok nagyon az árembí meg a langyi diszkó zenék kedvelőihez. Bár a helyszín kiépítése kellemes volt, szemtáplálék is volt bőven. Sziget fesztivál meg évről-évre egyre drágább lesz, így már ismerőseim is lemondtak róla hogy még egy napra is kimenjenek Európa legdrágább fesztivál helyszínére.

De nincs gond, hisz idén is lesz nyári Naruto con...akarom mondani, Animecon, így a fáradt kötelező balatoni/horvát/görög nyaralás után érdemleges program is fog akadni a fogamra. :3 És furcsa, már túlságosan túlléptem a dupla X-et is, de még a mai napig nem tudom megunni a keleti nagy szemű rajzfilm figurák világát. Bár már nem két pofával zabálom a sorozatokat, azért új szezonkor pár érdekes új sorozatot megnézek, a kötelező új Hellsing OVA várakozása között.

És...újfent vak voltam. Biztos ismerős lehet az érzés, mikor egy új lányt megismersz és rá hónapokkal később rájössz hogy többet érzel iránta mint szimpla barátság. Teljes öröm boldogság tölti el a lelkedet, hogy végre van valaki, aki miatt érdemes élni. Ám ahogy próbálod tudatára adni érzéseidet, csak visszautasítást és téma elterelést kapsz. Ebbe persze mindenki tovább állna, de én úgy éreztem hogy ő nem csak egy szimpla egyéjszakás kapcsolat. Ez több annál. De hiába próbálsz még egy egyszerű találkozást szervezni, ha az illető mindig kifogásokat keres a nem ráérésre. Ebből nekem picit elegem lett, újfent elkezdtem emészteni magam emiatt, de végül megírtam neki (ha már nem hajlandó hogy személyesen megmondjam neki) mit érzek iránta. És valahol legbelül már sejtettem hogy ez erősen bukta ügy, de így még fájóbb érzés annak megerősítése. Nem hullajtok könnyeket emiatt, nem az én stílusom. Csak mélységesen csalódott és ostobának érzem magam, hogy néha ilyen helyzetbe kerülök.

Ah well, fuck it!

Inkább rágyújtok és a csillagos éjszaka alatt figyelem a Holdat, miközben Cowboy Bebop zene kavarog a fejembe.