Retrosztály: ALIENS - A Comic Book AdventurePC TESZT

A Mindscape -nek és a Cryo Interactive -nak köszönhetően 1995 május 25 -étől kezdődően egy olyan Alien játék rejtélyes történetébe csöppenhettünk bele, melynek a Dark Horse Comics által kiadott képregények szolgáltak alapul és melyhez foghatót e név alatt a későbbiekben egyetlen fejlesztő cég sem készített.

Igaz, az Aliens cím talán kissé olyan asszociációt kelthet bennünk, hogy egy kö-kemény, "lődd ahol éred" típusú játékprogramnak nézünk elébe, pedig nem, itt nem erre fektették a fő hangsúlyt. Tulajdonképpen számomra is hihetetlen, hogy az egész gyakorlatilag sétafikálásról és cseverészésről szól, no meg a titokzatos sötétségről, ahol lidércnyomásba burkolódzik a kimondhatatlan szorongás.

Az intro az elején páratlan, bár hátulütője az, hogy ha a játékot csak folytatni akarjuk, nem előröl kezdeni, akkor is végig kell néznünk, csak azután kezdhetünk neki onnan, ahol épp tartottunk. A program további 98% -ában is hihetetlenül szép SVGA animációkkal akarnak majd elkápráztatni minket a készítők.

Nos, minden 2121 -ben kezdődik, amikor is ez az úgynevezett Intelligens Kolóniák Parancsnoksága (angol rövidítése CIC), az első terraformáló küldetését útnak indítja. Ezeknek a küldetéseknek tulajdonképpen az a célja, hogy életet teremtsenek a Földhöz hasonló, más lakható bolygókon is.

Ez mind csodálatosan hangozhat számunkra egészen addig, míg meg nem tudjuk ezeknek a küldetéseknek a valódi okát. Valójában a CIC 2121 -re teljesen kiaknázta az egyébként is a túlnépesedéssel küzdő Föld legutolsó ipari tartalékait is. Ezzel rákényszerítette magát arra, hogy mélyűri kutatásokat kezdjen, majd virágzó bolygóvá terraformálja a lakható planétákat és parazita módjára felélhesse azok készleteit.

Ezen küldetések elindításának kezdetén a CIC még csak a jelentkező önkéntesekből válogatta hajóinak gyarmatügyi tudósait, legénységét, majd később, mikor azok rájöttek, hogy a vállalat csak saját galád tervének véghezviteléhez használja ki őket, melyben fikarcnyit sem szerepel a Föld megmentése, már kénytelen volt sorozással kényszeríteni az embereket, hogy úgy táncoljanak, ahogy ő fütyül.

Mi 36 évvel később kapcsolódunk be egy ilyen kényszersorozott küldetésbe egy bizonyos Henry Hericksen nevet viselő parancsnok személyében, aki azelőtt, fiatalabb éveit a seregben tengerészgyalogosként tengette. Tévedés ne essék, ennek az embernek az ég világon semmi köze nincsen a Lance Henriksen nevű színészhez, aki a Bishop néven elhíresült androidot játszotta az Aliens és az Alien 3 filmekben. Az ő neve csupán a készítők vicces kedvének és a filmekre való utalásának áldozata.

Szóval a 115 -ös IQ -val megáldott Hericksen parancsnok éppen egy ilyen terraformáló küldetésből igyekszik visszatérni a Földre USS Sheridan nevet viselő hajójával, mi pedig abban a kitüntetésben részesülhetünk, hogy a történetet az ő bőrébe bújva, az ő szemén keresztül kísérhetjük figyelemmel.

Hericksen erős, önhitt kitartó ember, akinek a múltban sajnálatosan már volt alkalma "randizni" néhány idegen lénnyel, úgyhogy meglepetések nemigazán érhetik. A játék során főhősünk irányítása és a felmerülő opciók közti válogatás mind az egér segítségével történik. Ezen kívül csak a figyelmünkre és a logikai érzékünkre lesz szükségünk. A hajón rajta kívül még három tapasztalt veterán (egy nő és két férfi) tartózkodik, akiknek irányítására nem kapunk lehetőséget, de információkat, tárgyakat bármikor csereberélhetünk velük. Sajnálatosan elég nehéz összhangban dolgozni velük, mert mindig megvan a véleményük és legtöbbször kritizálják minden tettünket, kötekednek velünk. Ez mind viszont kiküszöbölhető, ha a párbeszédek során azokat a válaszokat választjuk ki kis listánkról, amiket ők szeretnének hallani. Ha rosszul választunk, a továbbjutás során még sok problémát okozhatnak nekünk, úgyhogy ne feledkezzünk meg a jó nevelésről, de ha már ennyire szóba hoztam őket, akkor lássuk kikkel van dolgunk:

-Dr. Lora McGuiness: 150-es IQ -jával, valamint jó pár egyetemi végzettséggel a háta mögött ő a csapatunk egyetlen női tagja. Jelenlegi küldetése arról szól, hogy orvosként tevékenykedjen a USS Sheridan fedélzetén. Elkülönül a többiektől. Nagymértékű tudása, megszállottsága ellenére mások irányítását igényli. Pszichikai potenciálja alacsony.

-Mac Williams: Erre a csupán 125-ös IQ-val rendelkező kapitányra vár az USS Sheridan irányítása. Színpadiasan viselkedik és szintén egy megszállott személyre találunk benne, bár régebben a heroin tartotta rabságban. Fizikai potenciálja meghatározó.

-Jack O'Connor: 221-es IQ -jával ő a legeszesebb a fedélzeten, viszont amennyire okos, pontosan olyan mértékben skizofrén is, mióta 14 éves korában megtámadta egy xenomorf. Tudományos tisztként van jele, aki szintén elég megszállott és Dr. Lora McGuiness -el ellentétben magas pszichikai potenciálja van.

Csodák-csodájára, mint ahogy azt tájékoztatásul közöltem ezen személyek neve mellett, még információkat is szerezhetünk a programban róluk, mégpedig az egészségük alapján, a fizikai erősségük alapján, szellemi erősségük alapján, valamint éhségük, idegállapotuk alapján. Egy a lényeg, mindent úgy kell cselekednünk, hogy a hajó legénysége úgy dolgozzon össze, ahogy mi szeretnénk, különben sohasem érhetjük el céljaikat és ezzel a vesztükbe sodorhatjuk őket és velük együtt magunkat is.

A sztoriba ez a négy veterán kényszersorozott önkéntes pont akkor lép be, mikor épp legutóbbi munkájukat követően űrhajójukkal hazafelé tartanak, hogy ott megkaphassák végre jól megérdemelt pihenőiket. Utuk kétszázadik napján a hajó fedélzeti számítógépe:"ANYA" (M.O.M., az 1979 -es Alien filmben nem ugyanígy hívták a Weyland-Yutani Társaság Nostromo nevezetű kereskedelmi vontató űrhajójának fedélzeti számítógépét?) harmadosztályú, automatikusan sugárzott SOS vészjeleket fog (ahogy az ilyenkor szokás szerint az ilyen történetekben lenni szokott), melyek sugárzási helye a B54C bolygó, ami egy, az Alpha Centauri periféria közelében lévő, 12-ed osztályú, Epsilon szektori bányász kolónia. E kolónián kevesebb mint negyven ember dolgozik. Rajtuk kívül még természetesen fellelhető néhány android is.

Az SOS jelek oka, amiről a hajó legénysége egy ideig sajnos semmit nem fog tudni, az igazság szerint az, hogy a bolygón hűn szeretett vállalatunk egy titkos genetikai laboratóriumot működtet, na de nem ám azért, hogy mondjuk a rák ellenszerén munkálkodjanak, hanem azért, mert a hadsereg megbízta őket, hogy a tudósok idegeneken végezzenek kutatásokat.

Mint ahogy ez az eddigi történetből már sejthető, a kísérletezés kudarcba fulladt és arcra tapadó barátaink, valamint azok hűn szeretett kollégái, kiszabadulásuk után megkezdték szokásos vérfürdőjüket, melyhez az ott kutató kutatókat választották alapanyagnak.

Az USS Sheridan e jelekre reagálván, idő előtt elkezdte a legénységet felébreszteni a hibernációból. Majd azokat ugyan nem bújtatja bolyhos papucsukba, de egy melengető kávé mellett közli a remek hírt, miszerint idegen eredetű, egyelőre megállapíthatatlan jelentéssel bíró rádióadást észlelt, melyet az előírtak alapján ki kell vizsgálni, na meg mellékesen tudatja velük azt a remek hírt is, hogy egy három szektornyira lévő aszteroidamező rohamosan pont feléjük közeledik.

Nos ezzel meg is kapjuk első küldetésünket, melyet pontosan öt perc alatt kell véghezvinnünk, mert annyi idő van még hátra az aszteroidák becsapódásáig.

Ez alatt az idő alatt el kell intéznünk a hajó tökéletes leparkolását a B54C bolygóra (ahol majd az SOS jel okára is ki kell térnünk) és üzenetet kell küldenünk a CIC -nek a megváltozott útvonal okáról. Nem szeretném lelőni a kedélyborzoló eseményeket, éppen ezért a sikeres továbbjutáshoz ez alkalommal nem nyújtok holmi méretes végigjátszást, hanem bővebben csak erre az öt percre és a túlélésünkhöz szükséges leglényegesebb dolgokra térek ki.

Szóval, amiket első alkalommal meg kell keresnünk, az egy CD és egy zöld kártya. A computert be kell kapcsolnunk és a meglelt CD -t Mac Williams -nek kell odaadnunk. A kártyát Dr. Lora McGuiness -től szerezhetjük meg, de csak abban az esetben, ha a végletekig faggatjuk őt. Ha ezek megvannak, akkor már nyert ügyünk van és kapitányunk kecsesen leteszi az USS Sheridan -t.

A leszállás videóbejátszása szintén páratlan látványt nyújt nekünk az introhoz hasonlóan. A liftet használva lemehetünk az étel automatához, ahonnan kaját tudunk szerezni magunknak és a legénység többi tagjának is.

E cselekedet azért fontos, mert minél jobban észlelik az éhséget barátaink, annál agresszívabb beszélgetőpartnerre lelünk bennük és nem fognak segíteni a küldetés során. Azért nem kell pánikba esni, a kannibalizmus veszélye nem fog fennállni:)

A kaják képeit egyszerűen csak húzzuk oda a legénység arcképeihez és ezzel meg is etettük őket. Ha ezzel megvagyunk, akkor siethetünk is tovább a következő teendőnkhöz, vagyis a harci díszbe való öltözködéshez. Társainkkal együtt magunkra kell öltenünk az exosceletonokat, melyek hasonlóak a rakodógépekhez, viszont a nagy robotszerű gépezettel ellentétben itt inkább ruhaszerű védő-öltözékként szolgálnak a sötétben meglapuló idegenek ellen.

Az exosceleton ugyan nem csinál belőlünk Vasembert, hogy aztán a bolygó körül repkedhessünk vele kedvünkre, de segítségével erősebbek leszünk az esetleges összecsapások során. A legénység ezen védőfelszerelései nem csupán küllemükben, hanem a csúzlikkal való felszereltségben is különböznek egymástól.

A mi öltözékünk leginkább a stratégiára hivatott. McGuiness -é mindennel fel van szerelve, amivel unaloműzés-képpen egy jó kis operációt lehet végrehajtani másokon. Williams -ét karok és fogak teszik harcképesebbé. O'Connor kamrájával örökítheti meg a vérfürdőket és scanner -ével segíthet minket.

Ezek a különböző tulajdonságok azért lényegesek, mert az utunk folyamán mindig lesznek bizonyos tennivalók amik az előrehaladásunkat próbálják majd galád, aljas módon meggátolni és ezekhez legtöbbször nem lesz elég a mi öltözékünk tehetsége, a többiekét is be kell vonnunk, ha végig akarjuk járni a bázis sötét, csendes folyosóit, ahol az áldozatok lecsöppenő vérének visszhangja szolgáltatja számunkra az egyetlen hátborzongató neszt.

A kolónián ugyanúgy használnunk kell a computert, mint a játék elején a hajónkon. Próbáljunk meg szétnézni mindenfelé, amerre csak vezet út és felvenni mindent, ami felvehető, legyen szó akár egy CD ről, térképekről, vagy akár egy csúnyán levágott kézfejről. Bizonyos tárgyakat csak a megfelelő tudású és felszerelésű társunk tud használatba venni.

Természetesen belebotlunk majd emberek és idegenek tetemeibe is egyaránt, valamint lesz olyan szituáció, amikor épp akkor találunk rá valakire, mikor a halálos sikolyon kívül egy aranyos kis idegen is kitörni készül testéből.

A harcrendszert egyébként elég hamar ki fogjuk tanulni, mert már a hajóból való kiszállás alkalmával bele fogunk sétálni egy barátságtalan robot csikorgó karjaiba. Aztán a robotról kiderül, hogy nem is igazán robot, de ennél többet tényleg nem árulok el.

A csatát külső szemszögből láthatjuk. Mi és az ellenfelünk sakktábla szerűen kockákra lépve indulhatunk el, hogy mihamarabb lemészárolhassuk egymást.

A két fél nem felváltva, körökre osztva mozoghat, hanem egyszerre és amint az egérrel becélozzuk támadónkat, az alatta lévő kocka pirosra vált. Ekkor kaphatunk végre az alkalmon és az egér másik gombjának lenyomásával megmutathatjuk neki, hogy milyen is az a golyózápor, de a közelükbe sétálva még a közelharcos pofozkodást is kipróbálhatjuk.

Később, mikor már gránáttal rendelkezünk, már sokkal könnyebb lesz végezni velük. Ugyanezzel a klikkelgetéssel csak rájuk kell hajítanunk a gránátot és ellenségeink porhanyóssá válnak. Majd találni fogunk rakétavetőt is, de szerintem akkor is a gránát a leghatásosabb.

Amint a tojástere tévedünk igyekezzünk távol tartani magunkat a tojásoktól, mert ha túl közel megyünk hozzájuk, kinyílnak és lesz meglepetés, de ettől függetlenül a tojásokat is egytől egyig el kell pusztítanunk.

Ezen kívül még a túlélés miatt érdemes fejben tartani, hogy mikor 6 támadó kezd egyszerre nyáladzva felénk mászni, a közelebb lévőket lövéssel, a távolabbiakat gránáttal érdemes likvidálni, máskülönben hírmondó sem marad belőlünk.

Nos, ezzel szépen el is érkeztem a programmal kapcsolatos és az életben maradáshoz szükséges információáradataim végéhez, hiszen milyen ember lennék, ha részletesen leleplezném egy egyedinek számító Aliens játék minden sötét zugát és váratlan, csontig hatoló fordulatát, melytől talán a frász kerülgeti majd a kedves olvasókat éjszakánként, miután arra vetemednek, hogy belevessék magukat eme tátongó, kiismerhetetlen, sötét űrbe...

Összegzésként annyit tudok mondani, hogy a játékra nem lehet panasz. Amellett, hogy megtornáztatja az agyunkat, egy vérbő kalandjátékba csöppenünk általa, amit néhol megspékeltek pár szaftos, horrorfilmbe illő elemmel.

A grafika és a hang tökéletes, valamint a téma is titokzatos, érdekfeszítő. A háttérzene kissé melankolikus hangvitelű, úgyhogy aki szereti a Depeche Mode -ot, az kimondottan jól fogja magát érezni a folyosók koptatása közben. Nekem a zenével kapcsolatban nagyon bejött az, hogy '95 -ös játék lévén a zene és a beszéd kitűnő hangzású és jól elkülöníthető egymástól.

Negatív problémát a programmal kapcsolatban nem igazán tudok mondani, viszont 1995 -ben az idegeneken kívül leginkább az hozta a frászt az emberekre, miszerint a játék 57MB -ot foglalt el a merevlemezről, ami akkoriban túl soknak számított egy ilyen játékhoz képest. Annak ellenére, hogy az adatnak a nagyobb része ott volt a meghajtón, a játék betöltésére így is nagyon sokat kellett várni.

A játék hangulatán leginkább az ront a legtöbbet, hogy csak akkor kapjuk meg a számunkra elengedhetetlen információkat a fedélzeti számítógéptől, ha Reversi -t játszunk vele és győzünk. Na ezt az okosságot nem tudom ki találta ki, de nem sokat tudott az Alien filmekről az biztos... viszont az őrületbe kergetés módjáról annál inkább.

A mai operációs rendszereken sajnos nehézkesen döcög, de a 90 -es években leginkább Windows -on futtatták. Hozzá kell tennem, hogy DOS alatt is ment. Kisebb zavaró tényezőnek tudható még be az is, hogy a második CD -t (ugyanis 2 CD -ből áll a játék) mindig váratlanul kéri a legnagyobb akciódömping közben, de ez a dolog számomra nem katasztrófa.

A negatívumok felhánytorgatása ellenére, örömmel konstatáltam, hogy végre tényleg egy, a többitől gyökeresen különböző kalandjátékot kaphattunk a pénzünkért, ami az első öt perc után már nem túl nehéz, nem is túl könnyű. Pont olyan, amilyet elvárnánk egy Aliens játéktól.

Érdemes elütni vele a nyári estéket:)

Köszönöm figyelmeteket:)

ALIENS: A Comic Book Adventure általános adatok:

Fejlesztő: Cryo Interactive Entertainment, Dark Horse Interactive,

Kiadó: Mindscape,

Kiadási dátum: 1995 május 25. (világszerte),

Játékmódok: Egyjátékos,

Műfaj: Kaland,

Magyar cím: Aliens: A Comic Book Adventure.

Platformok amikre kiadták: Pc.

Egyéb információ:

Ha e irományomnak köszönhetően megjött a kedvetek az "Alien Univerzum" játékainak további tanulmányozásához, abban az esetben a soron következő retro ALIENS henteldének a tesztje már itt olvasható:

Click!