theSickness2012.05.26. 13:46

Másvélemény: Skyrim

Már az elején leszögezném, hogy ez most nem fikázás. Nem a "hivatalos" Skyrim tesztek és a rajongók savazása, leszólása akar ez itt lenni (valahol, mindennek ellenére én is odavagyok a sorozatért), de arra mindenképp rá szeretnék világítani, hogy a sok helyen, talán a rövid tesztelési időszak miatt nem látják azokat a negatívumokat, amelyek szerintem hosszabb távon rányomják bélyegüket az egész alkotásra, esetleg a tesztelők nem támasztottak komolyabb igényeket a játék iránt - de meglehet, hogy csak én rakom túl magasra a lécet. A lényegen nem változtat: van néhány dolog, amit mindenképp ki szeretnék magamból írni a Skyrim-mel kapcsolatban.

A Skyrim-mel játszani alapjában véve egy csodálatos élmény. Bőven akadnak kiemelkedő pillanatok, egy-egy kisebb történet megélése, a helyszínek felfedezése maga a katarzis - ez lenne a játék sava-borsa. Skyrim területe hatalmas, mesés tájakban gyönyörködhetünk, és megannyi apró kis zegzugot járhatunk be (egyáltalán van olyan szó, hogy zegzug?). A játék szépsége leginkább abban rejlik, hogy mindenki máshogy éli meg: más karakterrel, más vérmérséklettel, más stílusban, és leginkább teljes más ritmusban, más irányba haladva éli meg a kalandot. A koronát az egészre Jeremy Soule csodaszép, varászlatos muzsikája teszi fel, amely engem személy szerint a leglaposabb pillanatokban is a képernyő elé tudott szegezni.

Ezek alapján megérdemelt lenne a sok maximális pontszámot osztogató, vagy ahhoz közelítő értékelés.

Igen ám, de negatívumok is akadnak, és talán bennem van a hiba, talán túl magasak az elvárásaim, de ezeket összességében nem tudom annyira félvállról venni, mégpedig azért, mert egy szerepjátéknak szerintem épp, hogy hosszabb távon kellene teljesítenie, de a Bethesda olyan magas labdákat is képtelen lecsapni, amelyeket evidens módon amúgy várna a játékos, és amelyek kihagyása 2011-ben mondhatni vércikinek számít.

Alapvetően az a gond, hogy a Bethesda baszik komolyabban újragondolni a motort, meg úgy általában az egész játékot / játékmenetet. Az előbbi leglátványosabb jeleit mindenki ismerheti: a robotmedvék, az egy helyben, saját váladékukon csúszkáló, és furcsamód minden sziklát megmászni képes lovak, a normális útkeresésre képtelen gépi társak Skyrim mindennapjainak részét képezik. Az animáció alapból nem az erőssége a játéknak, minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy előző generációs játékok verik kenterbe ezen a téren (is), ami azért külön érdekes, mert valóban javítottak valamicskét a korábbi részekhez képest. A kevésbé látványos bakik közül személyes kedvencem a már a Morrowind-ben (!) is jelen lévő, botor módon a táblás szerepjátékok rendszerének elvén működő, a karakter statisztikáira építő lopási rendszer, amely alacsonyabb stealth szinteken produkál érdekességeket - például egy üres házon belüli, külön magunkra zárt szobában történő tolvajlást is észreveszik a városőrök - ósdi, rendkívül béna megoldás. A gépi társak nem csak az útkeresésben "jeleskednek", akadt olyan eset is, amikor a fő sztori szerinti orgyilkosság miatt ellenünk fordulnak - amelyben az az érdekes, hogy előtte saját kezűleg öltek halomba városőröket, mezei vadászokat és egyéb népségeket. Az összes hiányosság, illetve kínos és logikátlan megoldás, fejlesztői nemtörődömségből fakadó baki felsorolásától inkább eltekintenék, a mai napig egyre újabbak kerülnek a felszínre a jelenlegi, szinte megszámlálhatatlan mennyiségű hiba mellé.

Na és a bugok...

Már-már megszokott, vagy legalábbis semmi rendkívüli nincs abban, hogy félkész játékot kapunk a pénzünkért, ám a Bethesda ebben is élen jár. Persze, az Elder Scrolls és a Fallout sorozat egyes részei önmagukban is gigászi méretűek, és ezzel is a legkönnyebb védekezni, de mégis, olyan meredek dolgokat rég nem láttam / hallottam, mint a Skyrim-ben.

Premierkor a PS3-tulajok szívták a legnagyobbat. Ha a játékos elért egy bizonyos mentési méretet (átlépte a mágikus öt megabájtot), akkor a játék sok esetben brutálisan belassult, közel irányíthatatlanná vált, és / vagy az interakciók (beszélgetések, ajtónyitások) sem akartak működni. Nem kevés idő kellett a javításhoz, ami sok PS3-as játékostárs szórakozását cseszte el - nem, mintha ez bármit számítana a kiadónak, ugye, a pénz beszedve és elverve, ezzel le is van tudva. Aztán jött a patch, amely a korábbi hibákat újakra cserélte. Közülük a legismertebb a Hátrafelé Repülő Sárkány Legendája. Általában szerencsésen el szoktak kerülni a komolyabb bugok, de ebbe én is beleszaladtam: a balszerencsés, jeget lehelő sárkány, akivel összefutottam, abszolút életképtelen módon, rükvercben repkedve próbálta utamat állni, miközben időnként el-elreppent a térkép távoli zugaiba, néha-néha egyenest kilőve az égbe, ahonnan már vissza sem akart térni.

Ez persze csak a jéghegy csúcsa, ezernyi hibával találkozni. Nem támadnak az ellenfelek, beragadnak az ajtóba, beragadunk egy sziklába, eltűnik a fal, az NPC-k eltűnnek a ruháikból, beesünk a padlóba, a rongybaba-fizika is képes csodákat művelni, de komplett küldetések teljesítését ellehetetlenítő hibák is elő-előfordulnak. Erre is legalább annyi időt kellett volna fordítaniuk, mint a jópofa, ám messze nem létfontosságú Kinect szenzoros támogatásra.

Ahogy említettem, a Bethesda nem igazán akarja újragondolni a játéksorozat alapjait, és leginkább itt érhető tetten a cég nemtörődömsége. Isten ments, hogy lefitymáljam a csapat munkáját: a Skyrim valóban gigászi méretű, nem kis munka lehet benne, a világ és az egyedi helyszínek kidolgozása, a kis történetek nagy egésszé összegyúrása nem kis teljesítmény - bármelyik fejlesztő büszke lehetne egy ilyen alkotásra. Nem is akarok telhetetlennek tűnni, de azért finoman megjegyezném, hogy a játékmenet az apróbb újításokon kívül a 2003-as The Elder Scrolls III: Morrowind óta változatlan, ami azt jelenti, hogy a Skyrim immáron az ötödik a sorban (a két Fallout epizóddal, ugye), amely tulajdonképp konstans ugyanazt nyújtja - ezt akár még pozitívumnak is lehetne tekinteni, csakhogy ezzel együtt alapvetően meghatározó játékelemek kidolgozatlanságáról, illetve hiányáról is beszélünk.

De mondom konkrétabban.

Ugyebár - elviekben - egy élő, lélegző világot kapunk, de már itt rendesen kis is borul a bili.

Igencsak illúzióromboló beérni a játék legnagyobb városába, amely huszonöt házból áll, és ennél alig lakják többen. Az említett lakások belső elrendezése, felépítése sok esetben egy-az-egyben ugyanaz, ami akár elfogadható is lenne, de amikor tizedszerre járok egy ugyanolyan házban, mint amilyet magamnak borsos áron vásároltam, vagy amikor a világ egymástól távoli pontjain egymással 100%-ig megegyező felépítésű és kinézetű fogadókat találok... nos, akkor azért csorbul az illúzió.

Világos, hogy a játékosok jelentős része nem fogja a járókelőket egyenként megszólítani, sőt, talán azt is megkockáztatnám, hogy sokaknak frusztráló a bőség zavara, de ha megnézzük az egyik itteni nagyvárost, aztán utána a Final Fantasy XII ugyan nem túl nagy, és jóval kevesebb lehetőséggel kecsegtető fővárosát, egyből szembetűnik, hogy melyiknek sikerült elkapnia egy igazi, élő nagyváros hangulatát - a magam részéről nem kérdés, melyiket látnám viszont szívesebben. Szerintem szintén probléma, hogy a városok lakóit, azaz az NPC-ket mindössze egy maréknyi szinkronszínész szólaltatja meg, amelynek köszönhetően kurva bénának, igénytelennek hat az egész játék. Talán bennem van a hiba, de amikor feltűnt, tulajdonképpen egy tucat mellék- és főszereplőnek is ugyanaz az ember adja a hangját, arra gondoltam, hogy ha egy ekkora címnél nem képesek odafigyelni az ilyesmire (miközben számtalan kisebb játéknál sokkal több energiát és figyelmet fordítanak erre), az nem más, mint az igénytelenség, vagy épp a tudatos spórolás eredménye. Akad persze ellenpélda, amely épp ritkasága okán marad emlékezetes (ilyen mondjuk a Dark Brotherhood fő küldetéseinek során megismerhető Cicero), de még ezen karaktereknél is elég lehangoló tud lenni a nulla arcmimika és élettelen mozgás, amely Skyrim minden egyes lakójára oly' jellemző.

Ennél még nagyobb gond van a lehetőségekkel, illetve azok hiányával. Itt van nekünk egy kicseszett nagy, szabadon bejárható világ, és mit tudunk csinálni? Harcolhatunk, küldetéseket vehetünk fel, mászkálhatunk, és magunkhoz vehetünk milliónyi kacatot. A felfedezősdi - ahogy azt fentebb is említettem - hatalmas élmény, tulajdonképp a játék legfőbb mozgatórugója, de még közel sem elegendő. Az említett felvehető tárgyak, kacatok már-már frusztrálóan ismétlődnek, és egyáltalán nem szolgálják a beleélhetőséget - igen lehangoló, hogy a világban mindenki ugyanazt a maréknyi tárgytípust használja, nagyon egyedi tárgyakra nem szokásunk akadni, ha mégis, az leginkább küldetéshez kötődik. Mivel hamar elérhetjük azt a szintet, amikor már nem mozgat a pénzszerzés, hamar értelmét veszti a lootolás (a fentebb említett tolvajlás meg pláne), ami épp az igazán egyedi, meglepő tárgyak hiányának tudható be.

A Skyrim esetében újítottak a szabadidős tevékenységek terén, de nem hiszem, hogy a bányászás vagy a tárgytuningolás egykattintásos megoldásait látva bárki is elégedetten csettintett volna (ráadásul előre láttam, hogy ilyen bénán lesz az egész megoldva). És eközben az egész alapfelállás üvölt azért, hogy megtöltsék tartalommal!

Emlékszem, amikor az Oblivion egyik küldetésében egy pórul járt halász kért meg arra, hogy segítsek egy harapós hal kifogásában. És mi volt a megoldás? Az evidens horgászós móka helyett egy rendkívül kínos "harc" során kellett végeznem a bestiával. Pedig a korábban RPG-s körökben sztenderd horgászós minijáték lett volna a kézenfekvő, főleg, hogy a szabadon bebarangolható vidék telis-tele van folyó- és állóvizekkel. Nem ragaszkodok a horgászáshoz, mint lehetőséghez, csak egy felvetés. A lényeg, hogy lenne mivel kitölteni az üresjáratokat, mégsem tették meg.

Oké, nincs pecázás, de mi van a többi "magas labdával"? Miért nem lehet a kocsmákban fogadni valamire? Miért nincs sakk, hagyományos kártyázási lehetőség vagy valami egyedi, ide kitalált minijáték, akár online támogatással is? Miért nem lehet lovat befogni, betörni? Miért nem lehet az állatok prémjéből egyedi ruhákat készíteni? Miért nincs lóverseny? Miért nincs valami lovagi torna jellegű kihívás?

Persze csak így hirtelen szedtem össze ezt a pár apró ötletet, ha fejlesztői szinten ülnének össze, ezeknél bizonyosan ütősebb ötlettel tudnának előrukkolni. Már ha meglenne hozzá az akarat. Pontosabban megvolt, a korábban a Bethesda által bemutatott "ilyen ötleteink voltak" videó világosan mutatja, hogy ott sem hülyék dolgoznak, de kényelmesebb DLC-ként majd kiadni, vagy szépen kiporciózni őket a későbbi részekre. valamelyest más, de kicsit olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, mint a Fifa sorozat havazásos kérdéskörénél, amelyről annyit kell tudni: egyszer kivették a hószállingózást, hogy aztán néhány résszel később mint új funkciót, újabb fejlesztést (?) hirdessék.

Nem mennék el a küzdelmek mellett sem. Mondjuk ki: a harcrendszer, mint olyan, nem létezik a játékban. Tudunk közelharcolni, íjászkodni, varázsolva támadni, idézgetni, de mindezt elég sótlanul, kis túlzással csak vadul a gombokat taposva. A magam részéről mondjuk eleve settenkedő íjászként haladok, aminek az a nagy előnye, hogy nem kell a kínosan béna közelharcokba belemennem. A pajzs használata, a támadások precíz kivédéséből indítható ellentámadások, kivégzések persze javítanak valamicskét az összhatáson, de hát szegénykém nem egy Dark Souls vagy egy Final Fantasy (vagy bármi más, amelyben szerepe van a ritmusnak vagy az alapszintű taktikáknak). Ami magukat az ellenségeket illeti, itt sem sokkal jobb a helyzet. Talán bennem van a hiba, de én keveselltem az ellenfelek változatosságát. Vannak humanoidok, néhány vadállat, pár túlvilági figura, és a sárkányok. Ami a nagyobb gond, hogy a harcok nem igazán nevezhetőek változatosnak, egyedül a sárkányok kívánnak meg egy kissé más megközelítést, de ők is hamar kiszámíthatóvá válnak. Pedig az egész fantasy téma üvöltene néhány egyedi, a többiektől merőben eltérő ellenfél-típusért, gigászi bosszokért, ilyen nem található benne (és itt akkor ismét kanyarodjunk vissza a menet közben prezentált "ilyen ötleteink voltak" videóhoz, ahol erre is akad példa).

A szememben mégis az a legnagyobb probléma, hogy a Skyrim szabadsága értelmetlen, öncélú. Mit ér a végeláthatatlan táj, ha közben úgysem találunk semmi mást a hullámzó minőségű, túlnyomó többségében primitív küldetéseken, a copy-paste épületeken / labirintusokon és a klónozott egyentárgyakon kívül? Nem várnám, hogy olyan szinten tobzódjunk a lehetőségekben, mint mondjuk a San Andreas-ban, de példának, elérendő célnak mindenképp ki lehetne tűzni. Ehelyett... olyan érzése van ez embernek (persze erősen sarkítva), mintha csak újratextúrázták volna a korábbi részeket (vagy valamelyik Fallout-ot), köszönhetően az általános egyformaságának.

Ha nem állt volna össze a kép, tulajdonképp mi is a problémám a játékkal: a fejlesztőcsapat csakis a hatalmas, megkapóan szép világra, és arra a néhány kidolgozott fő küldetésre épít, ezeknek az elemeknek van alárendelve az egész alkotás, tulajdonképp csak ezeken keresztül kommunikál a játékossal (és most egy pillanatra képzeljünk el egy olyan GTA-t, amelyben csak a konkrét küldetésekkel foglalkozhatunk...). Csakhogy amikor a játékos megunja, hogy egyik pontból a másikba futkározva sorban oldja meg a kötelező és kevésbé fontos, (mint említettem) elég ismétlődő és nagyrészt lapos missziókat, és netalántán csinálna is valamit levezetésképp, nem túl sok mindent tud magával kezdeni, ugyanis az egész játék kong az ürességtől, szinte üvölt a statikusságtól. X órányi játékidő után ott állok a csodás táj közepén, de a varázs egy szempillantás alatt elillan, mert tudom, hogy szinte semmi sem vár rám az alapvető játékelemeken kívül. Az az érdekes az egészben, hogy a Bethesda a korábbi részek problémáját csak a felfedezendő helyszínek (labirintusok, romok) nem túl nagy változatosságában és a gyenge animációkban látta, és erre most igyekeztek is odafigyelni, de ezeket sem sikerült maradéktalanul kijavítani.

Tulajdonképp magam sem tudom, merjek-e egy olyan játékot csalódásnak nevezni, amelybe több, mint 100 órát raktam bele. Talán kissé hülyén veszi ki magát, de pontosan ezt fogom tenni.

A Skyrim csalódás. Pontosan ugyanazt éreztem, mint az előző két klón (Fallout 3, Fallout: New Vegas) esetében: a kőkemény hangulat, a néhány kellemes kis sztori és a felfedezés élménye az első pár órában nagyon elkapott, több tíz órára magához láncolt, aztán az említett hiányosságok és hibák egyre inkább kezdtek zavaróvá válni, végül pedig olyannyira rányomták bélyegüket az élményre, hogy el is ment a kedvem, végül be sem fejeztem a fő sztorit - ez áll az említett Elder Scrolls és Fallout játékok közül a Fallout 3-on kívül mindegyik "klónra".

És hogy akkor miért is vágtam bele a kalandba? A válasz egyszerű: az említett hangulatot és a felfedezés ilyen szintű élményét nem kapom meg mástól, máshonnan, és persze bíztam abban, hogy valódi belső fejlődést fogok tapasztalni, ahogy arra a fejlesztők le is tették a nagyesküt. Végül ezt nem kaptam / kaptuk meg. Emlékezetesnek emlékezetes lesz, nem egy jelenet, látkép fog megmaradni, épp ezért sajnálom, hogy a Skyrim sok elemében nem tudott felnőni mindehhez.

Végül annyit tennék még hozzá a témához: ha a Bethesda a Skyrim masszív bevételeiből nem fog áldozni egy teljesen új motorra (ami ugye függ attól is, melyik konzolgeneráció van becélozva a következő játékkal), akkor borítékolható, hogy a következő részben sem fognak minket elkényeztetni valóban életszerű világ vagy konkrét tartalom tekintetében, de még ez sem garantálja a belső megújulást - hiszen a játék így is ultrasikeres, akkor minek törjék magukat?

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Necroman Mk2
Video Game Hall of Fame 2024

8 napja
16

CHASE
Top 15 FIFA

2024.03.17.
2

Necroman Mk2
Majd nálatok

2024.03.15.
6

p34c3
PlayStation VR2: Valós halál?

2024.03.15.
6

drag
2023 legjobb filmjei - szerintem

2024.03.09.
8

Necroman Mk2
Flashpoint Archive bemutató

2024.02.25.

Malleus
Mists Beyond the Mountains

2024.02.17.

p34c3
Red Dead Redemption dedikálás

2024.02.15.
2

Necroman Mk2
Barbie Fashion Designer

2024.01.11.
3

liquid
Wonka

2024.01.07.
10

p34c3
Marvel's Spider-Man 2 ajánló

2024.01.04.
11

mcmacko
Pecker - egyem a pöckölőjét

2024.01.02.
3

CHASE
Kedvenc soundtrackek

2023.12.31.
1

Necroman Mk2
2023. év dala

2023.12.31.
3

p34c3
Globular Cluster CMP2 PS VR2-höz

2023.12.24.

liquid
Az univerzum urai

2023.12.17.
3

liquid
Minden idők legjobb trailere?

2023.12.05.
10

p34c3
Én kicsi gamer sarkom

2023.11.22.
34

p34c3
Negyven2

2023.11.14.
26

Dude
Harc a 41. évezredben

2023.10.23.
5

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==