Dragon's Dogma - Teszt

Eljött az idő, hogy megmentsük a világot a sötétben rejtőző gonosz lények egész seregétől. Láttunk már ilyet nem is egyszer, talán már rengetegszer, de valahogy mindig maradt valami hiányérzet. Remek alkalom ez most, hogy feltegyük a kérdést: Vajon a Dragon's Dogma miben nyújt többet, miben más, mint a hasonló típusú elődök? Ez kiderül az alábbi írásból, de elől járóban annyit elmondok, hogy van benne pozitív és negatív szép számmal.

A történet, mint ahogy megszoktuk az ilyen típusú játékoknál erősen a háttérbe helyeződik, annak ellenére, hogy ez teszi lehetővé az azonosulást a szereplőkkel. A háttérbeszorultságot főképpen az képzi, hogy semmilyen jelzés nem mutatja, nekünk merre van a sztori küldetések, de ha meg is csinálunk, egyet sem jelzi másképpen mint egy nyúlvadászatot. Ez lesz akinek fejfájást okoz, de idővel bele lehet szokni, már pedig a Capcom Dogmája egy rettentő időigényes játék. A történet enyhén RPG klisékre épít. Van egy kiválasztott meg a szolgái (jelen esetben a döntésképtelen harcosok fajából érkező Pawn-ok) és arra készül, hogy legyőzze a fő gonoszt és felszabadítsa a világot. Ezt már láttuk, de mivel teljesen lényegtelennek is mondható inkább csak egy magyarázatot ad a történet az egyes miértekre, már amennyiben ezen indoklásokat szükségesnek érezzük.

A játék vizuálisan rendben van. Tényleg ennyit lehet róla elmondani, mert se nem kiemelkedően szép, se nem csúnya. Valahol középen helyezkedik el, de azért az elfogadható fölött található. A framrate átlagos, nem érzékeltem olyan hatalmas eséseket sem pedig belassulást meg sok ellenfél esetében sem, azonban a Vsync olyan keményen jelen van, hogy az erre érzékenyek külön boss fightot vívnak majd ezzel is. A területek szépen kidolgozottak, látszik a részletesség. Ami elsőre feltűnhet, hogy a világ nagyon fakó, ez csak egy optikai csalódás, mert később a színek igen erősen hatni kezdenek majd. A karakterek kidolgozásánál az animációkat érdemes kiemelni, hiszen ezek egyértelműen átlagon felüliek. Nekifutásból ugrásból felugrani egy szörnyre és püfölni egész egyszerűen annyira folyamatos és dinamikus mozgáskultúrával rendelkezik, hogy öröm nézni.

A játék főcím dalát leszámítva a zene átlagos, a főcím azonban akkor szégyen, hogy aki teheti, a New Game megnyomásáig némítsa el a TV-t, mert fület sértő „muzsika” támadja meg halló szerveinket. A további audió elemek rendben van. A zene átlagosnak mondható. A megszokott „középkor van, harcoljál” típusú kompozíciók vannak jelen. A hang effekt terén a szinkron hanyagolható, mert nem igazán beszélhetünk kiemelkedő szinkronszínészek kemény munkájáról. Ha vannak is játékban, akkor meg még inkább jobb, ha nem említem őket, ezzel nem azt mondom, baj van vele, csak baromira átlagos. A harc effektjei, a szörnyek morgásai azonban kiemelkedően élethűek, már amennyiben egy goblin ordibálása egyáltalán élethűnek mondható. Az audió hatások rendben vannak, se nem rontanak, se nem javítanak az összképen.

A játékmenet azonban nem könnyű, nem csak azért mert az elején rettentő kaotikus lesz minden körülöttünk, de kapunk egy igen kemény kihívást is. Vannak helyek, amikhez közünk nem kéne, hogy legyen, de mi lazán besétálhatunk. A legelső városban vehetünk már föl olyan küldetést, ami gyakorlatilag a saját halálunkba küld minket. Semmi gond nincs ezzel mert maximum később visszatérünk. A Dragon's Dogma tanulási ideje magas. Az első 3 órában annyi miért és hogyan tartalmú kérdés fog megfogalmazódni bennünk, amelyekre választ az idő ad. Van ugyan tutorial és segítség a kezdésnél, de mint tudjuk az ilyen játékoknál úgyis ki kell ismerni az egyes tulajdonságokat, a karakterek erősségeit és gyengéit ahhoz, hogy eredményesen tudjuk érvényesülni a szörnyek tömege ellen. A szörnyek jelenléte éjszaka intenzívebb és meglehetősen keményebb lények teszik tiszteletüket a vadregényesben, tehát amennyiben éjszakai sétára indulnánk ezt tartsuk szem előtt mindenképpen.

A harcrendszer amolyan felemás élményeket keltett bennem. Eszméletlenül látványos képességek vannak és nem mindegy mikor mit csinálunk ugyanakkor eszméletlen kaotikus és sokszor nehézkes kezelni. Vegyük példának, a Stamina rendszert. Eme csodálatos narancssárga csík igen sok szerepet kapott. Képességein használatakor, valamint sprinteléskor is fogy belőle. Ez arra szolgál, hogy gondolkozzunk is. Ez mind szép és tényleg észnél kell lenni, de ha mondjuk egy Pawnunk meghal, mert megfog és odasprintelünk gyorsan, hogy felkeltsük, és közben kifogy a szufla, szuper kiválasztott sárkányvadász harcos kihányja a tüdejét egy 40-50 méteres sprint után, ez persze éppen elegendő idő az ellenségnek, hogy 3 irányból kérjen meg minket arra, hogy szüntessük be a közterületen való lélegzést. Tehát még feszült helyzetben sem engedhetjük el magunkat, a legizgalmasabb részeknél is olyan mértékben észnél kell lenni (szinttől függetlenül) ami lehet, hogy egyeseknek problémás lehet. Megmondom őszintén engem a Stamina rendszer eszméletlenül zavar, de persze ettől függetlenül egy roppant ötletes megoldás arra, hogy szabályok szerint harcoljunk. Ugyanakkor e szabályok az ellenfeleinkre nem érvényesek. Jó magam azért érzem limitáltnak a karakteremet, mert Stridert választottam, ami egy késekkel hadonászó íjász. Na, most az íjjal nincsen sima támadás, mint a tőrökkel, minden valamire érdemes íjász interakció képességként van nyugtázva, tehát Staminából szív el. Magyarán nem lövöldözhetünk reggel 6ig csak úgy mindenkire, mert elfogy a hősünk ereje. Az RT-vel ugyan lehet lövöldözni, de az az érdemeleges ellenfeleknek annyit ér mint halottnak a csók. Ezt, ha objektíven nézem remekül illesztették be a játékba, ha a saját videó játékbeli ügyességemet nézzük, hihetetlenül akadályoz (de ez legyen az én bénaságomnak betudva).

A képességek azonban rendkívüli módon feldobják a harcokat nem csak azért mert ha jókor használjuk őket akkor életmentőek, hanem azért is mert felettébb látványosak. Strider kolléga egyik alaptechnikája, hogy elkezd kaszabolni, mint valami igen sok felpörgető tudatmódosító szert magába injektált hentes. Ezek azonban aktív képességek, melyekből 3-3 lehet egyszer gyorsbillentyűre téve. Az RB és LB lenyomásával az elsődleges vagy másodlagos fegyverhez rendelt skilleket tudjuk hasznosítani. Ezek mellett vásárolhatunk (mert minden skillt venni lehet) Core képességeket. Ez a Stridernél különböző kombinációs támadásokat jelent, illetve egyéb passzív íjász technikákat. Nem kell őket külön slotokra tenni, folyamatosan aktívak maradnak és használtuk természetes nincsen hatással a narancs barátunkra a Stamina csíkra. Érdemes tehát megfelelően fejleszteni, bár ez igen szabad módon történik. Lépünk szinteket mely során alapvető tulajdonságaink fejlődnek, mint az életerő, a kitartásunk, erőnk, ellenállásaik és így tovább. E mellett rangokat lépünk az adott szerepkörben melynek hatására újabb skillek lesznek elérhetőek a megfelelő árusnál. A skilleket úgy nevezett Dcp pontokból vásárolhatjuk melyeket szintlépésért kapunk majd. A küldetésekért is kaphatunk pontokat ám ezek RC pontok és a pawnok felbérlésére szolgálnak. Okosan kell költekezni, mivel ezek a pontok viszonylag limitáltak, nem úgy mint a helyi váltó pénz. Pillanatok alatt dúsgazdagokká válunk majd, teljesen béna küldetések teljesítése útján. E mellett roppant barátságosan fejleszthetjük felszereléseinket. Jó formán csak nem fizet helyettünk a játék és adja oda maga az alapanyagokat. Könnyű, egyszerű és egyértelmű mindenkire számára.

A Dragon's Dogma egy érdekes játék, semmiképpen sem rossz, de hatalmas tanulási ideje van. Minden pozitívuma mellett tele van egyesek számára frusztráló elemekkel. A játék nem könnyű, bár menteni szinte bárhol lehet, mégis úgy érzi az ember, hogy egyes helyeken megragad. A harc során pawnjaink és mi is sérülünk, tehát nem tudjuk magunkat visszagyógyítani teljes életerőre, hanem csak annak egy töredékére. A fogós kérdés most jön: Ha előttünk egy olyan horda, amit az életben nem fogunk leverni és ugyanez van mögöttünk is, mi mentettünk félúton, teleport kövünk nincs, hogy az életbe jutunk ki ebből a helyzetből? Egyszerű vagy, sehogy vagy én még nem jöttem rá van végső megoldásra. A gond ott van, hogy nem tudunk menekülni. A staminánk előbb fogy, ki mint az ellenség kettőt gondolna, a pawnjaink tuti leállnak küzdeni ha, meghalnak, akkor mennek vissza a rift világba ahonnan hoztuk őket. Ez nekem tetszik is meg nem is. Valahol szeretném, ha lenne egy biztos pontom, hogy na mondjuk tábort verek alszom és megpróbálok hazajutni vagy a D-Pad lefele paranccsal közlöm az én drágáimmal, hogy na már most pedig utánam jöttök. A legtöbb esetben hallgatnak a kedves hívó szóra, de nem mindig eredményesen. Ez nem feltétlenül rossz, mint említettem, hiszen gondolkozni kell, ki kell ismerni az adott csatateret és alkalmazkodni kell hozzá, nincs olyan pillanat, amikor ne kéne teljesen tudatában lennünk cselekedeteinknek. A játék talán egyetlen igazi gyenge pontja a kamera önálló lelke. Gyakran mutat harc közben majd olyat amihez se nekünk, se ellenfeleknek semmi köze sincsen, de megszokható, mert egy röpke RS érintéssel máris visszaállítható.

A bossok egyedisége, kidolgozottsága és viselkedése azonban minden szívatásért olyan mérhetetlenül kárpótol, hogy azt leírni nem igen tudnám úgy, hogy azt rajtam kívül más is megértse. Egész egyszerűen nem találkoztam két ugyanolyan jelenséggel, két hasonlóval talán, de csak akkor, ha nagyon bele akarok kötni. A csaták elképesztőek, minden kaotikusságot ki lehet dobni az ablakon, egészséges kihívás lesz a szopatás helyett, és ha végeztünk baromi elégedetten dőlhetünk hátra, mert valamit elértünk a játékon belül. A sikeres abszolválás nyújtotta öröm azonban igaz az átlagos csatákra is melyeket igen sokadik próbálkozásra sikerül teljesíteni, de semmi sem múlja felül a bossok kivégzésért járó lelki megnyugvást.

Összességében a játéknak vannak jó és rossz pillanatai is, mint ahogyan mindegyiknek. Azonban a Dogma sokkal jobban megosztja ezeket. Akinek van türelme és kitartása annak hihetetlen élményben lesz része, azok akik csak kalandozni akarnak lehet, hogy küzdenek egy picit mire élvezni tudják majd a játék adta lehetőségeket. Szerintem hihetetlen potenciál van a játékban, de én még keresem, hiszen magamat a második kategóriába sorolnám.

Összpontszám: 7,5

A játékért köszönet a CNG Hungary-nak