**16 - Silent Hill 2
Megjelenés éve: 2001
Platformok: Playstation 2, Xbox**
Nem túl sok olyan horrorjáték létezik, amely az "olcsó" ijesztgetés és az ijesztő lények elleni durva akciók helyett a valóban kemény lélektani elborzasztásra helyezi a hangsúlyt. A Silent Hill széria pedig pont ilyen, és ő is lenne eme műfaj koronázatlan királya.
A sorozatot talán groteszk világáról, legjobb esetben is csak furának nevezhető ellenfeleiről, apátiába fordult emberi mellékszereplőiről és jellegzetes zenéiről szokták beazonosítani. Szépsége (szerintem) mégis abban rejlik, hogy a sok borzasztó, groteszk és érthetetlen esemény között mégis tiszta és érthető emberi érzések állnak a középpontban - legalábbis engem, ha kimondatlanul is, de mindig ez vonzott benne. A bizarr, szinte felfoghatatlan események és iszonytató, élettől idegen ellenfelek, az ember érzékeivel gonosz módon játszogató környezet és a furcsán elborult, nyomasztóan szép zene kontrasztja a valahol az őrület határán egyensúlyozó, mégis világos célokkal és érzésekkel bíró, igazán emberi főszereplőkkel egy rendkívül érdekes elegyet képes alkotni.
Épp emiatt a Silent Hill 2 a sorozaton belüli Nagy Kedvenc. Főszereplőnk, James Sunderland egy megtört ember, kinek, a nyugodt kisvárosba érkezésének oka több, mint furcsa: Mary-től, elhunyt hitvesétől kapott levelet, melyben azt kéri férjétől, találkozzanak azon a bizonyos "speciális helyen" - ez a hely természetesen Silent Hill városában található. Már itt fura kettősség jelenik meg a főszereplőnél: tisztában van azzal, mennyire szürreális a helyzet, hogy Mary egész egyszerűen nem üzenhet neki, ám az üzenet személyes tartalma miatt nem tud ellenállni a kísértésnek. A bonyodalmak csak innen indulnak, Silent Hill (ahogy azt előtte és utána is megszokhattuk) a labilis embereket teljesen kifacsarja, megkínozza, hogy végül az illető maga kívánja a megváltó halált. Mindenféle spoiler nélkül (már csak azért is, mert mostanság vált elérhető az "újoncok" számára a Silent Hill HD Collection) annyit el lehet azért árulni, hogy James olyan szörnyű lelki teherrel kell, hogy szembesüljön, amelyet emberileg szinte lehetetlen elviselni.
Természetesen a játék egésze is maradandó, számtalan ijesztő pillanatot, kis történeti adalékot, nyomasztó helyet és undorító, de furcsamód szép jelenetet tudnék felidézni, és megmaradt néhány, a bizarr körítéshez tökéletesen passzoló feladvány és rengeted dal is a fejemben. Mindez jellemzi az egész sorozatot, de számomra James szép lassan mélyrepülésbe induló története teszi a második részt a Silent Hillek legemlékezetesebb epizódjává.
/theSickness/
A Silent Hill 2 nálunk a világ legjobb survival horror játéka.