Medal of Honor: Warchest, avagy: 2.-ik világégés tökéletes bemutatása?

Mit is takar magában a bevezetőben említett "moh stílus"? A Medal of Honor játékokra mindig is volt egy felépítése ami megkülönböztette a második világháború véres eseményeit felvonultató fps-ek között. Ezt egyszerűen fogalmazva a kevés emberrel menő lineáris lövöldözéssel le is lehetne tárgyalni, de ez több dolgot rejt magában, amikre kitérek a bejegyzés későbbi részeiben.

A történetet el lehet hanyagolni mert nincs semmilyen komoly párbeszéd vagy értelme a lövöldözéseknek, pusztán csak annyi hogy döntsed meg a harmadik birodalmat. Főhősünk is változó a 3 küldetés sorozatban, van amikor egy kém, de van amikor egy névtelen senkit alakítunk.

A pályákat a készítők érezni hogy filmes művekből lopták, mert a az Allied Assault 1 fejezete kiköpött ugyanaz mint a Ryan Közlegény Megmentése című film helyszínei, illetve a Spearhead-nél meg szinte az Elit Alakulat című sorozatnak a csataterein küzdhetünk, sőt, még a játékban is ejtőernyőst alakítunk aki pont a 101-es légidesszant hadosztályban szolgál. A Breakthrough viszont újdonságot adott: Észak Afrikában illetve Itália területein harcolunk, nagyon hangulatosan megoldva. A legelső pályáján egy homok vihar közepette kell eljutnunk a német vonalakhoz és megsemmisítenünk néhány objektumot. A Call of Duty 2-ben láthattunk még Afrikában játszódó küldetéseket, de mindkettő sorozat különbözik egymástól, ezért más érzést ad mint a MoHAA Spearhead küldetés sorozata és megint más a COD2 pályái. Olaszországban pedig a mostani Airborne epizódig semmilyen más FPS keretein nem harcolhattunk a 3.-ik birodalom katonái ellen (megjegyzem, nagyon hangulatos ahogy az olaszok ordítanak és nem német szavakat hallunk, a fegyvereiken is érezni hogy mások) .

A helyszíneket nem csak az egyediségük miatt fogjuk emlékeinkbe vésni, hanem többek között azért is mert néhányukat úgy sikerült megalkotnia a fejlesztőknek hogy a haj tépkedése alap lesz a megcsinálásuk alatt. Amíg rájön az ember a megfelelő taktikára, rájön az apró AI hibákra (róluk később) addigra fog néhány eleme a szobának kisebb-nagyobb gondokkal rendelkezni (én nálam jó néhány fejcsapkodás volt, illetve egy perfekten elromlott billentyűzet tartó :-) ). Az Allied Assault-ban ilyen pálya például a híres Sniper-es ami mintha a Ryan Közlegény felé vezető utat mutatná be, csak éppen több mesterlövésszel mint a már említett filmben, vagy az amikor a két bunker között Omaha Beach-en át kell futni, rosszul van kitáblázva az aknáknak a helyei, a gépfegyveresek lőnek megállás nélkül, trükközni kell eléggé. A Spearhead-ben igazából nincs sok ilyen rész azt kell mondjam, leginkább az alap-hoz lehetne hasonlítani csak más térképekkel és más helyzetekkel. A Breakthrough viszont maga paradicsom ilyen szempontból. Kevés olyan pálya van amit legalább 1 alkalommal nem kezdtem volna újra vagy próbáltam ki rajta más taktikát miután meghaltam mert egyszerűen ez a legidetépőbb. Az utolsó pálya, a hajóból menekülés (a Prey készítői talán itt láthatták elöszőr hogy milyen is fejjel lefelé menni a pályán a gyakorlatban), a rabok kiszabadítása, Monte Cassino ostroma, mind-mind olyan pálya ami nem csak az egyedi helyszín miatt, hanem a nehézség miatt is emlékezetes marad a játékosok számára. A készítők nem tudom miért nem fordítottak nagyobb figyelmet a nehézségi szint még pontosabb belövésére. A tesztelés 2 részből áll: A nehézség belövéséből ahol általában külsősökkel dolgoznak, illetve a bug-ok keresésével amit belső teszterekkel csinálnak. Úgy látom hogy a kedves EA spórolta a pénzt sok esetben a külsősöktől, de a belső tesztereket viszont meglehet dícsérni, nem találkoztam látványos hibákkal (jó, az hogy a hapsi átlóg a falon az felhozható a Quake 3 engine-nek, minden régi meg sok esetben új játékban vannak ilyen belógásos hibák).

A mesterséges inteligencia általában fejlődik a korral, minnél jobban megyünk előre az években annál alapabb az okos AI (persze vannak kivételek, a NOLF AI-ja mindig is híres marad a korához képest), de nem hiszem hogy akkoriban ilyen volt az AI csúcs. Sok esetben nem vesznek egyből észre az ellenfelek, egy kis kihajolással meglehet őket ölni a sarok mögül vagy elállják az utat vagy nem ér semmit az hogy ők ott lőnek mert csak félre megy, sok ilyen van ami nekem nem tetszett és sokszor felhúztam magamat rajta. Persze el kell nézni ezt a kornak, de máshol megoldották az AI-t jobban korábban, de itt sajnos nem sikerült ez.

Egy dolgot szeretnék még a figyelmetekbe ajánlani az ellenfelekkel kapcsolatban, amit megint a Ryan közlegényről szóló filmből loptak: Ha a sisakjukra lősz, akkor nem hallnak meg mert hogy "úgyis fejbelőttem!". Nem, kérem, itt csak megrázzák a fejüket, leszáll a sisak a fejükről és lőnek hősünkre, tessék ügyelni erre a skalpolásra menőknek.

Tartalmilag mindegyik rész különbözik a hangulat terén: A legalapabb ilyenkor az Allied Assault mert ott ahhoz képest kell viszonyítani a kiegészítőket. Itt van ordítás, monumentális jelenettől kezdve hangulatos, néha vicces jeleneteken át mindenféle ami a beleélést segíti. A Spearhead ezzel egy talicskával rak rá: A fejezetek előtt korabeli felvételeket láthatunk, hangulatos és profi kommentárral kísérve, a végén meg nagyon profin bemondva az évszámmal, a fejezetek végesztével meg a csatatérről származó fényképeket láthatunk, megint csak kommentárral kísérve (illetve még egy valami ami fontos: a Spearhead-ben van egyedül az hogy nem angol nyelven beszélő hőst irányítunk, abban a fejezetben egy orosz legénnyel megyünk és Berlin-t vesszük be, ezt is hangulatosra sikerült megcsinálniuk, igaz a főcsata eléggé húzós volt). A Breaktrough-ban a fejezetek előtti kommentáros korabeli filmbetétek továbbra is megmaradtak, de sajnos a fejezetek végén lévő képecskéket már csak 1 kép helyettesíti és a kommentár is eltűnt. De kaptunk helyette a pályák előtt külön-külön, az adott küldetésre egyedi gyűrött/kopottas nagyon jól megmunkált koncepció rajzot. Hogyha a Spearhead ilyesfajta tulajdonságait összegyúrták volna a Breakthrough pálya előtti képecskéivel akkor lett volna meg a tökéletes hangulat szerintem, de így is könnyen a második világégésbe képzelhetjük magunkat ha bármelyik részt nézzük.

2 nagyon fontos újítása van a kiegészítőknek az alaphoz képest: Az első az hogy amíg az Allied Assaultban csak a többjátékos módban lehetett kihajolni, addig már bevezették a folytatásokban azt hogy az egyjátékos ütközetekben is lehetséges a hajolgatás. Illetve talán a legfontosabb: Megjelent bennük a közelharc a puskatus csapkodás képében, az AA-ban még kés sem volt, úgyhogy ez nagy fejlődés szerintem.

A többjátékos mód-ot hazánk fiai tavalyhoz képest nagyon kevesen tolják már sajnos, pedig a MoH AA-nak és később a kiegészítőinek későbbiekben nagyon jó multiplayer része volt! Anno még én is ezzel kezdtem a multizást ami abba maradt idővel igazából. Sajnálatos, pedig szerintem nagyon jól megvan csinálva a drága, van benne 1-2 apró baki amit fel lehet róni neki de szóra sem érdemesek, én ajánlani tudom csak mindenkinek.

A grafikáért a Quake 3 motor felelős, ami igaz hogy nincs annyira felhúzva mint a Call of Duty (a 2-t is lehetne mondani, a legnagyobb alapja az is a Quake 3-n alapszik!!!), de az összkép mai szemmel nézve elmegy, akkoriban, megjelenéskor pedig nagyon is szépnek számított.

A zene nagyon tökéletesen megvan komponálva! Akinek kedve lenne a későbbi meghallgatásokhoz, javaslom hogy nézegesse a játéknak a mappáját és kutasson benne, ott vannak mp3 formátumban a dalok.

A hangok jók, mind a szinkron- mind a fegyver és egyéb hangok tekintetében.

Igaz hogy a játék mára már majd 5 éves, de egyszerűen olyan élményt ad, amit kevés egyéb játék. Ha nem vagy annyira nagyon profi játékos, akkor büszke lehetsz magadra hogy azokat kipörgetted, a játék történelem részei ezek: A 2.-ik világháborús fps áradat beindítói (jó, a legelső fps is második világháborús környezetben játszódott, de utána a téma hanyagolódott)!

Összesítve: 92%

Allied Assult: 93%

Spearhead: 94%

Breakthrough: 90%