A 100 legjobb játék - 17

**17 - Dragon Quest VIII - Journey of the Cursed King

Megjelenés éve: 2005

Platform: Playstation 2**

Túl a negyed évszázadon, úgy gondolom, hogy az önismeretem már eljutott egy bizonyos szintre, tudom magamról, hogy az ízlés dolgában általában az árral szemben lavírozok. Ami a közízlést kielégíti, engem jó eséllyel elborzaszt, ami senkinek nem fekszik, az könnyen lehet nálam tuti befutó. Nem tudom mi volt a célkitűzés a Level 5-ös srácoknál, amikor megkapták fejlesztésre a DQ8-at, de hogy a filozófiám náluk gyökérből szárt eresztett, az kivételes szimpátiát ébresztett irántuk. A változás kora volt ez. Az, amikor minden fejlesztő az újra törekedett, arra, hogy a hardware (ps2) adta lehetőségeket a maximumra fejlesszék úgy gameplay, mint látvány tekintetében. Ebben a korban létrehozni a világ legtradicionálisabb játékát, az maga az öngyilkosság, a totális széllel szemben hugyozás. De a Level 5-nél bátor legények koptatják a klaviatúrákat, nyakig hugyosan, talpig szamuráj mezben hozták el nekünk az örök érvényűség esszenciáját.A makulátlan tisztaságot. Úgy gameplay, mint látvány tekintetében. A DQ8 nem csak az ősidőkből táplálkozik, hanem maga az ősidő, szelleme a japán szerepjáték-ősrobbanáskor is már ott lebegett és alig 25 évet kellett várni, hogy testet öltsön.

A Dragon Quest VIII a videojátékok MILF-je. Tapasztaltabb és konzervatívabb bárkinél, de a teste szebb és kívánatosabb az összes mai csirkénél. A vele töltött idő mesés kéjutazás; ismeri minden porcikád, kézen fogva vezet a gyönyörökbe, majd amikor elenged és rád bízza magát, azt csinálsz vele, amit csak nem szégyellsz. Új dolgot nem tudsz nyújtani neki, de nem is várja el tőled. Ő már mindent tud, amit játéknak tudni kell. Mellette újra kisiskolásnak érzed magad, egy tapasztalatlan szűznek, mert hozzá képest tényleg gyerek vagy. Gyerek, akinek estére mesét kell mondani. Hétfejű sárkányokkal, gonosz varázslókkal, öreg királlyal és elvarázsolt hercegnővel. Pillanatok alatt az ujja köré csavar és soha többé nem ereszt. Ha voltál már vele, onnantól kezdve már nem olyan érzés más jrpg-kkel játszani. A szép külső könnyen levehet a lábadról, de tudod jól, hogy a felszín alatt csak üresség lakozik. Legalábbis a DQ8-hoz képest. Hagyod, hogy más kényeztessen, de titkon mindig visszavágysz hozzá, mert a vele töltött perceket más már nem tudja visszaadni, a tőle kapott élmény- és érzelemdózist feledni képtelen vagy. Ezután már biztos nem úgy nézel a szerepjátékra, mert tudod jól, hogy már mindent megkaptál, amire szükséged lehetett. Én legalábbis biztos nem vágyom ennél többre. Sem szerepjátéktól, sem videojátéktól.

/MRenton/