Könyvajánló: Korbács

Nos, az első részben egy frissen olvasott könyvet mutatok be, melyet nem más írt, mint a horror-fantasy regények jeles képviselője, Clive Barker. "Tesztalanyomról" olvastam pár nem igazán hízelgő véleményt, de engem mindenképpen megfogott, és kellemes órákat adott.

Pfff... nem tudok elég drámai előkészítést tenni a címnek, úgyhogy minden dobpergés nélkül... Korbács. Igen, igen, Barker bácsi idehaza leggyakoribb regénye. A könyvet egyik osztálytrsamtól (Yip Man) kaptam kölcsön a szünetre, mégegyszer köszönöm neki. Bár akkor egy másik könyvet olvastam, nemrég nekikezdtem, és három nap leforgása alatt kivégeztem. Mentségként: elég sok dolgom volt, így sokszor kellett letennem a regényt. Nos, az aktuális, és soron következő részekben megpróbálom a könyvet különböző szempontok szerint elemezni. Nos, akkor lássunk is hozzá.

Sztori

Barker mindig is jeleskedett a történetvezetés területén, és a Korbács esetében sem cáfolta meg magát. Lássuk az alapkoncepciót: a közönséges emberek, vagyis a kakukkok között mindig is jelen voltak az úgynevezett látólények, akik külsőleg semmiben sem különböztek az emberektől, de különböző csodatettekre képesek, valamint meglátják a világ igazi csodáit és szörnyűségeit is. Az emberek boszorkányoknak, varázslóknak tartották őket, és rendíthetetlenül üldözték a látólényeket. Az üldözöttek, hogy mentsék magukat, és csodáikat, világukat beleszőtték egy szőnyegbe, és mély álomba merültek. Természetesen a szőnyeget (és ezzel magukat) nem hagyták sorsára, több őrt is a Kakukk Birodalomban hagytak, hogy őrizzék a szőnyeget, a Fúgát. A szőnyeg személyes őrzője, Mimi Lachenski azonban már öreg, a teste nem bír hadakozni a betegségek ellen, így unokáját, Susazznát próbálja figyelmeztetni a veszélyre. Igen, veszélyre, ugyanis két rosszfiú (vagyis egy rosszlány ás egy rosszfiú) megpróbálják ellopni a szőnyeget, és szertefoszlatni a látólények reményeit. A eseményekbe véletlenül csöppen bele az egyik kulcsszereplő, Calhoun Mooney, aki egy baleset során látja meg a Fúgát, és gyermekkori csodaországát fedezi fel benne. Ezek után nem kérdéses, hogy mindenáron meg akarja védeni. Természetesen még jó pár szereplő tűnik fel a töreténet során (következő pont), és a történet is csavaros, valamint magával ragadó.

Szereplők

A történet egyik főhőse a már említett Mooney, aki legtöbbször Cal néven fog feltűnni. Apjával él liverpooli házában. Cal a Fúgával való találkozást a család versenygalambjainak köszönheti (lásd a könyvben), és ezek után már menthetetlenül belesodródik a Fúga sorsát eldöntő gigászi küzdelembe. Mindvégig elspdleges lesz számára a szőnyeg védelme, és lelki társa talál Suzanna személyében.

Suzanna ugyebár a szőnyeg őrzőjének örököse, akiben megmutatkoznak a látólényekre jellemző csodák. Konkrétan az ún. oldószer, mely hatalmas erőt ad a lánynak, így felveheti a küzdelmet ellenségeivel. A könyv során erős jellemfejlődést tapasztalhatunk vele kapcsolatban, számára is a szőnyeg elsődleges, és külön figyelmet érdemel a Hobart felügyelővel zajló konfliktusa is.

A "gonoszok" szerepében egy varázslónő, Immacolata, és egy kakukk kereskedő, Shadwell tűnik fel, aki azonban társától egy csodatettet kapott, amit a történet folyamán sokszor ki is használ. Bár kettejül között is feszül konfliktus, a történet vége felé pedig Shadwell, a látszólag jelentéktelen talpnyaló, válik a főgonosszá, de igazából nem beszélhetünk fehér-fekete ellentétről, minden szereplőnek megvannak a hibái, cáljai, erényei.

Említést érdemelnek a látólények, akik közül néhányaz közelebbről is megismerhetünk: Nimrodot, Jerichaut, Apollint, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Személyi sajátságaikra nem térnék ki, jó, ha marad felfedezni való. :P

Utolsóként megemlíteném Hobart felügyelőt, a törvény elkeseredett szolgáját, aki semmitől sem riad vissza. Szinte őrültként üldözi Suzannát az egész történetet keresztül, míg maga is részesévé válik az sorsdöntő csatának. Bár sokáig negatív szereplő benyomását kelti, végül az olvasó itt is érzékeli, hogy igazából nincs jó és rossz.

Cím nélkül

A regény fantasztikus leíró és elbeszélő részeket tartalmaz, minden nehézség nélkül magunk elé képzelhetjük az eseményeket. Barker nemhiába a horror jeles képviselője, sok-sok durva, véres, "horroros" jelenetet kapunk. Aki már okvasta a könyvet, rögtön a fattyúkra gondol, vagy magára, a Korbácsra.

Ugyanakkor elkalandozunk a Kakukk Birodalomban, és a Fúga gyönyöreiben is elmerülünk. Nagyon változatos.

Igazából főszereplőt nem is tudnék kiemelni, hacsak nem a VALÓSÁGOT, hiszen ahogy a szlogen is mondja:

Amit elképzeltünk, arról soha nem szabad lemondani