[25] Yip Man (offline)

Ő egy 29 éves fiú és itt lakik: Borsod-Abaúj-Zemplén / Miskolc

4770 napja regisztrált felhasználó, ez idő alatt 54525 kreditet gyűjtött

2012 February
04:09 olcsó kokain


"But there's blood gushing out
of the cracks and fissures
Split me in two I'm hollow inside
You can't make me feel their sorrow
Did you think that the earth could cry?"


Radiohead – The King of Limbs



Állítólag nem ez lesz a Radiohead-rajongók kedvenc lemeze.
Akkor tiszta mázli, hogy én nem vagyok hivatalos rajongó. Így ahelyett, hogy a korábbi zsenialitás megkopásáról, vagy a dalok kiüresedéséről kellene papolnom, nyugodtan jelenthetem ki, hogy a kedvenc lemezem ez tőlük az OK Computer mellett.
Az alig 38 perces játékidő nem túl izmos, de legalább egy percre sem fárasztó és nem ad helyet a jellegtelen daloknak.
A vékonykára hangszerelt, inkább hangmintákból, mint konkrét hangszerek tucatja által összerakott darabokban könnyen kaphat főszerepet akár az elmebeteg ritmusokat püfölő dob, akár a keserédes zongora.
Yorke hangja pedig még mindig erős fegyvertényt jelent bármilyen közegben. Fene se tudja, hányan koppintották már az ő „úgy teszek, mintha beálltam volna az első fellépésem előtt és azóta sem sikerült kijózanodnom belőle”- énekét, amiben egyértelműen az érzelmek leheletfinom árnyalása a fontos, nem pedig a nagy hangterjedelem, vagy a mesterkéltség.
A slágerességre való törekvések abszolút hiánya és a kísérletező kedv gyakran vezet jó eredményre, ha találkozik a megfelelő hallgatósággal.
Bennem most valamit nagyon megfogtak ezek a (98 százalékos étcsokoládéhoz hasonlítható) keserű hangulatok, az összes recsegéssel, ropogással, kattogással, csiripeléssel együtt.

Radiohead – Lotus Flower (Az idei év egyik legtökéletesebb klipje)

- - - - - - -


Maybeshewill – I Was Here for a Moment Then I Was Gone



2008 óta ez a harmadik lemeze az újkori post-rock brit képviselőinek és ez érezhető is a lemezen.
Szerencsére és sajnos.
Szerencsére, mert képesek felfedezni a még kiaknázatlan lehetőségeket saját stílusukban, képesek új hangzásvilág felé fordulni és a lelket még finomabban simogató dallamok után nézni. Úgy, hogy közben igyekeznek elkerülni az önismétlés vádját.
Sajnos, mert az önismétlés elkerülése végett pont azokat a jellegzetességeken is sikerült csorbát ejteni, amelyek miatt olyan sokan megszerettük a zenekart.
Milyen is volt eredetileg?
A post-rock azon ritka ága, ami képes volt viszonylag könnyen befogadható és populáris megoldásokra; ahol lehetséges majd minden dalukat viszonylag rövid lélegzetvételben (4-5 perc) megírni, anélkül, hogy csorbát szenvednének a stílus főbb elemei. Anélkül, hogy kárát látná az atmoszférateremtés.
Bivalybaszóan erős és velős gitárriffek egész hada sorakozott fel egy-egy dalban, amit a tudatosan túlhangsúlyozott dobgép és az éles hangzású szintetizátorok mind masszívabbá és közben hidegebbé is tettek.
A lemezek legjobb dalai pedig az archív hangfelvételeket felhasználó számok voltak.
Most az egész hangzás óvatosabb, szelídebb lett.
A gitárokra mintha pórázt kötöttek volna, a glitch-elt dobok hátrább kerültek, kukába ment minden vokál(és azt helyettesítő emberi beszéd).
Egy netes vélemény nagyon találóan fogalmaz: „olyan az új Maybeshewill, mintha a régi szomszédod bekopogna hozzád és azt mondaná: emlékszel, amikor azokkal a hatalmas ágyúkkal lőttem a házadat, amitől zengtek a falak? Kérlek, bocsáss meg ezért az ifjúkori bohóskodásomért, tessék, itt van néhány szál virág. Meg egy kis csokoládé.”
A nagyobb szerepet kapott zongora és a soksok hegedű viszont remekül töltik ki az üressé vált helyeket. Igaz, hogy elég sablonos mód lettek felhasználva, ami által a trekkek szerkezeti felépítése
kicsit kiszámíthatóvá vált, de mégis képesek, még mindig képesek valahogy elvarázsolni.

Maybeshewill – To The Skies from a Hillside (klip)

- - - - - - -


Pendragon - Passion



Korábban nem követtem nyomon a veterán együttest, akik már a hetvenes évek óta játsszák a maguk Pink Floyd és Genesis alapjaira épülő muzsikájukat.
Nick Barrett kicsit orrhangú dalolása jól illett az összképbe, de valami módon nem adott semmi pluszt.
Pont az ilyen esetek bizonyítják, hogy minden együttesnek megvan a maga érési ideje, még ha az tovább is tart, mint várnánk.
Ugyanis a mostani lemez érdekessége az, hogy a hetvenes-nyocvanas évek hagyományait és eszmeiségét úgy tudta megtartani, hogy közben teleszívta magát a mai, modernebb zenék hangzásvilágával, hangszeres megoldásaival.
Bár nem jellemző a teljes anyagra, de helyenként a gitárok képesek egészen metálosabb irányt venni a vártnál; a dobokba helyenként szintetikus hangok is keverednek; a szólisztikus blokkok pedig érezhetően magukon hordják az elmúlt 15-20 év zeneiségét.
Ebben a közegben pedig már igazán jól érvényesül Barrett hangja, ami a zenéhez hasonlóan magán viseli az évek múlásának nyomait: az a jellegzetes, enyhe fátyolosság illeti a csendesebb és az az apró rekedtség jellemzi az erőteljesebb részeket, ami tipikusan az öregedő férfiember sajátja. Ez pedig egy egészen különleges kontrasztot ad a zenének.
Az egész anyagnak ez a különlegessége. Modern, mégis régivágású.


Pendragon - Passion

- - - - - - -


Lunatic Soul - Impressions



Meglepett, amikor megtudtam, hogy ilyen hamar jön az újabb lemez, pláne, hogy az eredeti koncepció szerint a főhősünk története már le lett zárva.
Aztán kiderült, hogy egy instrumentális lemezről van szó, amit olyan tételek alkotnak, melyek valamiért nem fértek el az első két lemezen.
Ez megnyugtató is lehet, hisz nem egy elkapkodott, korábbi sikereket meglovagolni vágyó válogatás képét vetíti előre számunkra; máspedig mindenképp eltöpreng az ember, vajon miért is nem fértek fel ezek a dalok a korábbi korongokra? Csak nem gyengébb lett a minőségük?
Mint kiderült, a minőséget negatív kritika nem illetheti, amit lengyel barátunk, Mariusz kiad a kezei közül, az csakis első osztályú matéria lehet. Olyan dalokról van szó, mely a korábbi időszakok stúdióbeli improvizálgatásai közt születtek, s elég fantázia volt bennük ahhoz, hogy teljes számokká bővülhessenek. Tényleg jó ötlet volt nem felpakolni a korábbi lemezekre őket, hisz legyen bármennyire zseniális mondjuk az Impression III basszusgitárjai-furulyái, egyszerűen túl lazák és vagányak lettek volna a korábbi, melankolikus, túlvilági hangulatú zenék mellett.
Ez az első alkalom tehát, hogy a darabok különálló alkotások a felvételen, bármiféle kidolgozott koncepció nélkül. Így aztán hiába lesznek külön-külön nagyszerűek a számok, ha nincsen meg az az ív, amit leírhatnának együtt.
Még jobban hiányzik Duda éneke a zenéből. (ok, két korábbi dal remix-változata is helyet kapott a korongon, itt van ének, de azokra a tételekre semmi szükség nem volt)
Az elsődleges oka, hogy a Lunatic Soul anno közelebb juthatott a szívemhez, mint a Riverside, az az volt, hogy a sokkal szellősebbre hangszerelt, légiesebb hangzású dalok sokkal több teret adtak Mariusz hangjának, mint a basszusgitárban és torzított gitárokban fürdőző Riverside.
Nem rossz anyag, korántsem rossz.
Sőt a középszertől is messze elhúzott.
A baj ott van, hogy többet vártam volna egy olyan csapattól, amelyik elkészítette minden idők legjobb lemezét. (igen, a 2008-as LS lemezre célzok)
Az ötletszerű dzsemmelgetések és népzenei témák nagyszerű kompozíciókat adnak, de meg sem közelítik az első anyagok zsenialitását.

Lunatic Soul – Impression III

- - - - - - -


Beardfish - Mammoth



A 2007-es Sleeping in Traffic első felvonása engem anno nagyon megvett.
Kilóra.
Hogy néhány mai srác képes elővenni a Led Zeppelin – Camel – korai Deep Purple dalokat és azok kvintesszenicáját újraalkotva létrehozni ezt a fajta zenét, az önmagában is csoda.
Teszik ezt annyira sajátos módon, hogy ne szidhassuk őket plagizálással.
Ott van benne az összes manír, ami miatt én speciel a klasszikus hard rock zenéket imádtam.
A recsegős basszusgitár dallamhangszerként való használata, az egyenletes sémákat távolra elkerülő dob, az ősrégi hammond-orgonák, a csak indokolt esetben előretolt, borzalmasan torzított gitárok…
Mindez egy nagyon régimódi, recsegős és szándékosan tökéletlen keveréssel megtoldva.
Mintha csak egy korabeli felvételt hallgatna az ember.
A pszichedelikus elszállásokról és az art rock-os kísérletezgetésekről nem is beszélve.
A mostani korongon üdvözlendő újdonság a szaxofon, mely nem lesz ugyan végig a kísérőnk, de időszakos jelenlétének mindig nagyszerű melódiákat köszönhetünk.
Hozzájuk társul még a minden eddiginél erőteljesebb, súlyosabb hangzás is. (hja, ha már Mamutnak hívják a lemezt, szóljon is bölényesebben)
A legfurcsább pontja a zenéjüknek pedig továbbra is az, hogy képesek a leggyászosabb témájú dalokat is a lehető legvidámabb, legfeldobottabb módon lejátszani.
Ha nem érteném a szövegeket, biztos azt hinném, a szombat esti diszkóparti részleteit és a tinibölcsességek sorát ecseteli az énekes.
Pedig jajj…

Beardfish – The Platform

- - - - - - -


Bocsánat amiért hazudtam a címben. Remélem ez a macskás kép kárpótol érte. :3



^^
6 komment

[25] Yip Man
Feb 22., Wednesday 15:34 #6
Válasz getro2 (#5) üzenetére
Nos, nem tudok róla, hogy rokonok lennének, de ha igen, akkor valószínűleg lett volna valamiféle kooperáció a két együttes közt.
Bár kit tudja...

Beardfish egyébként nem könnyű anyag, kell neki egy kis idő, de megéri.
KATT!

Legközelebb akkor több dalt is fogok linkelni; amíg videót ágyaztam be, addig nem volt célszerű egynél több számot betenni egy lemezhez, de így a kis kék szövegekből talán kevéske az egy-egy darab.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[39] getro2
Feb 21., Tuesday 23:54 #5
Remek írás! A Beardfish lemez jól hangzik (eleddig nem is hallottam róluk...), belehallgatok pár számba, aztán ki tudja... Lehet hogy a lemezt is megveszem.
Nick Barrett nem véletlenül Syd valamelyik hozzátartozója? Ha már szóba került a Pink Floyd.
[25] Yip Man
Feb 20., Monday 17:38 #4
Válasz Patrick Bateman (#3) üzenetére
Csak nyugodtan.
Persze, csak amíg az asszony nem látja kárát.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
Feb 20., Monday 16:08 #3
2 csikot eltoltam beloluk!
Viszont este (ha az uj asszony nem rabolja el nagyon az idomet) dobnek rad egy uzit.
Gitarral kapcsolatos erdeklodeseim lesznek majd.
"Már a természeti népek is megfigyelték, hogy a tigris bajusztartó vége veszélyes, mert ott van a szája is, és táplálkozása során a préda beleegyezésének nem tulajdonít különösebb jelentőséget."
[25] Yip Man
Feb 18., Saturday 11:47 #2
Válasz Ray (#1) üzenetére
hátööö, ha ezek betegek, akkor nem tudom milyen lesz az első néhány helyezett...
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[34] Ray
Feb 18., Saturday 7:36 #1
Egyre betegebb...mondd Yip fiam...iszol Te rendesen??
Neked,mint kívülállónak...mi a véleményed az intelligenciáról?
Yip Man
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
Ezeken a platformokon játszom
Playstation2
PC
Kedvenc játék-műfajaim
Kaland, Puzzle, Retro, Szerepjáték, Stratégia, Taktikai
Hobbijaim, szabadidőmben ezt teszem
Zene (hallgatom)
Barátok, ismerősök
Oldern
(offline)
Rookie_6
(offline)
logen
(offline)
Daneeka
(offline)
Soulootion
(offline)
theSickness
(offline)
Ch4Bi HUN
(offline)
Tommy_Angelo
(offline)
Piniata
(offline)
Basara
(offline)
Edina
(offline)
Rolne
(offline)
Oli G.
(offline)
loga
(offline)
Vandor
(offline)
domib
(offline)
ZS0LTI
(offline)
adam062
(offline)
Npeti
(offline)
Lothar
(offline)
Đoma
(offline)
casper007
(offline)
Danee
(offline)
Fatman
(offline)
magyari5
(offline)
axl
(offline)
Matos
(offline)
Griev
(offline)
BW
(offline)
master of disaster
(offline)
Alwares
(offline)
Patrick Bateman
(offline)
stevefarcry
(offline)
roli576
(offline)
mcmacko
(offline)
Rudymester
(offline)
KrTchy
(offline)
ultratti
(offline)
mosza
(offline)
sepsta75
(offline)
csavar
(offline)
IceMan00
(offline)
Diablo
(offline)
Gulandro
(offline)
Ordel
(offline)
Final Doom
(offline)
Ray
(offline)
annie007
(offline)
e.vid
(offline)
erik10
(offline)
Joo T
(offline)
GameBoyGirl
(offline)
KuCz
(offline)
olin
(offline)
rozsomak96
(offline)
gabe91
(offline)
Sulust
(offline)
RoOte
(offline)
R.P
(offline)
5T3V3N
(offline)
Quimby
(offline)
G.A.R.
(offline)
Doom
(offline)
keviny
(offline)
vicious
(offline)