Kingdoms Of Amalur - Beszámoló

Megmondom őszintén az utóbbi nem igazán követtem a játékokat. Sem videókat nem néztem, sem demókat. Az Amalurról kettő darab trailert láttam, ami alapján eldöntöttem, hogy én ezt bizony meg fogom venni. Megmondom őszintén roppant kellemeset csalódtam a játékban, rosszra, generikusra számítottam, de mégis valami olyat kaptam, amire talán már egy jó ideje vártam.

A történet egyszerű. Vagyunk mi és a minket körülvevő zagyva események melyek kötelezőek ahhoz, hogy valamilyen szinten bele tudjuk magunkat élni. Nyílván nem írom le magát a sztorit, de elöljáróban spoiler mentesen annyit kell tudni, hogy meghaltunk és mégis élünk, de mások vagyunk és ezért teljesen felborul minden és mindenki idegbajt kap a létezésünktől.

A grafikai világ egyszerűen csodálatos. A képregényszerű design egyszerűen olyan összhatást kelt mintha egy mesébe csöppentünk volna bele. Ugyanakkor minimálisan ötvözik a gyári, általam normálisnak nevezett grafikai stílussal és teljesen egyedivé teszik a környezetet. A karakterek nem generikusak, az NPC-k javarészt másképpen néznek ki, a területek szép tágasak és kidolgozottak. Egyetlen pici hiba, ha nagyon kötekedni akarunk a minimális pop-up, de mivel szemet gyönyörködtető látványban van részünk, ezért totálisan ignorálni lehet ezt. Az, meg aki szerint ez “dobozos világ” szerintem gondolkozzon el a nyugdíjaztatáson vagy egy komolyan vizuális szervrendszeri átültetésen. Grafikailag a játék számomra tökéletes. Vannak részek melyek persze szubjektívek, de ez már rég objektivitás kérdése, leginkább szemé. Ez nem esztétikai érzék alapján történik, hanem tények felmérés alapján.

A harcrendszer egyszerű és nagyszerű. A játék megteszi nekünk a szívességet, hogy nem butít le minket kasztokra és 2-3 fegyvertípusra. Akár harcosként használhatjuk az összes fegyvert kérdés ugye mennyire hatékonyan. Ám meg lehet indulni több fejlesztési vonalon is. A harcos erős barbár, jobban tud majd harcolni karddal, kalapáccsal és batár nagy karddal. Természetesen az ehhez tartozó speciális kombókat is megkapja az ember, de ha eközben mondjuk, elmegyünk az agilis harcos vonalába is akkor még cikázni is tudunk az ellenfelek között egy warhammerrel. Egyszerre két fegyver lehet nálunk, melyek támadásait X és Y kombókkal variálhatjuk össze. Akár kard mágikus bot kombót is választhatjuk. Minden fegyveren érezni az erejét, előnyét és hátrányát. Sosem mindegy mivel vagyunk felszerelve és mennyire tudjuk használni. Mondom ezt úgy, hogy a játékot kötelezően Hardon kell kezdeni, mert az a fokozat felel meg a normálnak bármi máshoz képest. Persze így varázslataink használhatatlanok lesznek, de valamit valamiért. Aggodalomra viszont semmi ok. Elrontottuk a fejlesztést? Menne a szenvedés nem ezt kellett volna? Semmi probléma, a helyi jövendőmondó potom összegért megoldja a problémánkat. A pontjainkat teljesen újrarakhatjuk egy csekélyebb anyagi honorárium fejében.

A támadás azonban nem minden. Védekezni is meg kell tanulni, főleg amikor a játék elkezdi adagolni a keményebb ellenfeleket. Blokkolni pajzzsal vagy mágikus talizmánnal tudunk. Az előbbi a fizikai támadás levédésért felelős, az utóbbi a varázslatok ellen nyújt védelmet. Az időzített védekezés pedig kontratámadásokra ad lehetőséget. Amennyiben megfelelő szinten tartunk az adott fegyver speciális támadásaival, kontrából gyönyörű kombinációkat lehet generálni, melyeket az ellenfél nem igazán szívlel. Az elején nincsen igazán erre szükség, de 10-15 óra után szinte a legjobb barátunkká válik majd a pajzs és a használatának elsajátítása. Lehet védekezni a játékban, csak éppen meg kell tanulni egyetlen gomb helyes használatát.

A fegyverek elhasználódását megmondom őszintén sosem szerettem igazán, mert mindig csak a gond volt velük, de valamiért itt annyira egyértelműen és egyszerűen van kitalálva a javítás megoldása, hogy nem zavar. Plusz mire elhasználódna, a fegyver bőven találunk másikat, azonban ha mégsem borsos összegért (minél erősebb a fegyver annál drágább ugye) megjavíttathatjuk vagy amennyiben rendelkezünk megfelelő eszközzel magunk is elvégezetjük bármikor. Ehhez persze nem árt a magas kovácsolási képesség. A gyógyítás ritka módon kényelmesen van megoldva. Van egy radiál menü ahová bepakolhatjuk azokat az italkeverékeket melyeket használni szándékozunk. Ennek kinyitásakor a játék megáll, és szépen kiválaszthatjuk, mit akarunk jó egészséggel fogyasztani. Azonban ha nagy a harc heve egy egyszerű D-Pad iránnyal le lehet tudni a gyógyítást.

A fő történeti szál mellett természetesen rengeteg küldetés van. Vannak hosszabb történeti vonallal rendelkező frakcióküldetések. Ekkora egy csapat valakinek segítünk megmenteni a világ rájuk eső részét. Emellett találkozunk majd változatosabbnál változatosabb, izgalmas és kevésbé izgalmas mellékküldetésekkel. Lesz a dungeonba négy giga trollt megverésétől kezdve a virágkötészetig minden. Vannak persze kissé unalmas ide-oda mászkálós feladatok, melyek azért nyújthatnak némi pihenést két dungeon veszedelmes túrái között. A mellékküldetések száma hihetetlenül magas. Nem számoltam meg őket, de garantálom, több száz van. Felvételüket a térképen sárga felkiáltójel jelöli és a leadásuk is egyértelműen meg van jelölve. Nem attól válnak a küldetések érdekessé, hogy nekünk kell kitalálni kivel kell beszélni és mit kell csinálni, hanem magától a feladattól, éppen ezért számomra ez maga a Kánaán.

Megmondom, őszintén oldalakat tudnék írni, de az hajlam erre a bejegyzésre hirtelen jött, így lesz, ami kimarad belőle, de egész egyszerűen ez a játék jó. Nincsenek benne zavaró, idegesítő elemek ellenben minden megvan benne, ami kell egy ilyen RPG-be. Bőséges tartalom, hatalmas területek, jó fejlesztési rendszer, sok küldetés, remek zenei aláfestés és persze a látvány. Ezeket a fejlesztők tökéletesen kombinálták össze. Ha engem kérdez valaki, akkor úgy dobom rá a 10 pontot, hogy bereped a padló.