A 100 legjobb játék - 32.

**32. - Heavy Rain

Megjelenés éve: 2010

Platform: Playstation 3**

A Heavy Rain-re általában szokás azt mondani, hogy közelebb áll az interaktív filmek, mint a hagyományos értelemben vett játékok kategóriájához. Jómagam inkább úgy fogalmaznék: a Heavy Rain egy filmszerű körítéssel tálalt, klasszikus point 'n' click kalandjáték, de ez a meghatározás - gondolom - a legtöbb mai játékos számára nem tenné túl vonzóvá a Quantic Dream alkotását.

Pedig igen nagy hiba lenne elmenni mellette. Az előző generációban a Fahrenheit-tel már bizonyított csapatnak a játékmenet tudatos behatárolásából sikerült előnyt kovácsolnia, a nem-interaktív körítést maximalista hozzállással csiszolták szinte tökéletesre. Talán sosem érezhetjük azt, hogy ez bizony díszlet, egy béna papírmasé háttér, az illúzió mindvégig hibátlan.

De mégis, nem ez, vagy épp a szintén magas minőséget képviselő zenei oldal teszi kiemelkedővé a Heavy Rain-t, bár kétségtelenül ez a fajta maximalizmus elengedhetetlen az atmoszféra megteremtéséhez, a lényeg mégis a (közel sem hibátlan) történeten (amelyről direkt nem szeretnék szót ejteni, hiszen ez a játék tán legfontosabb eleme), de még inkább a szereplőkön van. Azokon a szereplőkön, akik nem csak küllemükben kidolgozottak, és akiket nem csak a remek szinkronmunka tesz hihetővé: nem a játékokban legtöbbet megtapasztalt pofás, de üres héj szerepét töltik be, mindegyikük igazi jellem, velük tényleg együtt lehet velük izgulni, szorongani vagy örvendezni. És talán nagy hülyeségnek fog hangzani, de ezen a ponton dől el, fogod-e élvezni, szeretni a történetet vagy sem.

Nem az nyom többet a latba, szereted-e a kalandjátékokat, vagy hogy egyáltalán fekszik-e egy lassabb játékmenetű alkotás: minden a lelki beállítottságodtól függ. Ha rendelkezel ezzel a fajta beállítottsággal (mondjuk ki: valamilyen szinten szentimentális vagy), valószínűleg rabul fog ejteni.

Személy szerint én ugyanígy voltam vele. Végig tudtam izgulni a nyomozást, a filmszerűen hatásvadász jeleneteket. Nagyon is át tudtam érezni Shelby, a kiöregedett zsaru világfájdalmát, Jayden, a drogfüggő FBI-ügynök küszködését, de főleg Ethan tragédiáját és vívódását (talán csak Madison nem illett nálam a képbe, és nem azért, mert női karakter, hanem mert teljesen más jellegű motívációval bír) - hangozzon ez akármilyen közhelyesen is.

Két kezemen meg tudom számolni, hány olyan játék létezik, amely komolyabb érzelmi reakciókat tudott kiváltani belőlem (most nem a multiplayer vereségek nyomán kifakadó dührohamokról beszélek), és a Heavy Rain mindeképp közéjük tartozik. Mi több, az egyetlen olyan alkotás, amelynek minden egyes jelenetében nem maga a játékmenet, hanem az érzéseim motíváltak a továbbjutásra. Épp emiatt nem is nagyon tudnám (persze a Fahrenheit-en kívül) máshoz hasonlítani, igazi unikum a maga nemében.

A Heavy Rain nálunk a világ legjobb PS3 exkluzív játéka.

/TheSickness/