**33. - Sid Meier's Civilization
Megjelenés éve: 1991, 1996, 2001, 2005, 2008, 2010
platformok: PC és X360, PS3 (Revolution)**
Vannak játékok, melyekbe több száz órát lehet pakolni anélkül, hogy a monotonitás vagy az unalom legkisebb szikrája is felmerülne.
Ezek a játékok általában a stratégiai darabok közül kerülnek ki, és főként PC-re léteznek.
Hogy ez miért alakult így ki, nem tudni - a rossz nyelvek szerint a konzol játékosok nem igénylik a komolyabb, gondolkodást igénylő anyagokat, de szerintem csak a PC és a konzol eltérő felépítéséből adódik, hogy az egyiknél az ember inkább belemélyed a gondolataiba, míg a másiknál az akcióra és a látványra fókuszál - , de az tény, hogy a leghosszabb távú szórakoztatást jelentő játékok nem konzolon vannak.
Ezen játékok közül is ritka az a fajta örökzöld, amit bárhol, bármikor elő lehet venni és kábé ugyanazt nyújtja minden időben.
De ez nem is csoda végül is, ha egy játékot Civilizationnek hívnak.
A 80-as, 90-es évek videogaming-jét az tette erőssé, hogy olyan témákat adott a játékosok kezébe, amik általános igényeket szolgáltak ki.
Alapvető ügyességet, reflexet, logikai érzéket - vagy mint a stratégiai játékok esetében: figyelmet, türelmet és stratégiai érzéket - igényeltek, melyekkel bárki tudott játszani. Később indult be a specializálódás, ami az úgynevezett hardcore játékosok malmára hajtotta a vizet.
Ezt azért mondtam el, mert amíg egy RTS alapvetően annak készül, aki azzal versenyszerűen tud játszani, addig a Civilization egy olyan játék, amivel bárki leülhet játszani, ha van hozzá türelme.
Ha meg kéne nevezni egyet azon alkotóelemek közül, amik az ilyen játékokat megunhatatlanná teszik, az a tökéletesítés és a hosszútávú stratégia, amely apró elemek százain, ezrein át vezetve szavatolja, hogy mindig lehet valamit másképp, valamit jobban csinálni.
A Civilization hol finomabb, hol viccesebb (otrombább?) kulturális utalások formájában vezet el az emberiség hajnalától az űrkorszakig. Ha megépíted a Alexandriai könyvtárat, a lakosság magától megtanul olvasni, ami egy elég vicces dolog, de nagyjából így működhetett a valóságban.
Sid Meier 1991-es klasszikusa az évek során számos folytatást kapott, melyek megpróbáltak reagálni a játékipar trendjeire, így tehát nehéz megmondani, hogy melyik a legjobb közülük. Talán nem is érdemes őket megkülönböztetni, hiszen az első részen kívül, amely ma már igen nehezen játszható, mindegyik részt ugyanaz jellemzi.
Érdemes még kitérni a játék címére: Sid Meiernek a játékvilág fejlesztői közül talán egyedül sikerült elérnie, hogy a nevével fémjelzett játékok kerültek a polcokra. Névjegye, stílusa valamennyi játékon tetten érhető, akár a kis párbeszédablakok formájában, akár a téma nagyságát illetően. Játékaiban kalandozhattunk a karib-tengeri szigetvilágban, híres csatákban vezettünk részt, vagy építhettünk fel egy civilizációt.
Klasszikus stratégiai játék, klasszikus témát felölelve.
A listára kerülést csak akkor kerülhette volna el, ha valamiért kizárjuk a szavazásból.
A Civilization az a játék, amelyre, túlzás nélkül, egy egész élet munkája rámehet. Dehát Rómát - hogy ezzel a borzalmas közhellyel éljek a végén - se egy nap alatt építették fel.
Vagy te igen?
A Civilization nálunk a világ legjobb stratégiai játék(sorozat)a.
/kobe/