A 100 legjobb játék - 34.

**

34. • Chrono Trigger

Megjelenés éve: 1995

Platform: SNES, PS, DS, PSN, Virtual Console**

Remek játékot alkotni nem nehéz, később is mérvadó, kortalan remekművet viszont az. Kevés játéknak sikerül éveken, évtizedeken át érvényesnek maradnia. Nem derül ki azonnal, hogy miből lesz kultjáték, sokáig meghatározó viszonyítási pont - néha még az is nehézségekbe ütközik, hogy megállapítsuk, az adott pillanatban, az adott korszakban jónak mondható-e egy játék.

Ennek semmi köze a technikai színvonalhoz. Egy új technológiától egy játék még csak high tech lesz; a minőségtől viszont high end. High end cím a Chrono Trigger is - és bár a szorgalmas, névtelen iparosok együttes munkája az, ami jóvá tesz egy játékot, olyan alkotókkal, mint Akira Toriyama, Yuji Hor, Hironobu Sakaguchi, Masato Kato, Yasunori Mitusda és Nobuo Uematsu... nos, nehéz mellényúlni.

A Chrono Trigger miattuk lett ma is érvényes játék. A SNES/Playstation korszak japán szerepjátékait nem nosztalgiából szokás felemlegetni, hanem azért, mert olyan előnyökkel bírnak, amivel a kortársaik nem. A Chrono Trigger sok tekintetben meg is haladta a korát. A manapság népszerű jRPG-kben is találkozhatunk véletlenszerű összecsapásokkal, lineáris történetvezetéssel; olyan elemekkel, amiken a Squaresoft játéka több mint másfél évtizeddel ezelőtt túllépett. Nincs random encounter, se gyeplőre fogott sztori: az összecsapások és a játék közötti átmenet folyamatos, a történet pedig kellően sokrétűen variálható ahhoz, hogy kézzelfogható érzete legyen a cselekedeteinknek.

A "jó történet" és a "videojáték" fogalmak az esetek többségében kizárják egymást, a Chrono Trigger pedig üdítő kivétel. Kliséket követ, lehetne mondani ilyen távolságból, csakhogy akkor a klisét még nem tartották annak; működött, és működik ma is. Természetes elegye a hagyományos fantasynek, a misztikumnak és a sci-finek, méghozzá mindezt úgy csinálja, hogy közben nem válik sem hiteltelenné, sem gagyivá. Pedig ezen az úton könnyű mellélépni, a Chrono Triggernek viszont nem sikerült. A történetvezetés - a számtalan időutazás ellenére - következetes és átgondolt, a karakterek a helyenként elnagyolt motiváció ellenére is hihetőek. Játék közben hajlamosak vagyunk hinni annak a demagóg kijelentésnek, mely szerint a szereplők pixelszáma és a beléjük préselhető lélek mennyisége fordítottan arányos. Ugyancsak élvezetes szöszmötölni a harcrendszerrel, a három csapattag kombinálható speciális támadásaival, ismerkedni a felvehető karakterekkel. Sokrétűség és rugalmasság szempontjából nemcsak méltó riválisa lehet a Final Fantasy VI-nak, de sok szempontból meg is haladja azt. Is.

A Chrono Trigger nem tartalmaz romlandó elemeket. Japán szerepjáték az örökkévalóságnak, ami konzervatív is, progresszív is - nem okoz gondot neki a kettőt elegyíteni. Nemcsak azért érdemes (sőt: kell) ismerni, hogy tudjuk, honnan jöttünk; a Chrono Trigger akkor is egy szebb jövő ígérete, ha az sosem következett be.

/Tyler/