A 100 legjobb játék - 35.

**35. - Street Fighter II

Megjelenés éve: 1991, 1992, 1993, 1994...

platformok: játékterem, majd minden létező platform**

Ebben az évben lesz 25 éve, hogy 1987 augusztusában világhódító útjára indult a Street Fighter sorozat. Az utcai harcosok a világ minden tájáról gyülekezni kezdtek, hogy egy tornán kivívják a legjobbnak járó címet, illetve hogy legyőzzék az eddig veretlen Mue Tai harcost, Sagat-ot. A választható harcosok listája nem volt túl bőséges, ugyanis csak Ryu állt rendelkezésre az egyjátékos módban - Ken személye is elérhető volt, de az csak kizárólag az egymás elleni küzdelemben. A Capcom már ezzel a résszel megalapozta a folytatások alapjait. Nagyméretű, színes karakterek, izgalmas történet és háttérsztori, az életerő vonalszerű kijelzése, bónusz pályák (kőtáblatörés), digitális hang (azóta is kísért az awwaaaight recsegés), sőt itt vezették be a 6 gombos irányítást is - 3 ütés és 3 rúgás volt kivitelezhető. Ekkortól ismertük meg a tűzlabda (Hadoken), a sárkányütés (Shoryouken) és a sárkányforgószél (Tatsumaki Senpuu Kyaku) kifejezéseket is...

Repüljünk egyet az időben: az év 1991 márciusa. Több száz oldalnyi terv és elképzelés, valamint közel 50 fős fejlesztőbrigád - ez hatalmas szám volt akkoriban! - 2 év kemény munkája után elkészült a folytatás. A két központi karakter megmaradt, ami nagyszerű döntés volt. Ryu a tökéletes japán harcművész, akinek szakadt a ruhája, nincsen vagyona, nincsen magánélete, és egyetlen célja, hogy önmagának bizonyítson (fején a vörös szalag, a hachimaki is erre utal). Ken ellenben az amerikai szellemmel azonosuló fiatal. Hihetetlenül gazdag, falja a nőket - igazi unatkozó milliomos csemete volt, akit szülei Gouken mester gondjaira bíztak, hogy tanuljon egy kis fegyelmet. Itt ismerkedett meg Ryu-val, innen a barátság, és innen ismerték meg az Ansatsuken harcstílust is. A Street Fighter II: The World Warrior velük együtt összesen 12 karaktert tartalmazott, amelyből csupán 8 volt választható. Itt születtek meg az olyan ikon karakterek, mint Blanka, a zöld szörnyeteg, valamint az izmos combú, villámlábú, apja gyilkosát (M. Bison) kutató, kínai Chun Li. Említhetnék még Dhalsim-et, az indiai nyúlánk embert, Edmond Hondát, a szumó és a százkezes pofon koronázatlan királyát is, de itt volt a testvére (Charlie) haláláért bosszút esküdött amerikai vadászpilóta, Guile is.

Az irányítást tökéletesre csiszolták. Szimplán félkör előre + ütés - itt született meg az időzítésre építő kombórendszer is. A látvány is magáért beszélt: a Final Fight-ból átrángatott, 16-bites CPS alaplapra írt grafika még 20 év távlatából is csodálatosan fest. Színes, művészien megrajzolt hátterek, nagyméretű karakterek, szóval minden, amitől döglött, és döglik a nép.

A játék igazi tömeghisztériát okozott, így szinte minden játékteremben volt egy kabinet - nem egy húszast sírtam ki a szüleimtől anno, hogy játszhassak rajta. A Street Fighter II talán a világ egyetlen játéka, amire rá lehet mondani, hogy tökéletes - tökéletes volt akkor, és tökéletes most 20 év elteltével is. Mindez persze a remek játékmenetén és látványán túl, a fantasztikus hangulatának is köszönhető.

Később, 1991 áprilisában jelent meg kizárólagosan a játéktermekben a korábbinál sokkal gyorsabb, ráncfelvarrást kapott SF II - Champion Edition. Itt már játszhatóvá vált a négy nagymester (Balrog, Vega, Sagat és M.Bison), valamint választhatóak voltak az ikerkarakterek is (megszűnik "a bazze te nyertél, mert tiéd volt Ken" című műsorszám). A játékmenet is finomodott, sőt Ryu és Ken személye is távolodott egymástól (előbbi defenzív, utóbbi offenzív karakter lett). Házi konverzió nem készült, ellenben a játéktermekben ez volt a legelterjedtebb verzió. Nálunk a kalózváltozatok is megtalálhatóak voltak; ebben Ryu és Ken Hadoken-je dupla volt, Honda és Blanka speciális támadása közben oldalazva támadott, Chun Li pedig lőni tudott.

A következő frissítés a SF II Turbo - Hyper Fighting Edition. Itt még gyorsult a játékmenet, valamint a hackelt változatokból is átemeltek is néhány elemet. Otthon Super Nintendo-n és Sega Megadrive platformokon - utóbbinál Special Champion Edition címmel - játszhattunk vele. Az 1993-ban megjelent Super Street Fighter II négy új pályát és négy új karaktert (köztük Cammy) hozott. Itt már Ryu tüzes Hadoken-t, Ken pedig tüzes Shoryouken-t is tudott. 1994-ben megérkezett a SSF II - Turbo is: a gyorsabb játékmenet (a sima Super lassú volt) mellett megkaptuk Akumát, valamint itt vezették be a Super támadást.

Street Fighter II rengeteg szép emléket hagyott maga után. Emlékszem, anno a játéktermekben körülvettek és drukkoltak a tömegek, ahogy egy húszassal az M. Bison elleni küzdelemben végül is győzedelmeskedtem. Többen beszóltak - nyomjál egy Jurákent, vagy egy ták-ták brőkemet neki! Nagyszerű és felejthetetlen érzés volt! Nyáron, '93 körül otthon a Super Nintendo-n edzettem Janó és Tomi barátommal, csak hogy játékteremben izomkodjunk tudásunkkal. Ekörül forgott minden - Tomi barátom Guile féle katonai bakancsban járt, Janival a strandon Hadoken és Shoryouken mozdulatokat imitáltunk a vízben. Jani volt az esküdt ellenségem. Én Ryuval, ő Kennel küzdött - az igazi vérre menő, adrenalinban és pulzusszámban maximális csatákat soha nem feledem. Így közel 20 évvel később még ma is hetente többször előveszem a játékot, hol a Wii Virtual Console-járól lerángatott Super Street Fighter II-öt, hol a PS3-as HD remixet. Valahogy ez a SF varázs nem akar kikopni - ebben tudott nagyot alkotni a Capcom. Köszönjük ezt a megkerülhetetlen remekművet, amibe bátran kijelenthetem, hogy a legtöbb időt öltem életemben.

Boldog Születésnapot, kedves SF sorozat!

/Kenny/

A Street Fighter II nálunk a világ legjobb játéktermi, és legjobb verekedős játéka.