Egy kicsit erről a fránya 2011-es esztendőről...
2011 sok szempontból fárasztó, nehéz év volt. Főleg a második felében kóros demotiváltság ütötte fel a fejét, ami meg is látszott nemcsak az iskolapadban, de itt, az oldalon is. Október 12-re szenvedtem össze a Gears 3 írásom, az Arkham City - aminek pedig szép pontszámot tartogattam - még most is a sorára vár. Fáradtnak és kedvtelennek éreztem magam szeptembertől, ezt a fásultságot főként videojátékokba fojtottam, erre az elfoglaltságomra nem lehet panasz, rengeteget játszottam, és élményekkel lettem gazdagabb. Még így is voltak, akik kimaradtak, őket és még sokan másokat is pótolni fogok, de részletes tervet nem dolgozok ki, úgysem tartom magam hozzá. Amihez hirtelen kedvem támad, azt beszerzem.
Hajlamos vagyok kritikus szemmel nézni a játékokra, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem élvezem őket, sőt, nagyon sok címbe teljességgel bele tudom élni magam. Nem akarok nagyon belemenni személyes díjakba, és elismerésekbe. Gyorsan le is zavarom a kötelezőt:
Év játéka: Portal 2
Év csalódása: L.A. Noire
Év nosztalgiája: Beyond Good and Evil
Év addiktívsága: Gears of War 3
Év kalandja: Arkham City
Év meséje: Bastion
Év kreatívja: Minecraft
Év pótlása: Borderlands (szorosan mögötte a Red Dead Redemption és a Reach)
Év elmaradása: Skyrim (amivel jól megjártam, mert direkt nem vettem meg, hátha lemegy az ára, és azóta se nagyon találom)
Évi agyfasz: A Castlevania DLC főellensége legnehezebb fokozaton (váh! Második helyezett: A Collector hajó a Mass Effect 2-ben, Insanity fokozaton, ma este kilenckor sikerült megcsinálni)
Sajnos a filmekkel és sorozatokkal nem úgy haladtam, ahogy szerettem volna. Főleg előbbiekkel, ha harminc filmet megnéztem idén, akkor sokat mondtam. Ezen mindenképp változtatnom kell, mert sokkal jobban élvezem a történeteket, mint az engem körülvevők társaságát. Ráadásul most kaptam rá a HD-re, szóval a képi minőséget is emelni szeretném. Inkább a régebbi évek jóságaiból csemegéztem, nem is tudnék kiemelkedő mozit mondani, a legtöbb engem érdeklő filmet még nem is láttam (Moneyball, The Artist, Hugo), talán a legjobban a Rango tetszett. A sokak által dicsért Drive engem nem nyűgözött le, a Tree of Life pedig nehézkes olvasmány volt.
Könyvek tekintetében többet olvastam a megszokottnál, belemélyedtem pár King klasszikusba (ezt a szokásom jövőre is megtartom), a kedvencem egy novellája lett, A tutaj, ami egyszerre volt hátborzongató, és megrendítő, magába szippantott. A sors fintora, hogy pár héttel a nagy hisztéria kitörése előtt ültem neki a Tűz és jég dala könyveknek, addig nem nyugodtam, míg a végére nem értem a negyedik résznek. Az ötödiket is inkább megvárom magyarul. A nagy meglepetés Az amerikai volt, amivel nagyszerűen pihentem, a legszebb történet pedig a Téli mese, amit 2010-ben kezdtem, átcsúszott.
A zenében annyira nem vagyok otthon, ami a tájékozottságot illeti, a következő években ezt a hiányosságomat is ki kell küszöbölnöm. A kedvencem (idei-e, nem tudom) a Florence and the Machine-től a What the Water Gave Me. Csodálatos dal.
Hogy 2012-ben mi lesz, nem tudom. Játszani fogok, olvasni fogok, remélhetőleg több filmet is nézek majd. Inkább ezekben az élvezetekben szeretnék elmerülni, és kevesebbet törődni ügyes-bajos dolgaimmal. Sok jót nem várok, és kell egy kis idő (na meg a körülményeknek is úgy kell alakulniuk), hogy a blogomban is termékenyebb lehessek. Sajnos jönnek a vizsgáim, de jó lenne még pihenni, mert fáradt vagyok.