**42. - Yoshi's Island (Super Mario World 2)
megjelenés éve: 1995
platformok: SNES**
Egy vallomással tartozom: nekem a Mario nevével fémjelzett játékok soha nem tetszettek igazán. No ez nem azért lenne, mert ódzkodnék a pufók és bajszos olasz vízvezeték szerelőktől (akik állandó jelleggel gombáznak). Az ok inkább a klasszikus fejre ugrós játékmenetben keresendő: valahogyan állandó jelleggel elé vagy mögé ugrok az ellenfeleknek, akik ilyenkor nem átallanak elvenni tőlem egy életet (és mintha ilyenkor vigyorra is húznák a szájukat). Ezt a negatívumot leszámítva a legtöbb Nintendós címet roppant élvezetesnek találom és ha tehetem ki is próbálom őket. Valahogyan így találkoztam a Yoshi's Islanddal is. Rögtön megfogott az alapötlet: Mario helyett most a Yoshik szigetén található számtalan színes és apró (ős)hüllővel kell kolbászolnunk a szinteken. A játékmenet inkább logikai mint ügyességi, kezdvén azzal, hogy a végzetes sérülés után visszaszedve apró potyautasunkat - Mariot - hiba nélkül folytathatjuk utunkat, egészen a távolról biztonsággal lenyelt ellenfelek tojásként való újrahasznosításáig. Külön öröm, hogy a pályák ezúttal nem időre mennek, ami számomra mindig rontja egy szoftver élvezhetőségét.
Szinte hihetetlen, hogy az egész világ mintha csak egy mesekönyvből került volna elő, mindenhol tarka-barka, zsírkrétával rajzolt hátterek várnak ránk, nincs két egyforma helyszín vagy egyformán megoldandó feladat. A dallamok igazi fülbemászó melódiák, a Yoshik által kiadott hangok pedig egyszerűen megunhatatlanok. A GBAs újra kiadás az apróbb változtatások ellenére (rád nézek „drogos felhő”) sem vesztett semmit a tökéletességéből és talán az új kihívások miatt még inkább ajánlandó mint az eredeti.
A Yoshi's Island csípőből hozza a mai szemmel is lenyűgöző változatosságot, pofon egyszerű irányítást és szájtátós bossfightokat, mindezek mellett pedig a kiváló körítést is. Hogy kinek ajánlható? Annak aki már játszott vele a maga idejében és annak aki még nem; legyen akár kilenc vagy kilencvenkilenc éves.
/playmore/