Skyrim csodálatos világa beszippantott...

A játék egyszerűen csodás, de hát gondolom, ezt gondoltátok, mivel anno az Oblivion is csodás volt a maga korában! Jóllehet azért találtam olyan tereptárgy textúrákat, amik lehetnének szebbek, de hát ez egy végtelen terjedelmű és lehetőségű RPG, szóval igazán nem lehet a szemére vetni a programozóknak, mert így is meseszép a táj!

Ami igazán nagyszerű lett a játákban, az inkább maga játékmenet! Hogy mire is gondolok:

Aki játszott az Oblival, az tudja, hogyan működtek a küldik. Dumálsz, ha akarod, felveszed a küldit, ha nem akarod, nem. Ha felveszed, megcsinálod, ha akarod leadod, vége. Ha akarod nem adod le. Ha leadtad, lehetőség volt felvenni a folytatást, ha akartad...

Namármost! A Skyrimben a fővonal küldirendszere sokkal pörgősebb lett ennél, mondhatnám sokkal interaktívabb! Megyek leadni a küldit, mondom megnézem, hogy hova is kell? Ballagok oda a csávóhoz (mégegyszer mondom, ez a fővonal, ezért is pörög ennyire) oszt még mielőtt én megszólítanám, a csávó már interakcióba is lépett a karakteremmel!!! Mondom mifax, ez így működik! Az haggyám, de miután úgymond akaratomon kívül leadtam a küldit, már meg is bízott mással, illetve - ami nagyon pozitív újítás - az interakció közben végre nem "fagy le" a környezet, hanem nagyon is aktív! Bekapcsolódnak a beszélgetésbe más karakterek, konkrétan miután kilépek az interakcióból, az úgymond kötöttségek nélkül folytatódik az irányomba és a másik karakterek között is! Persze nyilván nem mész el onnan, hanem hallgatod tovább, sőt esetlegesen a bekapcsolódó karakter lesz az, akit ezután követni kell majd!

Na szóval, lényeg a lényeg: egyszerűen magával ragadó a sztori, lendületes, visz magával! És akkor még nem is beszéltem arról, hogy milyen kidolgozottak a ruhák, fegyverek, ételek, meg úgy minden. Nagyon rendben van!

Mivel RPG-ről beszélünk, szót kell említsek a menürendszerről, a skillrendszerről, a kombinálási lehetőségről. Hát csodás! A skillrendszer olyan szép és átlátható, de a leginkább a csodálatos szó jut eszembe! Minden egyes skill egy csillagkép, aminek az alsó csillagától felfelé lépdelve válnak elérhetővé az egyre jobb képességek (a skill fejlődési fokától függően 0-100)!

Ezenkívül egyébként a item menü, azaz a fegyverek, ruhák, potionok, hozzávalók stb. rendszerezése, felhasználási módja is sokkal könnyebb és átláthatóbb lett!

Itt kell, hogy említést tegyek egyébként arról az általánosságban megállapítható fejlesztési trendről, hogy az új generációs játétkokban (ez még inkább érvényes az új RPG-kre) minden sokkal könnyebb, átláthatóbb, sőt kijelentem egyszerűbb. Ez azt jelenti, hogy még Jó Zsozsa is neki állna vele játszani, míg az Oblivion inventory-jának előhozásánal csak fájdalmasan felkiáltott, hogy jesszum pepi, mijazistenez és meghátrált! Ezek a mai RPG-k sokkal felhasználóbarátabbak, lényegesen egyszerűbbek, de megjegyzem, a hardcore szerepjátékosoknak sem okoznak csalódást, mert annyira lenyűgözően ötletes és jópofa megoldások vannak benne, hogy csak ámulok és bámulok! Pl. a fegyverek fejlesztése, saját magunk általi készítése (nyilván skill függő) stb, nem csupán egy menüben történik, hanem amikor odalépek a kovács cuccokhoz, akkor a karakter nézet átvált TPS-be és látom, hogy a csávó fújtat, meg kalapál vagy köszörül és így jelenik meg a menü, hogy mit szeretnél csinálni! Ezek az apró dolgok teszik igazán szerethetővé a játékot!!!

Az Obliban olyan egyedül voltunk, mint "egyedül a sötétben"! Amolyan magányos harcosként kellett vonulni, csak bizonyos küldiknél csapódott mellénk egy-két karakter, de az ő viselkedésükbe nem szólhattunk bele.

Na kérem, most rájöttek szerintem Bethesda-éknál, hogy a Fallout sorozatokban egyik legnyagobb élményfaktor, hogy van egy társunk! Akivel a pusztulat közepén is baráti csevelyt folytathatunk, illetve az összeharácsolt cuccunknak egy részét képes vinni helyettünk, valamint ha a nála lévő jobb rucit vagy fegyvert adunk át, azt felhasználja, így nagymértékben javítja a hatékonyságát. Na hát végre ezt a lehetőséget bevették a Skyrimbe! Bakker, haveri alapon mellémcsapódott egy wood elf csávó, aki egyrészt alapból jól keni nyíllal (mivel én tűzvarázsolok - bal kézzel - és egykezes kardot vagy fejszét használok jobb kézzel - ez a lehetőség is újdonság!) másrészt ha adok neki egy fasza pallost, akkor olyan közelharcot is képes nyomni, hogy csak bámulok ki a fejemből. Így a játék elején sokszor jöttem ki hamar szaros szitukból a segítségével! Mondjuk most már előrehaladtam a sztoriba, így úgymond "hivatalból" kirendeltek mellém egy segítőt, aki egyébként egy kiba..... jó kiscsaj és úgy forgatja a kétkezes kardot, hogy öröm nézni!

Na most már csak annyit írnék, így kedvcsinálónak, hogy találkoztam az első sárkányommal... majd nem sokkal később a másodikkal... Míg az első tüzet köpött, a másodiknak fagyos volt a lehellete - szerencsére, mivel Nord karakterrel vagyok és bírom a hideget! Nos az első találkozás halálosra sikerült... úgyhogy rájöttem, hogy azért okosan kell odatenni magamat, az életpótló cuccokat meg rendesen toltam magamba (direkt nem vettem vissza az 5 fokozatú nehézségi szintből alapból a középsőre állítottból) így egy jó pár perces harcba került, mire megfektettem a sárkányt!!! Hát nem írom le, hogyan viselkednek, csupán annyit, hogy nagyszerű látvány! Láttátok A tűz birodalmát (Reign of Fire)? Christian Bale a batmanus játszik benne. Na hát olyan érzésem lett, amikor megláttam az első sárkányomat! Ilyesztő volt és csodás! Rettegtem, amíg meg nem öltem! De onnantól tudtam, hogy én vagyok a...

Na mindent nem mondhatok el, de javaslom, hogy olvassátok el itt a gameren a szerkesztőségi tesztet, mert nagyon jó lett!

Bocsánat, hogy nem dobtam fel képekkel vagy videóval a mondhatni pórias, puruttya irományomat, de a munkahelyemen született és erre már nem volt időm, ahogy az irodalmias fogalmazásra és a szakkifejezések használatára sem! Azért remélem így is élvezhető volt a szösszenet, köszi mindenkinek, aki eddig elolvasta! ;)

Képek:

Click!