A 100 legjobb játék - 46.

**46. - Okami

megjelenés éve: 2006

platform: Playstation 2, Wii**

• "A friss keleti szellő lágyan suhan a puha zöldellő füvön, ahol épp lépdelek a falu felé. Minden olyan sötét, minden olyan komor, és csendes. Csak gyorsuló lépteim törik meg a lágy zeneszót, és a sötétség morajlásának melankolikus dallamát. Csillagokban élő isteneimtől kérek segítséget, hogy kibírjam hosszú és fárasztó utam, hogy legyen elég erőm megtisztítani a gonosztól a falvakat, barlangokat és egyéb szent helyeket, és ezzel együtt végképp legyőzzem nyolcfejű ellenségem, immáron örökre. Küldetésem összegyűjteni minden Celestial Brush technikát, mindamellett, hogy elődöm nyomdokaiba lépve megmentsem világunkat a leggonoszabb dologtól ami csak a világra jöhetett, Orochitól." *

/Virelis/

Eleget pedzegettük már, hogy a japán játékgyártás mennyire eltér az európai és amerikai normáktól, de ismét itt egy ékes példa, ami bizonyítja, hogy ázsiai barátaink nem a jelenkornak alkotnak, hanem az örökkévalóságnak. Nem japanofanatizmusunk miatt szerepel ennyi mű tőlük, hanem mert ezek a szoftverek az igazán időtállóak. Ezeket nyugodtan odaadhatod az unokáidnak, ugyanolyan élvezettel és lelkesedéssel fognak játszani vele, mint ahogy Te tetted! Az Okami is ilyen. Vagyis dehogy, az Okamit nem érdemes bármivel is egy lapon említeni (talán a most megjelent El Shaddai áll hozzá a legközelebb), az Okami valami egészen más. Ő a hiányzó láncszem, a művészet és a digitális világ határán vágtató farkas, aki nem elmossa a határokat, hanem lágy ecsetvonásokkal festi át azokat.

Visszagondolva rá, nem is a mozgó játék jelenik meg lelki vetítővásznamon, hanem a gyönyörűen megfestett képek sorozata. Mert minden egyes képkockája egy csodálatos festmény, amik mögött programkódokat nagyítóval is nehéz találni.

Ha mindenáron be akarnánk kategorizálni, akkor talán az (böszme nagy Zelda klón, muhaha) interaktív festmény illik rá a legjobban, ami mögött egy tökéletes játékmechanika bújik meg.

A Clover művészei a kezedbe adják ecsetjüket, belerondítani már úgysem tudsz, éld ki a rajz órákon beléd fojtott ambícióidat és fess! Játszd el Istent, virágoztasd be a réteket, keltsd fel a Napot, adj új életet a világnak, legyél a sötétségen átszűrődő, farkasbőrbe bújt reménysugár!

Japán kultúra és művészet eddig még soha nem volt még csak hasonló módon sem bemutatva, nem lehetek elég hálás a fejlesztőknek azért, mert mertek elvonatkoztatni a kliséktől és úgy mesélnek el egy csodálatos mesét, hogy észre sem veszed, hogy kontroller van a kezedben.

Ha az iskolákban okítanának videojátéktörténelmet, akkor az Okami előkelő helyen szerepelne a „kötelező játszmányok” listáján és hirdetvén az igét, elsőként nyomnám a kezébe azoknak, akik újjal mutogatnak és az antirkisztust látják a játékokban, miközben nagykanállal habzsolják az egyéb médiák förtelmes mocskát.

Amikor már eleged van a hétköznapok hajtásából, és kicsit ki szeretnél szakadni a valóságból, olyankor jön el az Okami ideje. Emeld le a polcról, dőlj hátra és add át magad a varázslatnak! Mert az Okami varázslat, a felejthetetlen fajtából!

/MRenton/

• "Én, Amaterasu, virágokat ontván mancsaim nyomán, továbbloholok a messzeségbe, megannyi elátkozott vidék vár még rám, hogy újra teljes pompájukban tündökölhessenek. Haúúúú" *