A 100 legjobb játék - 50.

Üdv népek!

Mivel Chase passzolta a top 100 további leközlését, így nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy elétek tárjam a listánk második felét. Nagy változtatásokat nem szeretnék eszközölni, a helyezettek adottak, annyi különbség lesz, hogy nem naponta, hanem 4-5 naponta lesz kitéve egy-egy bejegyzés. Nem is szaporítom a szót, itt az 50.

Az előzményeket továbbra is Chase blogjában találjátok, jó olvasást annak, aki lemaradt róla.

Click!

**50. helyezett - The Orange Box

Megjelenés éve: 2007

Platformok: Ps3, Xbox 360, Pc**

A kilencvenes évek végén a Valve nevű csapat megmutatta, hogyan lehet valami egészen mást, többet hozni az FPS témába. Az első Half-Life alapjaiban változtatta meg mindazt, amit addig a zsánerről gondoltunk. Azért beszélek többes számban, mert a hallottak alapján nem csak engem bűvölt el a játék. Sikere - ha nagyon össze kéne foglalni - abban rejlett, hogy behozta az addig stílus-idegennek gondolt komoly történetvezetést, a remek fordulatokat, megfejelte addig sosem látott ötletekkel, rendkívül okos ellenfelekkel, mindezt pedig egy remek sci-fi sztoriba helyezte.

A második rész előélete igencsak kacifántosnak mondható. Rengeteg várakozás, a játék félkész verziójának híres-hírhedt kilopása, majd ennek meghurcolása következett, mondván, a korábbi demók mind szkripteltek voltak, és ez a kilopott verzióban erősen kiviláglott. Aztán megjelent a fanyalgások és károgások ellenére azóta is etalonnak számító Half-Life 2.

A játékról nem igazán tudnék rosszat mondani, mivel életem legjobb egyszemélyes FPS élményének tartom. Ütős, a sztorit folytató, mégis kissé eltérő, Orwell 1984-ét idéző világával, a fizikára építő játékmenettel, az egymástól gyökeresen eltérő helyszínekkel és a szabadság illúziójával (na de milyen illúzióval, kérem szépen!) szinte soha nem látott változatosságot eredményeztek, egész egyszerűen tömör élvezet.

A HL2 minden szempontból kaszált, a pécés verzió update-jei, majd a 2005-ös Xbox port után szép lassan megérkezett az első kiegészítő, az Episode One, majd később az Episode Two, amely egy lendülettel helyet is kapott generációnk legkomolyabb összevont kiadásán, a pécé mellett konzolokra is megjelent The Orange Box című korongon.

Tehát adott a gyűjtemény, rajta a kipofozott, HD-be húzott Half-Life 2, plusz a két, nem kevésbé izgalmas és hasonlóan változatos kiegészítő sztorival, amik duplájára növelik az amúgy sem rövid kampány szavatosságát. Melléjük pakolták fel a Team Fortess 2-t, amely a neves multiplayer előd kissé átalakított, humoros körítést kapott folytatása. Sajnos sosem voltam igazán TF-es, és ilyen ismerősök hiányában ki is maradt, így nem is tudok róla nyilatkozni, hacsak nem annyit, hogy elég szép rajongótáborral rendelkezik. Végül - de nem utolsó sorban - ott a Portal, amely az elmúlt évek egyik legeredetibb, legötletesebb logikai-ügyességi játéka, ami miatt az alap HL2 plusz kiegészítői ismeretében is megéri az Orange Box megvásárlása. Nem is csoda, hogy teljes értékű, saját lábán is megállni képes, és ha lehet, még sokkal zseniálisabb folytatás is készült hozzá, amely idén (2011) tavasszal meg is jelent.

A The Orange Box egy kiváló csomag, legyen szó multiról vagy (főleg) egyszemélyes mókáról. Ha valakinek ajánlanom kellene egyetlen egyszemélyes FPS-t, akkor biztos, hogy Half-Life 2-re böknék rá, ebben a csomagban meg majdhogynem kötelező, már ha nem csak a katonás FPS-ekre vagy kíváncsi.

/theSickness/

Portal

A Portal a legszélsőségesebb megítélésű játékok közé tartozik. Talán nem is véletlen, hogy "egyéniben" nem jutott be a 100 legjobb közé.

Amikor az ember egy ilyen mondatot leír, általában az szokott következni, hogy a ... nem játék. Na, ezt nagyon nehezen lehetne mondani a Portalra; tekintve, hogy a Portal a legjátékabb játék, ami ebben a generációban megjelent.

Ha pusztán a játékmenetet nézzük, a Portal ott van a nagy klasszikusok között, és még ha nem is közvetlenül felelős érte, de az indie játékgyártás feltámadása egyrészt neki is köszönhető, mert ráirányította a figyelmet a független játékgyártás szépségeire.

Versenytársak híján mindenki mondhat akármit. Lehet a Portal az évtized legjobb játéka: ha a játékmenet érdekel, a Portalnak nincsen párja. Olyan dimenzió korlátokat döntött le, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek.

Ha a tartalomra vágysz, körítésre, esetleg vaskos történetre, a Portal nem ad meg ezekből (szinte) semmit.

Nehéz addig ítélkezni, amíg a Portal mechanikáját nem láttuk egy másik játék szerves részeként; akkor el tudjuk mondani, hogy a Portal mennyire jó játék igazából: méltó a Tetris örökösének kitüntető címére (szerintem nem), vagy egy demonstrációnál alig több.

A The Orange Box részeként azonban felkerült a listára, és nincs oka kihagyni bárkinek is, aki a szokásosnál némi több gondolkodásra is vágyik: a Portalnál kevés jobb játék született erre a célra.

/kobe/