A játék. Felrebben egy pletyka, hogy a kedvenc fejlesztő csapatod, új játékon dolgozik. Egyenlőre még semmi konkrétumot nem lehet tudni. Milyen típusú lesz?Új cím vagy egy előző folytatása, netalán egy mellékjáték? Lesz - e egyáltalán játék? Még nem tudod, mindenesetre türelmetlenül várod az újabb információkat, eközben furcsa érzés fog el belül, a remény és a várakozás egyvelege.
Majd beigazolódik, tényleg lesz új játék, és megérkezik az első teaser videó is. Csillogó szemekkel nézed a semmit mondó mozgóképet. Igaz, az égvilágon semmi sem derül ki belőle,egy képkocka gameplay sincs benne, de legalább már tudod, hogy lesz játék. Elfog az öröm.
Telik-múlik az idő, és sorban érkeznek az újabb videók, képek, és információk a játékról. Messze van még a megjelenés, de te már tudod, hogy ez neked kell. Hiszen az előző játékukat is imádtad.
Mintha csak neked készült volna, élvezted minden egyes percét.
Neked ez is kell, méghozzá azonnal. Nem fogsz benne csalódni. Amint lehet előrendeled. Egyre türelmetlenebb vagy.
Ezek után kiírják a megjelenés időpontját. Nézed a naptárad, mennyit kell még aludni a megjelenésig. Bekarikázod a napot, nehogy elfelejtsd, no nem mintha elfelejtenéd, de azért megnyugtat a tény, hogy mindent megtettél.
Nemsokára feltöltik a játék demó verzióját. Azon nyomban letöltöd és csillogó szemekkel nézed a játékot.
Igen, tudtad, hogy tetszeni fog. Most sem csalódtál. Ez a játék számodra kihagyhatatlan. (Mikor jelenik már meg!!!?) - gondolod magadban. A választ tudod, de már nem győzöd kivárni.
Végül eljön a megjelenés napja.
- EZ AZ!! - kiáltasz fel, mikor végre kézhez kapod a messiásként várt, tokod, benne a játékkal.
... és akkor... vége. Véget ér benned a vágyakozás.
Eljött a nap, kezedben a médium és mégsem vagy elégedett. Ami nem igaz, mert elégedett vagy, de márt nincs benned meg a vágy, a tűz. A tulajdonítás vágya.
Ekkor szokott az történni, hogy elégedetten felrakod a még bontatlan játékot a polcra a többi közzé. Annyira vártad, most végre megvan, de most még nem játszol vele.
Vagy ami az én esetembe szokott történni, és sajnos egyre sűrűbben.
Végre megszerzem a hőn-áhított játékot, és már előre szomorú vagyok. Nem tudom egyszerűen őszinte lelkes boldogsággal játszani a játékkal, mert tudom, hogy egyszer ez is véget ér, és utána újra várhatok sok-sok időt, egy újabb ilyen játékra. Ami leköt, leszögez, egyedisége elvarázsol.
Előre sajnálom, hogy mi lesz a ha végig viszem.
Az én hibám? Biztosan.
Sorozat gyártásban érkeznek a katonásdi fps-eket, sport és egyéb játékok amikről újabb és újabb bőrt húznak le. Tudom, a piacnak ez kell.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy egyre kevesebb kreatív és egyedi játék érkezik.
Vagy régebben voltak kreatívabb játékok, vagy nem volt még ennyire telített a piac. Esetleg mindkettő.
Köszönöm, hogy elolvastad!