SGSII véleményMobil365

Az előzmények

Eljutottunk arra a pontra, hogy egy telefoncsere vagy vásárlás esetén első körben nem is magát a készüléket kell kiválasztanunk, hanem a rendszert, ami mellett elköteleznénk magunkat. Jelenleg ugye jellemzően háromszereplős a piac (és most nem számolom ide a szép lassan döglődő Symbiant, a szűk rétegnek hasznos Blackberry OS-t meg mondjuk az apróbb kezdeményeket), mehetünk almát szedni az iOS-l, robotokra vadászni az Androiddal, vagy csempézni a WP7-l. Miután nálam is megérett a telefoncsere, erős agyalásba kellett kezdenem, hogy melyik irányba induljak. Egy Galaxy Spicat cseréltem le, aki ismeri azt a telefont az tudja, hogy nagyon... alap volt. Kicsit még kereste a Samsung is és az Android is az útját a megjelenésekor, így egy idő után inkább gond volt vele, mint öröm. Lassú, akadozós, kicsit nyekergős kis telefon volt, ennek eredményeképp sikeresen elment a kedvem mind a zöld robottól, mind a koreai cég telefonjaitól.

Ezek után maradt két lehetőség, tehát nekiültem végiggondolni az előnyöket és hátrányokat. Nem vagyok almagyűlölő, imádom az iPadomat, mégis úgy éreztem, hogy nekem az jelenleg kielégíti az iOS igényeimet, bármennyire is jó és szép telefon a iPhone4, valamiért nem nyerte el a tetszésemet. A WP7 telefonokkal is ki voltam békülve, ami viszont náluk visszatartott az a Xbox tulajként megismert "majd egyszer itthon is lesz támogatás, addig bírd ki valahogy, pubi" hozzáállás. Olyan emberként, aki a telefonját jelenleg legkevésbé a tényleges telefonálásra használja rendkívül fontos volt a szoftver támogatás, mind felhasználói programok, mind játékok terén - ezt pedig a WP7 jelenleg nem tudja feltétlenül kielégíteni.

Majd - mint ahogy a filmekben is lenni szokott - a kétségbeesésem határán megérkezett a herceg fehér lovon. Vagy hercegek. Vagy lovakon. Egyrészt az Android Market megnyitotta magát a hazai pénztárcák felé, másrészt a fent említett gyártó útjára bocsátotta a Galaxy S II kódnevű telefonját, mely nagyjából szerelem volt első látásra. Így történt, hogy feladtam elveimet és visszatértem a jól megszokott Android-Samsung páros ölelő karjaiba.

A külcsín

Az az ember vagyok, aki igen könnyedén elfogad szinte bármilyen alakot és formát. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy korábban hosszú ideig boldog gazdája voltam egy Nokia 3650-nek és hasonló, eléggé extrém telefonoknak. Ennek ellenére valamiért azonnal beleszerettem a SGSII szerény, manapság oly népszerű kocka formájába. Mégis, amikor az ember a kezébe veszi a telefont éri néhány meglepetés. Először is a gép vékony. Úgy értem nagyon vékony. Nem akarok méretekkel dobálózni, de azért a 8,5 mmm, az valami elképesztően durva, egyszerűen az ember fél, hogy a telefon kettétörik a kezében.

Összeszedtem az itthon található Samsung eszközöket egy méret összehasonlítás kedvéért. Balról jobbra: SGSII, Spica, 5230, Champ és valami kis slider :)

Cserébe maga a telefon egyébként igencsak méretesre sikerült. 4,2" képernyő átmérő mellé minimális ráhagyást kapunk (úgy 1-1 centit a két végén a telefonnak), mégis éppen azon a határon van, ahol még kényelmes a kezelése (legalábbis általánosságban - az én lapátkezeimbe tökéletesen belesimul, de ez ugye erősen személyfüggő). Ami viszont leginkább lenyűgözött az a súlya. 116 gramm, gyakorlatilag az ember nem érzi a zsebében a telefont, olyan könnyű, totál szembemegy a megismert "féltégla okostelefon" irányzatnak. Ennek egyébként éreztem hátrányát is, de arról majd később. Fizikai irányítószerv nem sok maradt rajta, az előlapon összesen egy gombot nyomogathatunk (melyet kettő kapacitív érintőgomb fog közre), a két oldalán pedig a szokásos kezelőszervek találhatóak meg, bal oldalon a hangerő, jobb oldalon a képernyőzár / ki-bekapcs gomb. Fényképezéshez nincs külön gomb, a képernyőt tapizva tudjuk elindítani a fotózást. Hátul nem túl meglepő módon a 8 megapixeles kamera kapott helyet, a telefon tetején a headset, alján pedig a micro usb csatlakozó található.

Örök vesszőparipám a hátlap és annak leszedhetősége. Nos az SGSII-nél meg fogunk szenvedni ezzel. Nincs csúsztatás vagy hasonló manőver, a hátlapot gyakorlatilag úgy kell "kitépnünk" a féltucat rögzítő pöcök fogságából. Amivel nem is lenne akkora gond, ha maga a fedlap nem lenne olyan szinten könnyű és törékenynek látszó, hogy egyszerűen féltem hozzányúlni, olyannak tűnik ami egy rossz pillantástól is kettétörik - a kis súlyért ugye van amit fel kell áldozni. A rengeteg rögzítőnek hála maga a borítás viszont az anyaghasználat (műanyag szinte minden) ellenére sem recseg, ropog, mozog - nagyon masszívan össze van rakva.

Oké, kigyönyörködtük magunkat a gépben, kapcsoljuk végre be! A Gorilla Glass védelemmel ellátott kijelző életre kel, az ember pedig elámul. Megpróbálom minél inkább kerülni a szakzsargont, de egyszerűen nem lehet elmenni az mellett, hogy a Super AMOLED Plus technika mennyire gyönyörű, tűéles képet képes kipréselni (még akkor is, ha a felbontás nem retina, "mindössze" 800*480). Elég sok dolgon változtattak az előd Galaxy S kijelzőjéhez képest, így volt szerencsém egymás mellé rakni mindkettőt és elámulni, mennyire szebb képet ad ez. Külön öröm az az opció, mely segítségével a SAMOLED jellemzően túlszaturált színeit picit fakíthatjuk.

A belbecs

Az SGSII egy bika. A Samsungnál fogták a jelenleg elérhető legdurvább hardvereszközöket és egyszerűen belegyömöszölték a gépbe. Kétmagos, 1.2 GHz-s Exynos processzor kelti életre a gépet, melyet egy dedikált GPUval egészítenek ki (ő lenne a vicces nevű MALI-400, mely egy négymagos - bocsánat, négy fragment processzoros - kis erőgép alig 5 négyzetmilliméteren), plusz hozzácsaptak 1GB RAMot, 2GB ROMot és 12GB belső tárhelyet (ez utóbbi természetesen szükség esetén bővíthető microSD kártyával). Én a magam részéről le vagyok nyűgözve, néhány (na jó, nagyon néhány) évvel ezelőtt PC-k büszkélkedtek hasonló specifikációkkal.

Ez mind szépen és jól hangzik, de felmerül a kérdés, mit jelent ez a felhasználó szemszögéből? Nos azt, hogy a telefon gyors. Nagyon gyors. iPhone tulajok és rajongók szokták felhozni a többi rendszer esetében az UI lapozgatásának, használatának a sebességét. Büszkén állíthatom, ez a telefon beérte az Apple mobiljait. (Bár örök kedvencem, az orientáció-váltás még most sem annyira gyors, mint iOS-n, én már erősen gyanakszom, hogy az Applenél erre valami külön csapat figyel.) A vicces az, hogy a telefon még úgy is lenyűgöző sebességet biztosít, hogy elvileg a rajta futó 2.3.3 Gingerbread Android rendszer jelenleg nem kezeli a kétmagos processzorokat. A lapok pillanatok alatt cserélődnek, a böngésző villámgyorsan tölti be a weboldalakat (pontos mérésem nincs, de érzésre például lazán megelőzi az iPad betöltési sebességét), a multitasking gond nélkül pakolja előre-hátra a programokat. Azt persze mondanom se kell, hogy az 1080p videófelvétel és lejátszás gond nélkül megy a gépen, bár előbbit a kamera fizikai méretei, utóbbit pedig a képernyőméret miatt még mindig nem tudjuk teljes egészében kihasználni. Ezt azonban nem rovom fel a telefonnak, ezek a fizikai korlátok jelenleg mindenhol jelen vannak. Fontos azonban megjegyezni, hogy az 1080p videókat az SGSII az arra alkalmas megjelenítőre lazán ki is tudja vezetni (már ha veszünk hozzá kábelt természetesen, smucig T az SD kártya mellett ezt is kispórolta), a Samsung szerint akár egyszerre háromra is. Jellemzően hiszi a piszi dolog ez, de sajnos három HD képernyő hiányában nem is fogom tudni eldönteni igaz-e vagy sem.

TouchWiz, te drága! Ugyebár nem meglepő, hogy a Samsung a stock android helyett a saját felületét pakolta a telefonra, én viszont még mindig harcban állok vele (a minimalista dizájn híve vagyok, nekem ezek a színes-szagos ikonok és widgetek kicsit sokak), szóval első dolgom volt a hivatalos rendszer lecserélése a jól megszokott LauncherPro felületre, így már csak a Bada rendszerekből megismert "képelhúzós" záróképernyő emlékeztet rá. Ettől függetlenül akinek tetszik annak itt van, kapunk hozzá iszonytató mennyiségű widgetet az időjárás jelentéstől a hírolvasókon keresztül a tőzsdei jelentésekig. Természetesen ezek mellett a Marketből kedvünkre tölthetünk még le hozzá, szóval a testre szabhatósággal nem lesz gond. Örömmel mutatta be a Samsung az iOS-ben és Badaban már látott, ikonokra tűzött értesítőket (értsd: a telefon ikon sarkában ott van pl a nem fogadott hívások mennyisége). Ez tényleg király dolog, de mondjuk a fent említett LauncherPro már egy ideje tudja, szóval annyira nem este hanyatt tőle. Visszatértek a mozgó háttérképek is, melyeknek mondjuk sok haszna nincs, de a wow-faktort nagyban tudják emelni.

Elég sokszor szoktam használni a telefonom kameráját, így lényeges volt, hogy használható képet készítsen. Az embernek tisztában kell lennie a telefonokban épített kamerák limitációival (egy pinduri objektív még a gigászi megapixel számok mellett sem rúg labdába a fényképezőgépek mellett), így természetesen a SGSII kamerájával is annyi volt az elvárásom, hogy telefonon és számítógépen jól mutasson a kép. Ennek tökéletesen eleget tesz a 8MP-s, LED villanós kamera. Nem fogok a National Geographicban szerepelni vele, de élmények megörökítésére tökéletesen használható. Csaptam néhány képet délután a repülőtéren, ezeken meg lehet nézni (kattintásra megnőnek).

A videórögzítés hasonló minőséget produkál, ahogy említettem a gép képes 1080p-ben másodpercenként harminc képkocka sebességgel rögzíteni. Ugyanott gyorsan tettem egy kört vele, a fókuszt néha elveszíti, de mint említettem nem többszázezres kamerákkal kell összehasonlítani. Nekem megfelel.

Megmondom őszintén, hogy a különböző alkalmazásokba nem akarok belemenni. Megtaláljuk a telefonban az alapvető dolgokat (telefonkönyv, üzenetek, gmail, stb), meg a Samsung hozzápakolt néhány extrát (különböző Hubok, melyek mondjuk idehaza kicsit hikomatosak - az ingyenes részt érjük csak el), de ugye adva van egy nagyszerű Market, ahonnan bármit letéphetünk. Hely van hozzá bőven, szóval irány válogatni! Mondjuk számomra fura volt, hogy a sok alkalmazás közül pont a natív Facebook és Foursquare appot felejtették ki, de ugye két kattintás és a telefonon van. Miután én az az ember vagyok, akinek a fél élete a Google szerverein van elmentve (mail, docs, calendar, picasa, stb használó vagyok) nagyon örömteli, hogy az ezekkel történő szinkonizáció teljesen automatikus, a képgalériában a telefonon lévő képek mellett azonnal megjelennek a Picasa mappák is. Természetesen mindenféle adatkommunikációs megoldást támogat a gép, GPS is van benne, de ezek manapság olyan alapvető funkciók, melyeket egyszerűen lehetetlen kihagyni. Számomra egyébként különösen tetszett, hogy a telefon pillanatok alatt talált GPS műholdat, a Spica hosszas keresgetése után meglepő volt a pár másodperc alatt felépülő kapcsolat. Meglepő volt viszont, hogy egyes játékoknál, illetve töltéskor elég keményen fel tudott melegedni a telefon hátulja. Egyelőre nem tudom, hogy ez szériahiba, a megerőltetéstől melegszik vagy valami egyéb probléma, de meglepő tud lenni.

Nagyon fontos téma viszont az üzemidő. Megmondom őszintén, hogy a lapos és könnyű párosítás után nem volt túl sok bizodalmam az 1650 mAh-s akkuhoz, de kellemesen csalódtam. A telefon lazán hozza a sztenderd másfél napos üzemidőt (nálam WIFI / GPS folyamatosan be van kapcsolva, szinkronizálás pedig negyed órásra van beállítva), felteszem ügyesen menedzselve a kapcsolódásokat ez még tovább húzható. El kell fogadni, hogy vége van a "hetente egyszer töltök" korszaknak, de mint említettem, a kategória átlagába lazán belefér.

Gondolom a fentiek után nem meglepő, hogy alapvetően pozitív a véleményem a telefonnal kapcsolatban. Erős, szép, okos, minden olyan benne van, ami nekem szükséges. Miután még csak 3-4 napja van meg ezért erősen az ismerkedési fázisban vagyunk, de nem hiszem, hogy a későbbiekben sok gondom lesz vele. A jelenlegi fejlődési trendek mellett elég nehéz egy olyan telefont választani, mely nem lesz pillanatok alatt elavult, én úgy érzem, hogy az SGSII legalább a következő szűk évben még biztosan tartani fogja magát.