Assassin's Creed: Egy tökéletes(?) sorozat krónikái

Az elmúlt hetekben kellő mértékben beharangozott új Assassin's Creed, a Revelations kapcsán újra elővettem a sorozat "régebbi" darabjait, ám a nosztalgiázás jól ismert öröme sem tudta elnyomni a játék közben előtörő elégedetlenkedési hullámaimat. Valami, ami régebben jó volt, most nem stimmel. Valahogy, ami régebben tökéletesnek tűnt, azt jobban is lehetne csinálni. Valahogy, ez az élmény már nem az igazi...

Az Assassin's Creed franchise rászolgált a hírnevére, a 2007-es első rész formabontó, ám távolról sem tökéletes játékmenetét a második részben sikerült ragyogó gyémánttá csiszolni, hogy aztán a tavalyi évben megjelent Brotherhood-dal teljes legyen a kollekció. Magával ragadó játékmenet, több szálon futó epikus történet, stílusos dizájn. Persze a siker és minőség nem mindig kerül egy kalapba, az Ubisoft sorozata világszerte többmilliós eladásokat produkál, szóval nem kell a szomszédba menni egy kis vajaskenyérért. Mi kellhet még? Elmondom.

Az Assassin's Creed játékok egyik legnagyobb erénye, számomra az egyik legnagyobb hibája is egyben. Minden egyes epizód csordultig van különböző lehetőségekkel, amik színesebbé teszik a játékmenetet. Ám azzal, hogy ezek közül egyiket sem szeretnék ráerőltetni a játékosokra, azt érik el, hogy egyik fícsör sem kap kellő hangsúlyt a játékban. Hiába van lehetőséged a Brotherhoodban arra, hogy Assassinokból magánhadsereget szervezz, hiába van lehetőség mérgezett tőr alkalmazására, amivel elterelheted a figyelmet, és hiába van lehetőség a füstbomba alkalmazására. Az itt felsorolt dolgok mindegyike teljesen felesleges, amikor egyetlen kis rejtett pengédet használva képes vagy kiirtani egy egész hadsereget. És mindezt miért? Azért, hogy az a Pistike is gond nélkül végig tudja játszani a játékot, akinek nincs kedve az assassinok kiképzésével, és egyéb dolgokkal bajlódni.

Ez persze önmagában még nem jelentene problémát, ha a játékokban végre lennének nehézségi fokozatok. Egye fene, ki bánja, ha Pistike nem szeretne lopakodni, eljátszik majd ő Easy-n, de legyen ott a Hard fokozat, ahol már nem tudunk egymagunk kivégezni egy fél hadsereget, ahol már igenis szükséges a kiegészítők ( mérgezett tőr, füstbomba ) alkalmazása, és ahol van értelme Assassinokat kiképezni, mert nélkülük egy-egy feladat elvégzése lehetetlen volna. Ez olyan nagy kérés volna a többi játékot elnézve, 2011-ben? Persze, hogy nem. És van esély a megvalósulására? Persze, hogy nincs. Érti ezt valaki?

Emellett magát a játékmenetet sem ártana kissé átdolgozni, mert az elmúlt epizódokban rejlő kihívás valahol 0 és -5 között volt. És ez sajnos nem valószínű, hogy változna majd a jövőben, a végletekig leegyszerűsített harcrendszer, és a mesterséges intelligencia hiányosságai miatt engem már a Brotherhood sem tudott teljes mértékben kiszolgálni. Egyszerűen, amit kezdetben még elvitt a hátán az újdonságnak számító játékmenet, az cirka három epizód után már nem biztos, hogy ugyanúgy megállja a helyét a hardcore ( jajj, de utálom ezt a szót ) játékosok körében. Nem értem, miért nem lehet példát venni a cég másik sorozatából, a Splinter Cell-ből. Ugyanolyan ütős, kihívásokkal teli, lopakodós játékot lehetne készíteni, ahol igenis ki kell használni az adott lehetőségek tárházát, és ahol valóban árnyékként kell osonni, ha célt akarunk érni. Az Assassin's Creed ellenben mint egy totál casual játék, ötven őrrel elbánunk gond nélkül, minket 10 nyílpuska lövés sem bír leteríteni, ráadásul ha egyszer lebukunk, annak szinte semmilyen következménye nem lesz a jövőben. És hangsúlyozom, mindezt egyetlen könnyebb lépéssel meg lehetne oldani: nehézségi szinteket kell pakolni a programba. Tudom, hogy ez a sandbox témájú játékoknál nehézkesebb, de ha mást nem, azt csak meg lehetne oldani, hogy egy-két szúrástól mi is elpatkoljunk, illetve okosabbá tenni az AI-t, ami sem az üldözéseknél, sem a harcokban nincs mindig a helyzet magaslatán.

Ezeken kívül még számtalan olyan dolgot tudnék mondani, amivel kicsit a nagyobb kihívás felé lehetne terelni a játékmenetet, de ha a fentebb leírt dolgokat sikerülne elérni, már elégedettebb lennék. Egyetlen baj van: erre sajnos esély sincsen.