Dungeon Siege 3 Demo - minireview

Szerettem volna első blogbejegyzésként valamivel felemelőbb témáról írni, de az Obsidianos srácok keresztülházták a számításaimat. Az első meghökkenés akkor ért mikor a május 31-re beharangozott exluzív Xboxos demot végül csak az államokból lehetett elérni. Európával érthetetlen okokból úgy kiszúrtak, hogy csak a hivatalos megjelenés után tudják majd az érdeklődők kipróbálni (június 22.-én). Nem adtam fel, kreáltam is egy US profilt és nekiestem a beígért varázslatos kalandnak. Jó pont a srácoknak, hogy már a demoban ki lehet próbálni a co op nyújtotta élményeket, már ha valaki nem tántorodik el az első fél órában.

Akció RPG, vagy Hack & Slash, bánom is én, de rendelkezem némi előélettel, ami talán segít az objektív elbírálásban. Évekig játszottam a Diablo szériával, majd Dungeon Siege 1-2, Neverwinter Nights 1-2 (utóbbi szintén Obsidianos), Titan Quest, Sacred, Torchlight következett, a teljesség igénye nélkül. Sosem az egetrengető dialógusokért játszottam ezekkel a programokkal, de azért van egy minimum szint amit játékementben és történetben is illik elérni. Kezdésnél - egyelőre - két karakter áll rendelkezésre, kinézet, de még név sem változtatható. Nem lepődtem meg, végülis az előzetesek alapján erre lehetett számítani, de sebaj gondoltam, majd ettől biztos jobban előtérbe lesz helyezve az egyes hősök személyisége.

Betöltött az első pálya, én meg vadul elkezdtem nyomkodni a kontrollert. Meg kell mondjam az irányítás nagyon kellemes, szinte minden a helyén van, praktikus és könnyen kezelhető. Nézetből két féle van, közelről, illetve madártávlatból irányíthatjuk karakterünket.

A grafikáról már nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni. A tájak közül van ami egész jól ki van dolgozva, de a belső tereknél általában elég szegényes a megvalósítás. Az összes textúrát amolyan plasztikus hatás uralja, ami mondjuk ilyen meseszerű játéknál még megengedhető. A dialógusoknál szépen rázoomolnak az adott karakterre és ekkor dob valószínű a gyanútlan játékos egy óriási hátast. Valami borzalom ami ilyenkor megjelenik a Tv-n/képernyőn. Nyilván most az L.A. Noire után kissé máshogy látom a mimikai megvalósulást, de ez még az Obliviontól is messze el van maradva. Szegényes arckifejezések, gyenge szinkron és akkor jöhet a számomra leginkább fájó pont: a történet.

A játék annyira sablonos és üres, hogy szinte semmi nem motivál. Az elején egy felgyújtott házból menekülünk, majd az első minifaluban rájövünk, hogy vérdíj van a fejünkön és mindez 4 perc alatt történik. Első körben ez a "főszál" és a demo alatt bizony minimálisan bontakozik tovább. Tudom, hogy ez csak próbaverzió, de játékkiadóként egy alig promotált kétes fogadtatású folytatást minimum a játék legütősebb részeivel próbálnám meg első körben bemutatni. Ha a demonak ez lett volna a célja akkor hihetetlen nagy bukta várható. Tényleg nehéz megfogalmazni, hogy miért nem motivál a játékmenet. Harcok vannak, de relatív kevés és monoton, viszonylag sok tárgy (fegyverállványról esnek le, hordóból hullanak ki, vagy ellenségtől szerezhetjük - pont). Az egész úgy van tálalva mintha egy folyosón mászkálnánk és néha megjelenik ugyanazokból az ellenfelekből pár darab, gyilok, majd mehetünk tovább. A folyosós hasonlatot itt tessék a szó legszorosabb értelmében venni. A térképet már előre látjuk (miért jó ez?) és az első fél órában végig egy nyamvadt nyomvonalon voltam vezetve. Kicsit kimennél a fák közé? Beleszaladnál a vízbe? Ne is álmodj róla, mintha üvegfal venne körül. Az első nyitottabb teret egy barlangban láttam, amibe azért mentem le, mert egy srác megkeresésével bíztak meg (rögtön a barlang bejáratánál unatkozva állt egy dögös varázslómaca és leszólított), majd egy Vera nevű csuklyás mágust likvidálva egy hasonlóan motiváló feladatot kaptam (keressek meg egy kulcsot). Az első "város" amin volt szerencsém keresztülhaladni lehetett talán az első pont amikor abba kellett volna hagyni a játékot. Város, azaz egy újabb folyosó. Semmi házak közötti mozgolódás, lakókkal való interakció, de végre elértem egy árushoz és mehettem tovább. Eddig a városok a mellékküldetések mekkáját jelentették, itt lehetett megismerni a lakók problémáit, elképzelésüket a történet részleteiről. A Dungeon Siege 3 első településénél azonban semmi hasonlóra ne számítsunk.

Nem akarom elhúzni a minibeszámolót, de még feltétlenül meg kell említenem a ránk támadó ellenségeket, illetve az NPC-ket. Előbbiek fajtánként még egész változatosak, de azon belül mindenki csont ugyanúgy néz ki. Ez főként akkor vicces mikor az első húsz percben ugyanazzal az arccal rendelkező ellenfelek próbálnak legyilkolni. Illúzióromboló, legalább egy maszkot rájuk tehettek volna. A városban volt szerencsém pár lakót szemügyre venni. Mindenki baktat a folyosó mentén, céltalanul, ráérősen, senki semmit nem csinál. Megkülönböztetni nem lehet őket, egyéniségük nincs, egyszerűbb lett volna egy kihalt, rozoga városmaradványt odailleszteni a grafikusoknak - hatásosabb lett volna.

Sajnálom a játékot, de többször is úgy elragadtattam magam a beszámoló során, hogy vissza kellett törölnöm bizonyos kifejezéseket. Kezdem érteni miért hagyták abba a promotálást, pedig kezdetben elég sokakat érdekelt a bejelentés. A játékmotor jó, a kezelése is tetszik, de pont amiken igazából már nem lehet segíteni hiányoznak nagyon a Dungeon Siege 3-ból. Ez egy szegényes munka lelketlen végterméke, amit kiválóan példáz a megjelenés előtt szinte magára hagyott hivatalos oldal. Az Obsidian véleményem szerintem már látja a vesztét és nekem nagyon úgy tűnik a fegyverhordó szamárral együtt búcsút inthetünk a sorozatnak is.