JRPG Shopping

Az elmúlt időszakban elgondolkodtam azon, hogy miket lenne érdemes pótolni vagy újra beszerezni. Melyek azok a játékok amik anno nem, de ma már tetszhetnek? Ez leginkább annak tudható be, hogy körülbelül fél éve nem kötött már úgy igazán le játék és egyre kevésbé érzem, hogy lenne kedvem leülni a gép elé és pötyögni. Persze ha az embernek nincs kedve nem csinálja, de azért egy kemény munkanap után jól tud esni, legalábbis nekem mindenképpen. Ezért elhatároztam, hogy visszatérek a gyökerekhez és pótlok jó pár elmaradt JRPG-t.

Az egyetlen játék stílus ami bármemkkora hulladék játékkal rukkol elő engem érdekel. A japán rpg-k iránti lázam nem tegnap kezdődött, de nem is olyan régen, hogy veteránnak nevezzem magam. Legutóbb nagyon jól elszórakoztam a Tales Vesperiával, eszméletlenül kellemes játék, de hiányzik belőle az amiért én megszerettem ezt a műfajt. A gondolkodós, taktikai harcok. Ebből persze nem kell nekem feltétlenül a régi Final Fantasy-k adta perfect munka, de valami hasonló azért nem ártana már.

A héten letöltöttem ugyan az Eternal Sonatát, de hát mit is mondjak a dizájnon és az arton kívül semmi jót nem láttam benne, semmi olyat amire azt mondanám, hogy kiemelkedő. Már pedig én úgy gondolom, hogy valaminek lennie kell ami az embert megfogja, de én egyre inkább azt láttam, hogy korcsulnak a JRPG-k. A Final Fantasy XIII katasztrófa volt, az Eternal Sonata aranyos, de képtelen vagyok komolyan venni, mehetnék még tovább is, de nem érdemes. A beszerzési listámon sok minden van/volt...

Ilyen például :

Blue Dragon

Nem ismerem a játékot, de amennyiért be lehetett szerezni ez nem is probléma. Megkérdeztem pár barátot aki mind azt mondta ennyiért nem tökmindegy mennyit tudsz róla előre? Végülis igaz, de amióta megvettem még a gép közelébe sem kerül, remélem hamarosan majd rászánom magamat és egy klasszikus körökre osztott élménnyel találkozom majd, addig marad a találgatás. Megnéztem egy adag videót, elolvastam pár nagyobb tesztet, de mégis olyan semleges érzésem van még mindig a kék sárkánnyal kapcsolatban. Azt tudom, hogy körökre osztott, egy pár disney mesehős és japán anime harcos kombinációjából áll össze a csapat és kék szörnyekkel harcolnak. Távolról nézve ez nekem untig elég.

Enchanted Arms

Megmondom őszintén féltem a játéktól a kritikák és a videók alapján, de pár olyan ismerős akiknek a szava többet jelent bármilyen tesztnél meggyőzött. Így kilenc óra játékidő után kijelentem, hogy hatalmas pozitív csalódás a játék. Végre körökre osztott harc, taktikai megoldások, rengeteg képesség, idézett lények, bárhol lehet menteni, csata után feltölti az életerőt és még a karakterek unszimpatikussága is hanyagolhatóvá vált számomra. Egyszerűen jó vétel volt. Rengeteg fejlesztési lehetőség, eszméletlen potenciált vélek felfedezni a játékban. Gondolom sok embert zavarnak a random encounterek, hát én az a típusú ember vagyok akit aztán abszolút nem, sőt a legtöbbet olyan játékokkal játszottam melyekben véletlenszerű csaták voltak.

Infinite Undiscovery

Volt már nálam a játék egyszer, ekkor bele is toltam vagy 15 órát, de valamiért felkerült a polcra, majd egy igen jó árú eladás lett a vége. Igazából nem tudom miért is vettem meg újra, talán mert az árát nézve még szobadísznek is megfelelő lenne. Az idő majd eldönti, hogy végbement-e bennem egy változás vagy tényleg a játékkal volt a probléma. Nem igen szeretek történeteket félbehagyni, akármennyi technikai hibája volt, a sztori egész pofásra sikerült (már amennyire emlékszem).

Star Ocean : The Last Hope

A Star Ocean-ről sok mindent nem tudok. A videók meggyőzőek voltak és az ára is ezért aztán teljesen steril fejjel fogok nekiállni a játéknak majd idővel, talán egyszer. A lényeg ha rámjön az inger, hogy én ezzel játszani akarok akkor csak a polcról kell leszedni. A hármas résszel teljesen meg voltam elégedve. Remélem ezzel is így lesz. A karakterek ebben a játékban tűnnek nekem a legunszimpatikusabbnak élen a főszereplő szőke hülyegyerekkel, de aztán majd eldönti a történet alakulása, hogy megérte megvenni vagy sem. Többen figyelmeztetttek, hogy klisék sorozatától duzzadnak az események és mindenki mindenkinek a legjobb barátja lesz 5 perc múlva. A kérdés csak az, hogy: Hol ezzel a probléma? Valahogy ezek a mesebeli baromságok segítik az embert, hogy picit elfeledje a valós baromságokat.

Bevallom azért tárazok az ilyen játékokból be mindig, mert egy idő után már sehol se lehet majd kapni őket. Azonban rám bármikor rámtörhet, hogy én most játszani akarok ezzel vagy azzal és a legbosszantóbb amikor sehol sem tudok hozzájutni vagy csak nagyon drágán mert akkora ritkasággá nőtte ki magát. A gond csak az, hogy még legalább kettő darab JRPG vár arra, hogy befejezzem. A Lost Odyssey-nél az utolsó bossfight van hátra, a Magna Carta 2-ből pedig egy teljes lemez, hogy ezekre mikor jut időm még nem tudom, de majd csak egyszer.