Csak én vagyok besózva? KOMOLYAN CSAK ÉN VAGYOK BESÓZVA?! Nem hiszek nektek.
Tereljük is el a gondolatainkat...
Ma voltam Mondoconon. Az igazság az, hogy aki egyen volt, az összesen volt, de attól még jól éreztem magam, hisz megint összefutottam pár kedves ismerőssel, élveztem a jó időt, és kivételesen azt is majdnem kibírtam, hogy ne vegyek semmit, bár ez csak annak köszönhető, hogy múltkor a Képregényfesztiválon már bevásároltam:
A Hasbrós (!) Drizzt képregény igen jóféle, remélem, jön erre a többi kötet is.
A "majdnem" szócskára azért volt szükség, mert egy kedves Mondós kolléga végül eredményesen behülyített, és "egyszer élünk" jeligével mindketten vettünk magunknak dobozos random Gintama figurát, mert a con nem con értelmetlen pénzszórás nélkül. Az ismeretlen tartalmú dobozok vásárlása nem annyira olcsó játék hülyegyerekeknek, amely ugyanazon az elven működik, mint a kinder tojás, amiből indokolatlanul nagy mennyiséget vásároltattam a szüleimmel gyerekként, csak hogy meglegyen az összes viziló, meg a többi istennyila. Azért a mai nem volt (teljesen) kidobott pénz, mert a zsákbamacska rendszer végül egy Hijikata Toshirout dobott ki, márpedig Gintoki után/mellett ő a fő-fő kedvencem a sorozatból, ugyanis elképesztően badass, és még nálam is több majonézt zabál, ami rajzfilmben sem gyakori.
Azzal senkit nem untatnék, merre kódorogtam, meg mivel ment el a nap, mindenesetre párszor körbejártuk az Expó rendelkezésünkre bocsátott területét, közben pedig mindenféle csak animeconon és zárt osztályon előforduló alakokba botlottunk, ám némelyikük igen mutatós gúnyába bújt:
(nem nagyon fotóztam, sry)
Személyes kedvencem a Mononoke cosplay volt (2. kép), az elkövetője ugyanis a megszállottságig ragaszkodott minden apró részlethez, és valami félelmetesen jól sikerült megvalósítania a gyógyszerész úr tiritarka hacukáját, fiókos szekrényre emlékeztető hátitáskáját, csiricsáré kardját, de még a kis izébigyót is, amivel az animében macskadémonra vadászik.
Aki nem ismerné a karaktert, annak annyit érdemes tudnia, hogy az Ayakashi - Samurai Horror Tales c. animében bukkant fel először, majd nagy sikerére való tekintettel saját sorozatot kapott. Mindkettőt nagyon ajánlom a mostani iskoláslányos tucatanimékbe belefáradtaknak, de a Mononokét különösen. Nálam bent van a tíz kedvenc között a hasonló témájú Mushishival egyetemben, ide írtam is róla pár éve kedvcsinálót.
Megint volt játékos részleg is a szokott épületben, de ezúttal arrafelé nem nagyon csatangoltam, csak egyszer néztem be felmérni a választékot még a versenyek indulása előtt. Ott volt a kipróbálható cuccok között Marvel vs. Capcom 3 is, és szívesen nyomultam volna egy próbakört Wesker papával, csak aztán mégsem került rá sor, mert nem volt kedvem holmi vadidegenekkel szétrúgatni szegénynek a hátsóját. Na majd legközelebb, úgysem ez volt az utolsó conom.
Ezennel "sosem növünk fel" rovatunk végére értünk, köszönjük, hogy velünk tartottak.
LEGYEN MÁR KEDD