Filmek a hétvégére

b]Vörös Skorpió (Red Scorpion r.: Joseph Zito )[/b]

Tulajdonképpen a borító, a szinopszis (Lundgren a profi - ahhoz méltóan már első este matt részegen börtönbe kerül fegyelem sértésért - Spetznaz ügynők akit Afrikába küldenek megölni a felkelőkk vezérét, de miután látja, hogy a szovjetek, miként mészárolják az embereket inkább felszámolja a vörös hadsereget) és ugye, hogy Lundgren a főszereplő meggyőzött, hogy ezt nekem látnom kell. De a rendező neve miatt még is félve ültem le elé. Ugyanis nem más rendezte, mint a legendás B film rendező Joseph Zito akinek, a neve olyan kult(trash) filmek alapján lehet ismerős, mint az Invasion USA vagy a Missing in Action. Az utóbbit láttam, és számomra az egyik legunalmasabb film volt, amihez volt szerencsém, pont ezért is féltem jelen írásom tárgyától.

Jelentem, fölösleges volt. Ezen a filmen biztos nem fogunk unatkozni. Lehet, hogy a főhős motivációi kezdetben zavarosak (átáll a felkelőkhöz, aztán még is úgy dönt, hogy elvégzi a küldetését és csak később áll vissza a felkelőkhöz), lehet, hogy a színészi játék néha gyengécske (főleg a kisebb szereplőknél, a főhősök nem vészesek). Amúgy a film tele van az ismert sablon karakterekkel úgy, mint, szadista vallató, gonosz tábornok, kommunistautáló nagypofájú amerikai újságíró (M. Emmet Walsh a lázadók egyik vezére meg egy másik ismertebb állandó mellékszereplő: Al White, Dolph melett ők nyújtanak jobb színészi játékot). Illetve logikailag se mindig koharens a film.

De a lényeg, hogy nem spóroltak a naftával és a pirotechnikusok kb. fél Afrikát felrobbantják a kedvünkért miközben szól a jó kis Little Richard rock and roll (aminek első felcsendülése kicsit fura: egy orosz spetznaz tiszt megy egy szovjetek által megszállt afrikai faluban és ezalatt egy kő amerikai zene szól, érdekes ízt ad az egésznek).

Látványos, szórakoztató harcok, jó beszólások, Rock and Roll és a Svéd acél terminátor. Mi kell még egy jó 102 perchez?

Sajnos méltatlanul alulértékelt, elfeledett akció film, pedig ott lenne a helye a 80-as évek legnagyobb kultjai (Cobra, Rambo 2-3, Commando ....) mellett

8/10-es Guilty Pleasure

(csak az sajnálom, hogy a DVD-n 4/3-as volt a kép, nem is értem mikor az összes többi filmje Dolphnak 16/9-ben jelent meg)

Paul (r.: Greg Mottola - 2011)

Kérem szépen ez szimplán zseniális volt. Akinek tetszett a Shaun of the Dead és a Vaskabátok az ezt is gyorsan nézze meg. Annak ellenére, hogy a rendező most nem a páros eddigi filmjeit levezénylő Edgar White ez film is lett olyan jó véleményem szerint mint a fennemlített kettő. A film szíve termesztésen most is a két főszereplő (Simon Pegg, Nick Fros) játéka, kiállóan egészítik ki egymást. Szerethető, azonosulható (főleg az olyan film, képregény geek-eknek mint én) karakterek, illetve az olyan remek mellékszereplők, mint Jason Bateman vagy Bill Hader se tűnnek el a két főszereplő játéka mögött. A film gyakorlatilag egy E.T, Harmadik típusú találkozások paródia ennek megfelelően tele van rengeteg utalással (a fent említett kettő mellett van még: Blues Brothers, Star Wars, Star Trek, Alien és még Amerika Fater is) simán überelik a Rango-t, pedig az sem volt gyenge tekintettben. Ezek szolgáltatják a humor nagy részét, vannak azért fizikaibb poénok is ("slap and stick", illetve néhány altestibb is, de ezek sose ízléstelenéül gusztustalanok), illetve adja magát az elvakult keresztények kifigurázása és ezt a ziccert sem hagyják ki. Gondolom ennyiből is lejött, hogy kurva jól szórakoztam rajta ezért is szeretném megköszöni a Toldi mozinak aki miután kiderült, hogy nem biztos, hogy lesz a filmnek forgalmazója tartott belőle egy nyilvános vetítést a Titanic fesztivál után (illetve haveromnak aki elhívott).

8,5/10

Miközben írtam ezeket a sorokat bele-bele nézek a Jézus Krisztus Szupersztárba (Jesus Christ Superstar r.: Norman Jewison 1973). És ciki nem ciki én szerettem ezt a filmet, populáris szórakoztató feldolgozása Jézus történetének, persze a legfontosabb (lévén, hogy Musical), hogy kiváló dalok (Andrew Lyod Webber) vannak benne.

8/10