Mivel most épp a rossz versek írása a menő itt az oldalon, engedjétek meg, hogy én is kibontakoztassam költői énemet, és így kérjem a segítségeteket.
Tegnap éjjel Denerimben
Megfagyott a vér ereimben.
Sárkányt láttam, bazi nagyot,
Megharapott imitt-amott.
Szerencsére karddal mentem,
Bedurvultam, s nekiestem.
Ömlött a vér patakokban,
Ő maradt ott darabokban.
Morrigan szex-rituáléjának hála
Egy Grey Warden élete sem bánta.
Minden jó, ha jó a vége,
Én lettem az ország királynéje.
Boldogan élek, míg meg nem halok,
Ha kérdésemre választ kapok:
Hogy tovább is kalandozzak,
DLC-t PC-re fel hogyan rakjak?
Most következzék a verselemzés: a költő művének első verszakában arra utalt, hogy tegnap éjjel kicsit betojt a Dragon Age főgonoszát meglátva, de a folytatás elárulja, hogy félelmén felülkerekedve (míly csodás alliteráció!) végül legyőzte a gonoszt, és - bár a kontextusból nem derül ki egyértelműen - a karaktere feleségül ment Alistairhez. A vers születésének oka és valódi mondanivalója az utolsó versszakban olvasható, ahol a költő kiszólva az olvasóhoz kérdést intéz hozzá:
Hogyan kell a Dragon Age: Originshez föltenni a DLC-ket?
SZERK: Elnézést kívánok, a kérdés tárgytalanná vált, mert közben rájöttem magamtól is, mit rontottam el. A bejegyzést nincs kedvem törölni, mert legalább 5 percet szenvedtem ezzel a hőskölteménnyel, úgyhogy szeretném, ha másnak is fájna. :D