groups

Tegnap egyik körlettársam sikeresen fedezte fel a Bad Company 2 által nyújtott örömöket, és annak ellenére, hogy még életében nem játszott konzolon, három órára merült el a virtuális csatatér hevében. Olyan lelkesen játszott, hogy nem volt szívem felállítani, pedig folytattam volna a Mass Effect 2-őt. Blogom témája azonban korábban, pontosabban a játék indításakor fogant meg bennem. Vannak még emberek, akik az egyre finomodó technikát még mindig vasmarokkal kezelik? A válasz a kérdésre igen, az érintett fél a számítógéphez hasonló módon kérte ki az optikai meghajtó tálcáját, miután pedig behelyeztem a korongot, már két ujjal be is nyomta volna a gépbe. „Ohó! Csak ne olyan gyorsan.” mondtam, szerintem ez már rég nem módi, megmutattam neki, hogyan is lehet a joy A gombjával bezárni a tálcát. A lemez felpörgött, kezdődhetett a játék. Nem szeretem, amikor az emberek barbár módon bánnak technikai eszközeikkel. Másik ismerősöm példáját hoznám fel, amikor a takarón hagyta laptopját, ami így nem tudott szellőzni, és hamar túlmelegedett. De az élet más területein is megfigyelhető a kevésbé gyöngéd hozzáállás. Ahány filmben láttam Xbox 360-at, az mind állítva volt.

A másik: rengeteg ismerősöm van, akik keményen űzik az ipart, sokat játszanak, főleg számítógépen. Az általános iskolai társasággal a Counter Strike, a gimnáziumi bandával a Call of Duty 2 online harcmezőin vívtuk harcunkat több száz órán keresztül, nem beszélve a LAN-partik alkalmával előkotort stratégiai játékokról. Azonban csak kevesen vannak köztük, akik figyelemmel követik a videojátékok világának alakulását, a híreket, rendezvényeket, bejelentéseket, kritikákat. Persze nemcsak a FIFA, NFS, és egyéb bejáratott címek jutnak el hozzájuk, de alapvetően nem tudják, mi az az Edge, vagy éppen a Team Bondi. Köztük is vannak hardcore játékosok, mégis, mi - akik online és offline mélyebben elmerülünk hobbinkban, és azt nem csupán a tényleges játék teszi ki - egy külön réteget alkotunk?

Végül az utolsó gondolat: a keménymagos játékosokat is fel lehet osztani? Most konkrétan a szűk látókörű játékosokra gondolok, bár a megnevezés nem helyes, senkit nem áll szándékomban megbántani. Talán mondhatnám, hogy egy-egy játékra specializálódott emberek. Testvérem nem egészen jó példa, hiszen ő viszonylag sok címet kipróbál, de a Battlefield 2 állandó vendég a meghajtóban. Vannak, akik nagyon hosszú időre leragadnak egy játéknál, legyen szó annak egyszemélyes, de többnyire multiplayer játékmódjáról, tagadhatatlanul a hardcore csoportját erősítik, mégis rengetegen vannak, akik alapműveket hagytak ki életük során. A casual és hardcore rétegekre bontás csak gazdasági szempontból bír jelentőséggel, és komolyabban megvizsgálva a helyzetet gondatlan két csoportot megnevezni?