birds

Ez is lehetett volna a címe az óraközi szüneteimet kitöltő programnak, nagy keletje van manapság az ilyen szembeállításnak, Marvel vs. Capcom, Aliens vs. Predators, de minden további nélkül bevehetem a nemrég új előzetessel jelentkező Cowboys & Aliens-t. Nemrég egy android rendszeres telefon boldog tulajdonosa lettem, megvallom, sosem hittem, hogy erre sor kerülhet. Nem vagyok szakértő ezen a területen, sosem kötött le igazán a mobilok világa. Egészen szokatlan eseménysorozat előzte meg a vásárlást. Történt ugyanis, hogy tavaly ilyenkor annak rendje és módja szerint kimostam a telefonom. Mikor észbe kaptam, és kiszedtem a gépből, ömlött belőle a víz. Nem sok reménnyel kiszárítottam, mégis működött, bár néha kikapcsolt. Aztán két hónap múlva ismét a szennyes között landolt. Túlélte, ez a ketyere egy igazi hős. Használtam is becsülettel, ez a mai napig nem változott, viszont már szükségét éreztem egy új jövevénynek. Így került hozzám az LG Optimus GT540, még nagyban ismerkedem az androiddal, de már most látom, hogy soha a büdös életben nem fogom rendesen kihasználni. Mindenesetre így ismerkedtem meg az Angry Birds-szel, ami egy frankó, és addiktív program.

Vége az órának, én pedig oldom a zárat a készüléken, és indítom a programot. Csoporttársnőm rámvigyorog, imádja a menü muzsikáját. Aktuális pálya bekérése, a zöld malacok röfögnek. Ne röfögjél! Úgyis sonka leszel, kolbász, meg szalonna. A „Pamparampam-pamparampan, pampampam, pampampam” ritmusra verve a talpam, gyorsan végiggörgetem a menüket. Egy képernyőn 21 pálya, egy nagy szakaszban három képernyő, az 63, négy szekvencia, az 252 őrjöngés. Az igen, van tartalom. Maga a mechanika pofonegyszerű. Öt mérges madár, mind egyedi képességekkel - kivéve a pirosat, ő csak repül a széllel -, a cél az összes disznó likvidálása. A madárkák helyet foglalnak egy csúzliban, én meg kiélhetem gyerekkori kísértéseimet, üvegeket törhetek ki a gigantikus lőfegyverrel. Az első pályákon semmi kihívás, ellövöm a madárkát, a sertés meg jobblétre szenderül, később jönnek a képbe olyan finomságok, mint a masszívan felépített védelmi várak, és az egyéb védőeszközök, amiket a malackák nem átallnak védelmük érdekében felhasználni. A tojásrakók meghatározott sorrendben követik egymást, nekem pedig azon kell gondolkoznom, hol kamatoztathatom sajátságaikat. Nem egy nagy durranás a dolog, de rémesen szórakoztató, olyan, mint a Super Meat Boy, csak még egy menetet, most biztos rostonsültté zúzom a disznókat!

Itt jegyezném meg, hogy van hová fejlődniük ezeknek a játékoknak is. Hiába bátorít a program, hogy kihasználjam a madarak képességeit (gyorsulás, bombázás, robbanás, és három részre osztódás), aki szerencsés, ugyanúgy teljesítheti a pályákat, a (nem teljesen) vak lövöldözés is eredményre vezethet. Nyilván nem egy ilyen könnyed szórakozástól várom el a precizitást, de néha zavaró látni, hogy többszöri precíziós próba után, egy utoljára, nemtörődöm módon ellőtt tollas csapat kivégzi a célpontokat.