Megpróbálkoztam egy versel. Remélem, hogy tetszik. Én örömmel írtam.
Te
Kétségbeesetten léptem ki ma az utcára,
Mert féltem, hogy veled is találkozom,
Pedig tudtam, hogy ez minden vágyam
Mégis, inkább ismeretlenekkel barátkozom.
Ha arcodra nézek két dolog jut rögtön eszembe:
A reggeli napfény, mikor megvillan a felhőn,
Illetve mikor régen a testvéremet öleltem keblemre.
Ha csak látlak ez az érzés egyre jobban megnő.
Ha csak egy pillanatra is, de látlak, jobb a kedvem
Gyorsabban ver a szívem, görcsbe rándul a gyomrom
Cseppekben folyik rólam a víz, mert egy szót kerestem
Amit még nem találok, de ha látlak nem vagyok bolond.
Egyszerűen minden bajom elszáll, ha látlak, ha érezlek
Ezért kérlek, segíts nekem ebben a rettenetes helyzetben,
Mondj egy szót, amin, amin eligazodhatom eme életben
Szükségem van a kezedre, mely vezet éjjel, s nappal.
De most már búcsúzom, hiszen nem maradhatok örökké
Az én időm is elér a végéhez, mely elég hamar eljön
Remélem, egyszer összejön a vágyam, és együtt leszünk,
Megfogom a kezed és próbálom soha, soha sem engedni.