A köhögőgép

Valami széles úton kerekezek. Asszem autópálya lesz ez, mert az autók úgy mennek, mint az őrültek. Nem tudok mást tenni, odalépek én is a bringának, tartani kell a tempót. Úgy tekerek, mint egy kis duracell nyuszi, a lánc felizzik, a lánckerék vörös színbe vált. Csak meg ne égesse a lábam.

Kb százharminccal mehetek. Nem is tudtam, hogy ekkora sebességre is képes vagyok. Feljebb nyomom még egy kicsit a tempót, had lássam, mit bír a gép.

A csengővel rácsengetek egy béemvésre, húzódjon be a belső sávba, ha nem bírja az iramot. De nem hallgat rám, vagy csak nem hallja, hogy mit is akarok.

Az autók között szlalomozok kb százötvennel, a menetszél nagyon erős, a füleimet a koponyámra simítja. Mégiscsak sapka kellett volna b*zmeg. Vissza is veszek a tempóból.

Beállok egy kamion mögé, és fújok egyet. Már csak nyolcvannal megyünk, olyan mintha állnánk. Már nem tekerek, a böszme nagy járművel huzatom magam. Fani.

Elpilledtem. A tegnap esti Szem Fisher jut eszembe. Jó játék a Splinter, meg kell hagyni, tényleg jó. A második részt toltam éppen, és azt kell, hogy mondjam, jobban tetszik, mint az előző. Csak kicsit szigorú. Állandóan megtalálják benne az elrejtett hullákat/testeket. Pedig jól el szoktam rejteni őket, mert alaposnak kell lenni ebben a játékban. De mindhiába. Beszólnak a rádión, hogy "..misönóver Szem. Misönóver."

Pedig kajak elrejtettem mindenkit és mindent. De nem, mégsem, hisz itt a MISÖNÓVER felirat.

És akkor világosodtam meg! Mert jött a szöveg a bal felső sarokban, hogy azokat a hullákat találták meg, kiket még az előző Splinter Cell játékban kezeltem hanyag módon, abban a játékban, amit kb fél évvel ezelőtt toltam, ami játék már benn van a tokjában, a tok a szekrényben, és a szekrény kulcsra van zárva!

Hiába, alaposnak kell lenni, a szemfiser játékok már csak ilyenek, nem hibázhatsz bennük, mert sose tudhatod, hogy a hibád mikor bosszulja meg magát.

Balra fordítom a fejem: egy platós teherautó áll be mellénk. Előzni nem tud, ahhoz már kevés a kraft, hát tartja az iramot. Egy bazi nagy LCD Tv van a platón, kb három méteres lehet a képátlója. Ekkora tévét még nem is láttam, talán ekkora tévé nincs is. Még csak be sincsen csomagolva, gondolom azért, mert ekkora doboz nem létezik. Két hevederrel van lefogatva, meg pár gumipókkal.

És valaki bekapcsolva hagyta. Érdekes, miről mehet egy ekkora dög? Szivargyújtóról? - kérdezném éppen, amikor észreveszem a gázpalack nagyságú Góliátelemet, amire rá van csatlakoztatva.

Jó, hát akkor nézzünk tévét.

Az első Terminátor film rimékjéről van szó benne, valami előzetes, kedvcsináló. A '84-es film újragondolása ez, új szereplőkell, új Szárá Konorral, és a jól ismert T-101-es modellel. Mely halálosztó gépezetről ugyan már leégett az élő szövet, de teste nincsen kettérobbantva, ahogyan hajkurássza Szárát.

Hümm, mintha a környezet is más lenne, nem a megszokott gyár, sehol a megszokott prés.

Szárá átugrik egy korláton, épp mielőtt a T-101-es elérte volna. A fémszörnyeteg utána veti magát a mélybe.

Két csobbanás hallatszik, majd a kamera a terminátor eszeveszett kapálózását mutatja, ahogy megpróbál az elemekkel küzdeni. A tőle egyre távolabb úszó Szárá Konorral már sem ideje, se kedve nincs foglalkozni.

Végül egy gépies "hű-baz-meg.." mondat kíséretében elkezd süllyedni a sok száz kilónyi fém a több ezer méteres mélységbe. Még hallani a hajó kürtjét, és látni, ahogy az üldözött nő felkapaszkodik rá, majd vált a kép.

A kamera most már a rendezőt mutatja, ki éppen promózza új művét.

Jó film lesz ez, várom. Ezért még a moziba is elmennék.

De valami történt, a tévé képernyője kezd egyre kisebbé válni. Ami nem jó, mert az ember hamar megszokja a nagy méretet, és akkor már hiába nagy a kisebb méret is, az már akkor is csak kisebb. És bizony, a kép egyre kisebb és kisebb. A kamionom, mellyel huzatom magam, ráhajtott egy lehajtóra. Megyünk haza, elég volt az őrült rohanásból. Az óriás tévéképernyőt - mely az autópályán maradt - már csak Pip-ben látom. Már abban sem. Búcsút intek neki.

A ház előtt engedem el a kamiont - tudom merre jár, sokszor jövök haza vele, tudom melyik járgányra kell pióca módjára feltapadni - a lendület bevisz az udvarra. És még ugyanazzal a lendülettel váltok bringáról futásba, majd gyaloglásba. Mint egy gyakorlott triatlonista. És bár a hajam csapzott a menetszéltől, de a lendület még mindig tart. A svung még a szobába is bevisz, be a fotelbe, kontroller a kézbe.

Visszatérek a sötétbe, vissza az éjszakába, minden gémer kedvenc szentjánosbogarához Szem Fiserhez, kinek egy állandóan bekapcsolva felejtett kis éjjelilámpa van a hátára ragadva. Mit - lettlégyen Szem akármekkora vandál is - még neki is lehetetlenség kilőni.