Az irodalomfan olvasmányélményei part#22 - meg ez meg az

Hugo von Hofmannsthal

Ballade des äußeren Lebens

*Und Kinder wachsen auf mit tiefen Augen,

Die von nichts wissen, wachsen auf und sterben,

Und alle Menschen gehen ihre Wege.

Und süße Früchte werden aus den herben

Und fallen nachts wie tote Vögel nieder

Und liegen wenig Tage und verderben.

Und immer weht der Wind, und immer wieder

Vernehmen wir und reden viele Worte

Und spüren Lust und Müdigkeit der Glieder.

Und Straßen laufen durch das Gras, und Orte

Sind da und dort, voll Fackeln, Bäumen, Teichen,

Und drohende und totenhaft verdorrte…

Wozu sind diese aufgebaut? und gleichen

Einander nie? und sind unzählig viele?

Was wechselt Lachen, Weinen und Erbleichen?

Was frommt das alles uns und diese Spiele,

Die wir doch groß und ewig einsam sind

Und wandernd nimmer suchen irgend Ziele?

Was frommts, dergleichen viel gesehen haben?

Und dennoch sagt der viel, der ”Abend” sagt,

Ein Wort, daraus Tiefsinn und Trauer rinnt

Wie schwerer Honig aus den hohlen Waben.*

A külső élet baladája

*És gyermekek nőnek fel mély szemekkel,

Semmit sem tudva nőnek és kihalnak,

És ezt az utat járja minden ember.

S édes gyümölccsé érik a fanyar mag,

S halott madárként éjidőn lehullva

Ott fekszik, s megrohasztja pár cudar nap.

És mindig fú a szél, és mindig újra

S özönnel hallunk s mondunk furcsa szókat,

És zsibbadoz tagjaink kéje-búja.

A réten utak futnak, szerte sok vak

Falucska, csupa tócsa, fáklya, lombok -

Fenyegetők s halálosan aszottak…

Mért építették őket? S nem hasonlók

Egymáshoz? És nem érnek soha véget?

Mért sáppadok, mért sírok, mért mosolygok?

S mindez mit ér, s e játékok mit érnek?

Felnőttünk már, örök magányosok,

Céltalan vándorai csak a térnek.

Mi hasznunk ennyi és megannyi képből?

S mégis sokat mond, ki azt mondja: “Este.”

Szavából mélység és gyász úgy csorog,

mint sűrű méz az öblös sejtű lépből.*

Stefan George

Litanei

*Tief ist die trauer

die mich umdüstert ·

Ein tret ich wieder

Herr! in dein haus ..

Lang war die reise ·

matt sind die glieder ·

Leer sind die schreine ·

voll nur die qual.

Durstende zunge

darbt nach dem weine.

Hart war gestritten ·

starr ist mein arm.

Gönne die ruhe

schwankenden schritten ·

Hungrigem gaume

bröckle dein brot!

Schwach ist mein atem

rufend dem traume ·

Hohl sind die hände ·

fiebernd der mund ..

Leih deine kühle ·

lösche die brände ·

Tilge das hoffen ·

sende das licht!

Gluten im herzen

lodern noch offen ·

Innerst im grunde

wacht noch ein schrei..

Töte das sehnen ·

schliesse die wunde!

Nimm mir die liebe ·

gieb mir dein glück!*

Litánia

*Mély szomorúság

árnya sötétít,

Bús palotádba

lépek, Uram...!

Hosszú utam volt,

lankad a testem.

Kong a fiók mind,

telve a kín.

Szomjú a nyelvem,

vágyik a borra,

vad viadal volt,

béna karom.

Nyújts nyugodalmat

tétova lábnak.

Éhes inyemnek

törd kenyered!

A pihegésem

álom után sír.

Csak tenyerem van,

lázas a száj...

Enyhe hüsöddel

oltsd ki a lángot,

irtsd a reményt is,

küldd el a fényt!

Még a szivemben

tűz lobog egyre

s mélyen, a mélyén

vár a sikoly...

Öld meg a vágyat,

zárd be sebem már.

Vedd a szerelmem

s üdvödet add!*

Egyébként pedig még mielőtt elfelejtem: hiper-mega-giga-ultra szubjektív év játéka (mármint 2010-nek, így utólag):

DAYMARE TOWN 3

[http://www.pastelportal.com/stories/dmt/](http://www.pastelportal.com/stories/dmt/)

[*DayMare Town, a strange and oddly deserted town that gives the unsettling feeling that eyes are peering from around corners. It is a drab and dreary town, not a very pleasant place to be. But now you're stuck, and you'll do anything you can to leave.

The artwork in this game consists of sketches that create a much different atmosphere for a point-and-click game. Also, the difficulty has been kicked up a notch with the author claiming that DayMare Town is the hardest puzzle game he has made by far.*]

Arról a point'n'click játékról van szó, ami úgy a Kyrandia óta a legmaradandóbb élményt volt képes hagyni bennem, emellett pedig szerelmes lettem a rajzstílusába is és úgy az egészbe 'ámblokk :3

még: Click!

és "fejlesztőcsapata":

PASTEL GAMES

[http://www.pastelgames.com/](http://www.pastelgames.com/)

(Hehehe, na vajon miért. Viccet félretéve rengeteg minőségi, művészi darab van a palettájukon, néhány közepesebb/gyengébb darabbal is persze. Külön kiemelném a The Scene of the Crime: Golden Dollt illetve az Aurórát - utóbbi pedig azt a furcsa tulajdonságukat mutatja, hogy nem minden van következetesen feltöltve a honlapjukra, ami elég nagy kár, mert így könnyen elvesztheti az ember szem elől a legfrissebb darabjukat.)

Ezennel pedig visszamászom a barlangomba - még sokat kell játszanom és egy vizsga még csak hátravan. Eredetileg pedig a Resistet akartam linkelni, de a nem elérhető ebben a változatban.