top 15 (+1) album 2010-ben

Szóval régóta készül az idei lista, mindent többször átgondolva, (lehetőleg) a megfelelő helyen kezelve. Ehhez képest még csak maga a lista készült el, az egyes lemezekről alkotott vélemény még nem öltött írásos formát.

Szerettem volna hamarabb megcsinálni, de közbeszólt a Starcraft 2.

Pontosabban egy váratlanul lecsapó vizsgaidőszak szólt közbe, aminek következtében hirtelen úgy éreztem, hogy azonnal ki kell játszanom a legutóbbi Prince of Persia-t, majd az Assasin's Creed 2-t, aztán jobb dolgom híján év végén beleugrottam Hard fokozaton a SC 2 kampányába.

Épp elég ideig csücsült a merevlemezemen érintetlenül. (drága öcsém megvette, majd elhozta nekem is, de saját account híján nem tudtam vele játszani, egészen addig, míg egy Sherlock Holmes-t is megszégyenítő nyomozás következtében rá nem jöttem, hogy a játék vendég profilban is játszható (ott van a menüben a gombja, király...), szóval multizni nem lehet, sem acsívmenteket acsívmentálni, de szerencsére az nem is érdekel.

Jajj, elkalandoztam.

Szóval, lista megvan, szerettem volna tartani magam a 15-höz (a 10 kevés, a 20 már komolytalan, különben is, amennyiben egy egész év terméseiből csak 15-öt válogatsz ki, akkor mindenképp le kell mondanod néhány kedvencről és épp ez teszi izgalmassá az egészet... hisz ki tudná csak 15 lemezben meghatározni az azévi kedvenceit?), de nem sikerült (húbaszki, de hosszú lett a zárójeles bejegyzés, vissza kellett olvasnom, hogy miről is beszéltem)

A 16 lemez a következő 4 bejegyzésben lészen közzé téve, a lehető leglogikusabb, 6-5-4-1 elosztásban.

Az egyes helyezések nem sziklaszilárdak, csak a bejegyzések súlyozzák az egyes művek közti értékbeli eltérést.

Már ha lehet olyat.

A lista extraszubjektív, így szerencsére nem kell megfelelnie semmilyen igényeknek. (szóval lehet majd nem egyet érteni, de az kit érdekel?)

A várhatóan megjelenő szakkifejezések-álszakkifejezések-hülye idegen szavak célja természetesen nem az olvasó kizárása, vagy az író intellektuális felsőbbrendűségének egoista megnyilvánulása lesz, csupán egy kétségbeesett öncsalás azzal kapcsolatban, hogy valamelyest értek ahhoz, amiről beszélek.

Mire is volt jó ez a bejegyzés?

Nos, baromira megbízhatatlan ember vagyok, így 10-ből jó, ha 1 alkalommal beváltom, amit mondtam. Így, hogy leírtam, legalább nagyobb az esélye, hogy belefogjak az egészbe.

Január folyamán, amikor épp nagyon nem akarok vizsgára készülni, akkor hirtelen felindulásból elkövetek majd 1-1 bejegyzést.

A lefedni kívánt stílusról. Továbbra sem a stílusok, vagy trendek határozzák meg, hogy mik kerülnek be a kedvenceim közé, csupán az egyes darab minősége.

Mi az, ami számomra fontos egy zenében? Hosszú évek megfontolt kutatómunkáját, több külföldi zenekutatóhoz tett expedícióimat, a Himalája tetején töltött három és egynegyed évi meditálásomat követően feltaláltam a spanyolviaszt lefektettem a JÓ zene szabályait.

Pár szóval meghatározható.

Groove, Atmoszféra, Dallamok, Hangzás

kész, ennyi, ezen jellemzők gyakorlatilag minden zenében előfordulhatnak, független kortól, helyszíntől, stílustól.

Mégis van bennem egyfajta szűklátókörűség, mely kifejezetten néhány stílusra redukálja az igazán kitüntetett szerepbe emelt műveket.

Szeretem a tényt, hogy a mai, média által erősen behatárolt, pénzéhes amatőrök és szorgos menedzserek által dominált világban számtalan, a sablonokat és biztos sikert sutba vágó zseni találja meg a helyét a világban és tud érvényesülni annak ellenére, hogy milyen kis piacot képesek lefedni.

Lelki erőt önt az olyan majmokba is, mint én.

Na, hogy valami zene is legyen benne, mert már túl kevesen vagyunk.

Szóval megjegyzendő, hogy OST-ket nem fog tartalmazni a lista. Az oka egyszerű: teljesen más funkciót szolgálnak ezen zenék, így abszolút más szemszögből kell vizsgálni őket és sokszor válnak alkalmatlanná arra, hogy összehasonlíthatóak legyenek egy "egyedi" albummal.

De ha lenne OST is a listán, akkor ami biztosan bekerült volna, az számomra abszolút az évtized egyik nagy filmzenei meglepetése, a Jonah Hex OST-je.

Volt szerencsém moziban látni a filmet, ami nem is lett olyan szar, mint várható lenne, viszont a zene az úgy szólt azokon a hangszórókon... néhány jelenetnél szinte kivágta a dobhártyámat az a gyönyörűséges basszus, amire aztán a western és a sludge metál fantasztikus keveréke épült rá. wow

Komolyan, a számlálhatatlan nagyívű csellómaszturbálás, nyöszörgő hegedű és hűdeepikus kürt után igazán üdítően hatott ez a zenei közeg, amibe a mozgóképet süllyesztették.

Néhány jelenetnél még az én bárányszívecskémet is akkora fíling kapta el, hogy legszívesebben kitéptem volna bárkinek a gerincét, aki fel mer dühíteni.

Szóval év soundtrack-je egyértelműen a Jonah Hex-é és ha már itt járunk, az év filmje nálam a Pál Adrienn, a játéka pedig a Starcraft 2. Mondjuk a Limbo is fájintos volt és lehet, ha lenne PS3-mam, akkor más lenne az eredmény...