Brütal Legend

A játék egy nyitott (~sandbox) világba visz el minket, Eddie Riggs személyében, akit Jack Black-ről mintáztak, ő adja a hangját is Eddie-nek.

A játékban minden megvan, ami az ilyen típusú játékokat jellemzi: szabadon bejárható hatalmas terület (a fejlesztők nyilatkozata szerint mintegy 60 négyzetkilométeres a bejárható terület nagysága), a térképen felvehető fő- és mellékküldetések, különféle gyűjtögethető extrák, "járművek".

A történetről nem akarok spoilerezni, a lényeg hogy Eddie, aki valójában nem egy rockstar, csupán egy ún. roadie (a zenekarok kiszolgáló személyzete), és mindig is jobb életre, fényes karrierre vágyott, egy koncert alkalmával balesetet szenved, ráesik az egyik színpadi kellék, az övcsatjára (amiről később a történetben kiderül, hogy mi is valójában) csepegő vér megidézi Ormagöden istenséget, a metál világ istenét és Eddie egy másik világban, a metál világában ébred. Ezt a világot démonok uralják, Eddie az utolsó megmaradt emberek élére áll, hogy egy felszabadító turné segítségével győzze le seregei élén az elnyomó démonokat. (két frakció ellen is küzdünk) A történet később tartogat meglepetéseket (árulást és WTF szintű én vagyok az apád jeleneteket) és kellően érdekes marad ahhoz, hogy végig fenntartsa a játékos érdeklődését.

A játék lényege tehát, hogy a térképet bejárva, GTA-módra felvegyük a különféle (egyszerre mindig csak egy fut) főküldetéseket, illetve a kicsit talán túlságosan is egy kaptafára épülő mellékküldetéseket (támadó ellenség visszaverése különféle módokon, autóverseny egy goblinnal, az állatpopuláció megritkítása [~ aka vadászat] - ezek a küldetések különféle variánsai fordulnak elő, amik idő után baromi unalmassá válnak). A főküldetések persze jóval érdekesebbek, összetettebbek, a legfőbb újdonságot a játékmenetben a stratégiai mód jelenti. A két fél saját színpadjáról indítja az offenzívát, különféle, nagyon ötletesen festő egységeket legyártva, amiket különféle egyszerű parancsokkal irányíthatunk is. Nyersanyagként az Ősök szellemei szolgálnak, akiket rajongóinkká kell tennünk.

A játék érdekessége, hogy annak minden elemét a metál uralja: a tájat, a fákat, az épületeket, az állatokat valamilyen eltorzult formában "áthatja" a metál, pl. a vaddisznó gyakorlatilag egy csopper, kerekkel, kipufogóval, a fák fémből vannak, a fejlesztésekre szolgáló motor forge egy hatalmas autómotor. A tájat is a metál hatja át, a játék telis-tele van felfedezhető látványosságokkal (amolyan Assassin's Creed módra) fedezhetjük fel ezeket, mind-mind baromi látványosak, mint a kardtenger vagy az óriás gitárszobor stb stb, érdemes őket felfedezni mert baromi látványosak.

A játékmenet nagyobb részét a terület felfedezése és a gyűjtögetés teszi ki (érdemes gyűjtögetni, rengeteg hasznos jutalom van, pl. a történet jobb, mélyebb megértését szolgáló videókat az ún. Legends-ek aktiválásával oldhatjuk fel) Eddie a vidéket "Deuce" névre keresztelt, tuningolható és fegyverrel (és mivel manapság olyan népszerű és elengedhetetlen) nitróval is felszerelt járgányával fedezi fel. Illetve meglovagolhatjuk a vidék állatait, csak meg kell őket "szelídíteni" (nagy fun érdemes az összeset kipróbálni).

Eddie természetesen a démonokkal és a harcias populációval való küzdelmében nem maradhat fegyver nélkül, egyrészt fegyvere - ha már a metál zenének tisztelgő játékról van szó - egy gitár, ami szintén fejleszthető, segítségével egyrészt megbéníthatjuk rövid időre az áldozatot, illetve fel is robbanthatjuk vele, illetve - Guitar Hero módra - szólókkal operálva különféle (feloldható, a térképen megszerezhető) "varászlatokat" lőhetünk el. Másik fegyverünk a Szeparátor névre keresztelt, kétélű csatabárd, amivel különféle kombókat is ellőhetünk.

A licenszelt nótákat sem aprózták el, rengeteg van és kész élvezet őket hallgatni, érdekesség, hogy csak az autónkból szól a zene, ahogy távolodunk a járgánytól, úgy halkul el.

Amik még baromira tetszettek, azok a trófeák: mind mind baromi ötletes és arra késztet, hogy megpróbáljuk elérni őket, pl.:

• lovagolj meg minden állatot (ami közel sem egyszerű)

• ölj meg egy bizonyos sünszerű állattal egy bikaszerű dögöt (rohadt nehéz, vagy 2 órámba telt mire megszereztem)

• juss a map legtávolabbi pontjára egy motoros vaddisznó hátán, na ez vmi brütal nehéz, a dög pár támadás után megdöglik, magától megy előre, mi csak irányba rakjuk, csomó mindenbe beleakad, mindezt egy nagy szar irányítással megspékelve. Kegyetlen nehéz.

Emellett a 100% elérése sem egyszerű és rendesen megdobja az amúgy sem rövid játékidőt, ami így nálam olyan 20-23 óra körül volt.

Ami még említést érdemel azok a poénok, az egész játék nem más mint egy a műfajnak tisztelgő paródia, Jack Black akarom mondani Eddie rendkívül humoros és szarkasztikus szövegeket nyomat, és valahogy ennek fényében a történetet sem tudjuk olyan komolyan venni, de ezzel nincs is baj, nem is vártunk mást a Monkey Island egyik vezető desingerétől.

A játék mint írásom elején már említettem az utóbbi idő legeredetibb játéka, egy a metál zenének alázattal tisztelgő és a műfaj kereteit túlhaladó játéktörténelmi csoda, amihez fogható játék mostanában sajnos nagyon kevés jelenik meg. Nem csalódtam a játékban, tudtam, hogy Schafer és Black közreműködéséből rossz dolog nem sülhet ki, de messze túlhaladta az elvárásaimat.

A Brütal Legend Schafer nevéhez méltó játék, nagyon remélem, hogy a következő játékuk (elvileg a Psychonauts 2. része) legalább ilyen mestermű lesz.

Muszáj lesz beszerezni a következő játékukat a Costume Questet. :-)

Ami tetszett:

• brütális történet

• élvezetes, felfedezős játékmenet

• nagybetűs hangulat

• mély főhajtás a Heavy Metal előtt

• érdekes, beteg történet, betegebbnél betegebb beszólásokkal, poénokkal

• stratégiai mód

• zenék, amelyek szó szerint részei a játéknak

Ami nem tetszett:

• néhány apró bug

• túl sok hasonló mellékküldetés

• a jármű irányítása nem a legjobb, folyton beleakad mindenbe

• utolsó 2 küldi nehézsége átlép horrorba

9.5/10