A Fatal Frame 4 kapcsán jutott eszembe, hogy a 3. részről nem írtam semmit, pedig nyár végén befejeztem, és olyannyira tetszett, hogy egyből a kedvencem lett a sorozatból.
A 23 éves Kurosawa Rei szabadúszó fényképész, akit vőlegényének elvesztése és az emiatt érzett bűntudat gyötör hosszú hónapok óta. Yuu halálát autóbaleset okozta, a volánnál pedig Rei ült... Rei munkába temetkezve igyekszik túltenni magát a történteken, azonban egyik megbizatása során egy lepusztult és állítólag szellemjárta épületben olyasmit lát, amit észérvekkel nem tud megmagyarázni: az egyik kihalt folyosón Yuu támasztja a falat. Rei gondolkodás nélkül követi, majd váratlanul egy ház udvarán találja magát a hóesésben. A furcsa álomszerű látomásból végül asszisztense, Hanasaki Miku téríti magához, de amint hazatér, Rei előhívja az aznap készített képeket, és az egyiken megjelenik Yuu. A lányt ettől fogva visszatérő rémálmok gyötrik a havas házról, amibe mindig egy kicsit mélyebbre sikerül behatolnia Yuu szellemét követve, míg végül már az egyre rövidülő ébren töltött órák sem jelentenek menekvést, és a rémálmok visszafordíthatatlanul elkezdenek összefolyni a valósággal. Reinek már a legelső álma során megpecsételődni látszik a sorsa: megtámadja egy női szellem, akinek testét tetőtől talpig tetoválás borítja, jeges érintése helyén pedig fokozatosan terjedni kezd a halálos átkot hordozó tetoválás Rei testén is. Az átok megtörésére egyetlen esélye a házban egykor élők múltjának kiderítése, ezért álmában felveszi a harcot a házban kísértő és annak titkait egyre agresszívabban védelmező szellemekkel, miközben a valóságban szorgalmasan nyomoz a hely után. A felderítő munkában nem csak az álmok házát kutató Yuu feljegyzései segítik, hanem Miku, illetve Yuu időközben telefonon jelentkező barátja, Amakura Kei is.
Kei fiatal író és nem mellékesen a Fatal Frame 2-ben szereplő Amakura ikrek nagybátyja, aki a néprajzkutató Yuuval együtt kutatta az álmok házának legendáját, azonban sosem értesítették Yuu haláláról, ezért gyanútlanul írja leveleit egykori barátjának címezve. Mivel választ sosem kap, végül telefonon jelentkezik, és ekkor tudja meg Reitől a szomorú hírt. Kiderül az is, hogy már ő sem pusztán érdeklődés szintjén nyomoz a ház után; az átok őt is utolérte és álmában szintén a ház folyosóit rója, unokahúga, Mio, pedig már kómában fekszik.
Mindeközben Rei lakótársa és asszisztense, nekünk pedig régi kedves ismerősünk, Miku is egyre szokatlanabbul kezd viselkedni. A visszahúzódó lány eleinte készségesen segít Reinek az álmaiban készített bizarr fényképek utáni kutatómunkában, de ezáltal ő is belekeveredik az eseményekbe, és a régen eltemetett emlékek a felszínre törnek, amikor álmában ismét a Fatal Frame 1-ből jól ismert Himuro házban találja magát, ahol szeretett bátyját elvesztette.
Három játszható karakter három sorssal, mely végül összefonódik. Kettejüket bűntudat gyötri, a harmadik pedig egészen máshogy kapcsolódik a hófödte házhoz, melytől mindenki elvesztett szeretteinek viszontlátását várja. A Tecmo a 2005-ben kiadott Fatal Frame 3-mal nem csak közös értelmezési keretbe foglalta az előzményeket, hanem föltette a sorozatra a koronát. Minden eddiginél izgalmasabb, szövevényesebb és drámaibb történet, gyönyörű és a műfajhoz méltóan sötét grafika, valamint kiforrott játékmenet jellemzi a harmadik részt, mely magában egyesíti elődei valamennyi jó tulajdonságát, elvetve a kevésbé jól sikerült elemeket. A harcrendszer jobb mint valaha, a csoportos küzdelmek végre igazi kihívást jelentenek és mindegyik szellemnek sajátos harcstílusa van. Nagyon tetszett, hogy a Silent Hill 4-hez hasonlóan felváltva téblábolunk a biztonságot egyre kevésbé adó lakásunkban, illetve az álombéli házba, ahová éjjelente a fejünket álomra hajtva térhetünk vissza. Az is lenyűgöző, ahogy a régi helyszínek álomszerűen és szürreálisan beleágyazódnak az újakba egy egészet alkotva, és a ház különböző részeit felderítő három karakter egymástól független tettei kihatással vannak mindannyiukra.
Mindegyiküknek van valami különleges képessége, talán Kei a legizgalmasabb, akinek eleinte kamerája sincs, ezért kénytelen bújkálni a szellemek elől, csak ő mer a háztetőkön ugrálni, illetve csak ő elég erős ahhoz, hogy néhol egy-egy nagyobb bútort eltolva addig eltorlaszolt bejáratú szobákat tegyen elérhetővé. A történet ezúttal fejezetek helyett órákra van osztva, és a három szereplő álmába felváltva nyerünk betekintést, vagyis felváltva irányítjuk őket. Érdekes újítás, hogy mivel álmodnak, mindannyiuk számára van egy kijáratot biztosító ajtó, amin kirohanva felébredhetnek. Ez azért érdekes, mert az inventory tartalma nem egészen fix, és minden egyes felébredéskor elszáll az összeszedett cuccok java, ugyanakkor valahányszor visszatérünk az álomba, van némi "indulótőkénk" és a felvehető cuccok is újra megjelennek a helyükön, vagyis ha esetleg mindenből kifogynánk, érdemes felébredni. : )
Nem is akarok többet elárulni a játékról azok számára, akik még nem játszották végig, azt viszont még mindig nem értem, hogy miért a szerintem eddig legfrusztrálóbbra sikerült második rész lett mindenki kedvence.
De tényleg, miért?
Trailer:
(Bocs a screenshotok mellőzését, de csak borzalmas minőségűeket találtam, a videóban meg van úgyis elég ingame jelenet)
Újabb függőséget okozó betétdal:
Amano Tsukiko - Koe