Resident Evil 5 (PC) - a társas játék

Miből lesz a cserebogár

A Resident Evil sorozat legendás első részének több szereplője is visszatér, a főszerepben kapásból régi kedves ismerősünket, Chris Redfieldet köszönthetjük, a Spencer villát megjárt S. T. A. R. S. alakulat egyik életben maradt tagját, Albert Wesker legjobb emberét. Chris 1998 óta társával, Jillel egyetemben az Umbrella leleplezésére tette fel az életét. Hogy családját ne sodorja veszélybe, szó nélkül Európába utazott és önálló nyomozóakcióba kezdett, amit húga, Claire, elég rosszul viselt, és a legrosszabbtól tartva a nyomába eredt. Erről szólt a Resident Evil: Code Veronica című kitérő, amelyben a Redfield testvérek végül sikeresen megtalálják egymást az Antarktiszon (Wesker pedig őket), de Christ nem ekkor láthattuk utoljára. A Wii-exkluzív Umbrella Chroniclesban Jillel egyszer és mindenkorra elintézik a biológiai fegyverekkel kísérletező óriásvállalatot egy oroszországi küldetés során. Chris és Jill a gyógyszerészeti cég 2003-as bukását követően is folytatják keresztes hadjáratukat annak örökségétől tarva, hiszen tudják, a gazdátlanul maradt vírusok és kutatási eredmények igen hamar rossz kezekbe fognak kerülni a világ fekete piacain keresztül. Létrejön a BSAA (Bioterrorism Security Assessment Alliance), egy bioterrorizmus ellen harcoló nemzetközi szervezet, melynek alapító tagjai között vannak, és az elkövetkezendő évek során számos közös akcióban vesznek részt világszerte.

A 2009-es Resident Evil 5 története hatalmas pofonnal indít: Jill halott, Chris pedig éppen egy északnyugat-afrikai városba tart a fiktív Kijuju tartományon belül, hogy találkozzon új partnerével, Sheva Alomarral, a BSAA egy helyi ügynökével, a játék másik játszható karakterével.

Jill rejtélyes elhalálozásán kívül Chris új külsejét is szokni kell, ekkorát ugyanis eddig nem változott:

Chrisolúció: Chris a Resident Evilben (1998), a Code Veronicában (2000), a Resident Evil Remakeben (2002, és kb. így fest a 2009-es Umbrella Chroniclesben is), és végül a Resident Evil 5-ben (2009).

Tudtam, hogy Leonhoz hasonlóan Chris is megemberesedett, na de hogy a Weskerrel szembeni kisebbségi komplexusa idáig fajuljon... Én értem, hogy a múltban párszor csúnyán szét lett rúgva a popója, és ezt valahogy kompenzálni kellett, de gyúrás ide, szteroidok oda, most sem az izomtömegen múlt a végső összecsapás. Mindenesetre legalább tudjuk, hol töltötte Chris az utóbbi években minden szabadidejét: A KONDITEREMBEN. Akkora alfahím lett, hogy kis túlzással a képernyő felét kitölti, a lábait meg elég ritkán látni, ami egy barátom szerint azért van, mert egy ekkora férfiállatot valójában mindig két másik fickónak kell cipelnie a vállán, amikor "fut". A karja combvastagságú, a válla olyan deltás, a háta olyan széles, hogy a gömbölyded izomkötegeivel és a kissé görnyedt tartásával hátulról néha komolyan egy (nagyon férfias) teknősbékára emlékeztet. Szerencsére nem csak nagyobb, de jóképűbb is lett, úgyhogy az arca kicsit finomít a brutális külsején, de akkor is furcsa volt egy Resident Evil játékban (ami nem a Gears of War) egy ekkora darab embert irányítani.

Szavannák, fekete nők, ÓÓÓÓ Afrika!

Afrika a terrorizmus melegágya, meg egyébként is meleg hely, az pedig csak tovább forrósítja a helyzetet, ha valami istent játszó elmebeteg itt kísérletezi ki a lakosságon legújabb vírusát, mellyel újra akarja alkotni a tökéletlen emberi fajt. Ez az új vírus az összes eddigit egyesítő Uroboros, amelyet csak a felsőrendű DNS-el rendelkezők szervezete képes befogadni, de szerencsére az ellenfelek többsége ugyanolyan agyatlan fertőzött, mint a RE4 spanyol parasztjai, csak ezúttal 99%-uk fekete. (no comment, jelen állás szerint a játéknak sikerült lemosnia magáról a rasszista jelzőt)

A grafika lélegzetelállítóan szép, ismét nagyon hangulatos és változatos helyszínek sorozata várja, hogy megtisztítsuk, ami pedig külön öröm, hogy végre az igényes portolásra és az aláfestő zenére is odafigyeltek! A játékmechanizmusok a sokkal több bunyós mozdulatot leszámítva szinte teljesen meggyeznek a RE4-ből ismertekkel, bár szegény árust lecserélték egy pályák előtti vásárlóképernyőre (MIÉRT?!). Végre a mellettünk ügető társ is jó valamire, igaz, nem lehet túl hatékonyan kooperálni vele, ráadásul pisztoly-fétise van, így hacsak erőszakkal el nem vesszük tőle, mást nem hajlandó használni. Két dolog ment neki maradéktalanul: a gyógyítás és a cipekedés.

A partner gomb jó ötlet volt, megnyomásával lehet mindenféle helyzetfüggő okosságot óbégatni a társunknak, segíteni neki, segítséget kérni tőle, illetve közös mutatványokat végrehajtani.

A játék még a RE4-hez képest is durván elmozdult pörgős-akciós irányba, ezt igazolja a bőséges lőszer és a hatalmas fegyverarzenál, a csak valós időben megnyitható tárgylista, a még több QTE, vagy az egyetlen gombnyomással váltogatás a fegyverek között. Hol vannak már azok az idők, amikor minden pisztolylövést ötször átgondoltunk, mert tudtuk, hogy csak harmadannyi lőszerünk van, mint ahány zombi... De én továbbra is azt mondom, nem tragédia az új irányba nyitás, meg azt is kellemes mellékhatásnak tartom, hogy a filmszerű átvezetők mellett végre jóval nagyobb a hangsúly a szereplőkön. A hullámokban ránk törő feketék rohamai közé beiktatott rendkívül monumentális és élvezetes bossfightok tovább színesítik a palettát, de az abszolút katarzist természetesen a Weskerrel való összecsapások jelentik, melyeket leginkább így tudnék jellemezni:

Weskernek egyébként a játék során úgy kb. 5689 alkalommal nyílik lehetősége kivégezni Christ, de valahogy mindig inkább a fair küzdelmet választja. Emellett olyan előnyöket is ad néhai beosztottjának, mint hogy a napszemüvegét a világ minden kincséért se venné le még sötétben sem, inkább NEM LÁT.

Ja és kedves Capcom, azon még jóízűt nevettem, hogy Wesker elkapja és dobálja a rakétákat, de legközelebb kíméld már meg gyermeki lelkem az őt négykézlábra kényszerítő és hátulról rá mászó izomkolosszus Chris látványától. Köszönöm.

Spoilerözön, csak saját felelősségre, vagy ugorj a következő alcímig!!

*- Szerintem nem volt olyan Resi rajongó, aki ne tudta volna a játék indító képsoraitól fogva, hogy a madármaszkos hölgyike Jill.

• Van ember, akinek Irving akár egy picit is szimpatikus volt? Excellának legalább jó mellei vannak.

• Yay, lickerek! : D Hozzájuk kötődik a játék egyetlen (ál)lopakodós része.

• Uroboros bossfight: FUUUUUUUUUUU- Oké, meguntam, elő a rakétavetőt!

• Excella kamu spanyol akcentusa elég veszélyes. "Csill"? Az meg ki? Netán fázol?

• Wesker-Jill: most badass duo ever. MÉÉÉÉG.

• Csak nekem tűnt fel, hogy Wesker feltűnően nagymellű nőkkel vette körbe magát?

• Csak nekem tűnt fel, hogy az agymosott Jill egy felparikázott nőstény macska?

• eddigi legeredetibb RE bossfight: markolászd, majd tépd le Jill harmadik mellét!

• Chris és Jill találkozása elég lapos (Chris megtudja, hogy a régi társa és élete értelme mégsem halt meg, és simán otthagyja?! Ó Chris, ezért nem jöttetek soha össze...)

• Excella bossfight: made of tentacles and QTE, de sajnos nagyobb a füstje, mint a lángja.

• utolsó előtti bossfight: canon gay, de a zenéje egészen brilliáns.

• utolsó bossfight: Chris sziklát boxol, Wesker pedig lávafürdőzik. SZERINTEM NEM HALT MEG.

"HE PUNCHES STEEL, BATHES IN MAGMA, AND EATS ROCKETS."*

Társak a végsőkig

A Resident Evilnek mindig is voltak "sztárpárosai", például Chris és Jill, Leon és Claire, Rebecca és Billy, és még sorolhatnám, de ez sosem volt a szánkba rágva. Az ötödik rész - amellett, hogy Wesker életútját lezárja (?) - nem győzi hangsúlyozni a partneri viszony fontosságát, és erre az egy témára építi fel az egész történetet. Chrisről már az első percekben megtudjuk, hogy a lehető legnagyobb tragédia érte, ami az ő szakmájában lehetséges: elvesztette a partnerét. Korábban se volt sokkal jobb sora, akkor a felettese árulta el (és ezúttal még könyörtelenebb szivatást eszelt ki számára). Amikor Sheva megjegyzi Chrisnek, hogy ő és Jill bizonyára nagyon közel álltak egymáshoz, hősünk csak ennyit felel, mintha ez mindennél többet mondana: "Társak voltunk". A kulcsszó a "társ"; elhatároztam, hogy következő végigjátszásomkor strigulázni fogom, hányszor hangzik el ez a szó a játék során. Az egyébként nem igazán tetszett, hogy épp Chris társa, aki a partnerségről tartott papolását is állandóan kénytelen elszenvedni, nem egy régi bajtárs, hanem egy tök új szereplő. Nincs bajom Shevával, csak hát... Mindegy.

Gyerekek, ne feledjétek, a becsület, a bizalom és a kötelességtudat elnyeri méltó jutalmát, ezek hiánya pedig méltó büntetését! Értem?

Egyébként mindegyik szereplőnek megvolt a maga vesszőparipája:

Chris - "PARTNER"

Sheva - "OUR FALLEN BROTHERS"

Excella - "AALBEEERT"

Wesker - "CHRIIIIS"

Sajnos a játék kb. feleolyan hosszú, mint az előző rész, ami nekem eléggé fájt, mert hiába van helyette sokkal brutálisabb mercenaries minden eddiginél több és elvetemültebb pályával, én mindig is inkább single player voltam. Szerencsére az achievementek, a játékba pakolt extrák és easter eggek még a magamfajtának is megnyújtják a szavatossági időt, no meg a mercenariessel is jól elszórakozok, de leginkább az fogja élvezni hosszútávon a játékot, akinek van kivel játszania. Ki tudja, előbb-utóbb talán én is felmerészkedem a netre beégetni magam. : )

A Resident Evil 5 - bár biztos nem sok fekete vett részt az elkészítésében - nem (annyira) rasszista és csak részben szól Afrika fertőzött fekete lakosságának lemészárlásáról. Sokkal inkább próbál tanmeséül szolgálni az összetartásról és a partneri viszonyról, meg persze arról, hogy ha elárulod a társaidat, akkor aztán sikítozhatsz magányos kisfiúként nyakig a szószban, amíg le nem lövik a fejed egy rakétával. Hüpp-hüpp.

Tudom, hogy keményvonalas Resident Evil fanok között divat utálni és megtagadni ezt a részt (meg az előzőt), de nekem nagyon bejött.

A legtöbb hivatalos trailer tele van spoilerekkel, ebben viszont másból van sok... Zárásként élvezzétek a PARTNER TRAILERT:

Ja és még valami, kedves Capcom! Elmehetsz a sunyiba a PC-exkluzív durvított mercenarieseddel, inkább told már ki nekünk is a Lost in Nightmares fanservice pakkot! D: