Közeledik a Karácsony és ennek globalizált velejárója: megjelennek az egymással versengő szórólapok, melyek táncba hívnak minket, a következő varázsszavakkal: "Leárazás!" "50%-os kedvezménnyel MINDEN!" "Árvihar, mi mindet elsöpör! Csökkentettük az árakat!" "Ársokk! Szívinfarktust előidéző, hiperalacsony árak!" "Árzabáló akcióba lép! Minden, szinte ingyen!" "Árfűrész újra lecsap! Halál az árakra! Olcsón mindent!" "Árholokauszt! Mi gázkamrába küldtük a magas árakat!" A hatás nem marad el, az emberek elkezdenek vásárolni. Szép is ez. Csak az a nem szép, hogy az emberek rosszkedvűen, őrült módjára, sokszor egymáson átgázolva, a másikat halálra taposva teszik ezt. ----
Az üzletek előtt krisnások próbálják a helyes útra visszatéríteni a megtévedt és megbokrosodott fogyasztókat: "Emberek! Térjetek észhez! Minek ez az eszeveszett fogyasztás? Az ünnep nem erről szól! Az élet nem erről szól! Nem a fogyasztás a lényeg! Csak porhüvely vagyunk eme világon! A túlvilági lét a fontos! Az örökkévaló boldogság, odaát!"
Akkor d*gölj meg, krisnás!
Hogyan.. drága testvérem..?
Azt mondtam, d*gölj meg!
... te d*gölj meg..
NEM, TE D*GÖLJ MEG!
NEM, TE DÖGÖLJ MEG!!
De hagyjuk most magára a krisnást és a térítettjét, had beszélgessenek. Inkább menjünk be a bevásárlóközpontba, s nézzünk körül odabenn.
Elhaladunk a zsúfolásig töltött polcok mellett, miknek esélyük sincsen a kiürülésre, esélyük sincsen arra, hogy egy kis időre tehermentessé váljanak. Mert abban a pillanatban ott terem egy árufeltöltő, ki gondoskodik róla, hogy újonnan feltöltse őket. Modern és hallgatag Atlaszok ők, egy egész fogyasztói világ nyugszik vállaikon.
Elhaladunk az újdonságok polcai mellett, a kirakott, celofántól csillogó dévédédobozok előtt, rajtuk a "Huszonöt" felirat. Valószínűleg a méltán híres "24" című sorozatok folytatása.
Odébb a konyhai eszközök sorában két különc fiatal beszélget a lábasok előtt. Látszik rajtuk, hogy a fogyasztói társadalom ellenségei. Valószínűleg a hipermarketbe is csak azért tértek be, hogy bomlasszák a rendszert:
- Látod ezeket a fazekakat, bzmeg? Már a fazekakra is átragadt ez a dolog. Megáll az eszem. Pont olyan, mint a világunk. Már nem számítanak a belső értékek. Nézd meg ezt a lábast, tessék: Kivül csiricsáré máz, belül üresség. Már a lábasok is, bzmeg! Az eszem megáll. A k*rva anyját a sok hülyének, aki csak a külsőségekre gerjed.
A bevásrárlóközpont közepén hatalmas, piramis alakú polcrendszer, tele áruval, fölötte a "SEMMIRE SEM HASZNÁLHATÓ FÖLÖSLEGES SZ*ROK" felirat díszeleg. Rengetegen állják körbe, mintha egy örök színpad lenne, rajta a sohasem csökkenő népszerűségű sztárral. De nincsen sztár, csak gyárak által előállított tárgyak vannak, amikből mindenki részesedni szeretne.
És a tömeg egyre nő. Lassan elviselhetetlenné válik. Vásárló zaklat eladót fölösleges kérdéseivel, takarítószemélyzet lapít ki vásárlót elektromos felmosóautójával. Mindenkinek elege van mindenkiből.
A helyzetet feloldandó riadólánc megy körbe a cég alkalmazottai között. Még 30 másodperc, mindenki készüljön fel.
Még 5 másodperc, mindenki kapasztodjon meg valamiben.
Öt másodperc múlva lezárják a bejáratot. De a vásárlóknak felocsúdni sincs idejük, mert ugyanebben a pillanatban az áruház padlói a bevásárlórérben megnyílnak, mint megannyi csapóajtó. Csak a polcok, a zsúfolásig megrakott polcok, eme világ pillérei, csak ők maradnak állva. A vásárlók kivétel nélkül mind aláhullanak, sikolyaikat csak valami furcsa, odalenn a mélyben mozgó különös alkatrészek zaja nyomja el kissé.
Másnap új szórólapok szóródnak szét. Címlapom hirdetik az aznapi slágerterméket: "Minőségi párizsi! Féláron!"
Na, meg megvettem ezt a Gran Turismo 5-öt is..
És, milyen?
Hát, hallod, nem egy nagy szám. Kinyitom a tokot, odatartom neki, de semmi. Pedig ennyi fejlesztési idő meg ennyi csúszás után azt hiszem, annyi minimálisan elvárható, hogy legalább lesz*pjon a program. De semmi. Hát ennyit a granturizmóról. 1 pont.