The Death of Superman
Minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott képregénye. Sajnos azonban ez sokkal inkább a marketing mint sem a képregény érdeme. Azért nem olyan rossz, legalább is én élveztem azért, de sokkal, de sokkal több potenciál lett volna benne. Mert miről is van itt szó. Jön Doomsday és szétverik egymást Supermannel. Ennyi a sztori. A legnagyobb baj az, hogy semmit nem tudunk meg a főellenségről, csak annyit, hogy mérges és erős (pont mint a Pista). Sokkal jobb lenne a képregény, ha tudnánk valamit a szörny motivációjáról. Nyugodtan bele rakhatták volna ennek elmesélését például az elején lévő Underworld szál helyet ami teljesen felesleges és kissé campy is. Azért vannak jó megoldások is (mint például Superman interjúával párhuzamosan verik szét a JLA-t). A rajzokra viszont semmi panasz nem lehet, (külön tetszett az hogy minden füzet egyre kevesebb panel számú oldalakból állt, visszaszámolás szerűen) a verekedések roppant látványosak (különösen a végén lévő egész oldalas panelek).
The World Without a Superman
Az előzmény egyszerű volt, mint a bot, de aki ennek tudatában ült le elé az nem nagyon csalódhatott. De a folytatás sajnos elég felemás lett. A történet ugye a Superman nélküli Metropolisról szólna. Hatalmas potenciál amit nem sikerült teljesen kihasználni. Főleg az első feles sikerült igazán jól. Vannak remek momentumai a sztorinak (civódás Superman holtteste felett, a Superman szekta, az utolsó spirituális szám a haldokló Jonathan Kenttel), de ezeket sem sikerül igazán mélyen kibontani. Sajnos azonban nem jut túl sok idő ezekre és sok a campy és esetlen motívum ami elrontja az elvileg szomorú, kilátástalan hangulatot. Olyanokra gondolok mint az "Alvilágos" szál béna mutánsai, a Cadmus projekt gyerek klónjai, Lois betör a Cadmusba, leveri az őröket és visszaszerzi a holttestet. A grafika ugyan olyan mint az előzményé, bár az egyik rész (Guardians of Metropolis) nem lett igazán jó, kifejezetten nem illenek ide a karikatúra szerű rajzok. A már korábban említett befejező résznek a legszebbek a rajzai.
The Return of Superman
Na ezért viszont az előző két kötetnél, sokkal rosszabb képregényeket is szívesen végig szenvedtem volna. Ugyanis a trilógia zárása kurva jó. Nem egy zseniális, a műfajt megreformáló remekmű (Watchmen, TDKR), de roppant élvezetes szuperhős képregény. Igazán grandiózusra sikerült. A több szálon futó cselekmény izgalmas és logikus. A négy Szuperman mindegyikének a motivációi teljesen világosak és személyiségeik jól kidolgozottak. Végre kiűztek a történetből mindenféle camp-et. A hangulat kelően sötétebb az átlag Acélember sztoriknál. Krypton utolsó fiának visszatérése meg igazán Bad Ass lett. Sokkal jobban sikerült visszaadni a város az újonnan felbukkant szuperemberekre adott reakcióját mint az előző számban Kal-El halálára adottakat. Lois érzelmi válsága is jobban működik. Sokkal hosszabb mint az előző kettő együttvéve de egy percre sem lesz repetitív (mint az első) vagy unalmas (mint a második). A grafika hasonló mint eddig, a harc jelenetek kellően látványosak és rendkívül dinamikusak. Élvezet volt olvasni, az alkotók kihoztak mindent amit egy "kommersz" szuperhősös képregényből lehet. Csak ajánlani tudom, de ismeretében kell lenni az előzménykének is.