Halo:Reach Teszt

Halo: Reach - Teszt

Ezek az őszi hónapok, nekünk játékosoknak elég fontosak. Mert a fejlesztők a legtöbbször ilyenkor dobják piacra a jobbnál, jobb játékaikat. Ebben az évben is így lesz, hát már van. Csak, hogy értsétek, miről beszélek, felsorolok egy párat.: Dead Rising 2, CoD: Black Ops, AC:B, SW:TFU és a most tesztelt Halo legújabb epizódja…

Itt a teszt elején szeretném leszögezni, hogy én nem vagyok egy Halo fan, sőt, inkább tiltakoztam a játék ellen, de ez hatalmas hiba volt. Na jó, a Halo: Wars ami igazán tetszett, mert azzal, valami különlegeset alkottak. Mivel nem igazán kötött le ez a jövő háborúja. Én inkább a régebbi vagy, a jelen háborúját kedvelem. Viszont annyi tesztet olvastam a játékról, hogy két kezemen is nehéz lett volna megszámolni, a tesztek nagyon dicsérték a programot, így hát ki kellett próbálnom…

A Halo széria nagy rajongótáborra tett szert az években, amit én nem igazán értettem, hogy miért, de elfogadtam. Mikor leheveredtem a TV elé, hogy kipróbáljam a játékot, imádkoztam magamban, hogy a Killzone szereplői ne legyenek rám majd mérgesek, mert az én fő konzolom az a PS3-rom. Miután elmondtam egy miatyánkot, behelyeztem a lemezt a gépbe. Már a főmenü is nagyon tetszett, és ha, a menü ilyen a játék csak jobb lehet, és hogy, sikerült-e neki, hát…

Egy kisebb osztaghoz csatlakozunk a játék elején, hogy mi is irtsuk majd a gonosz ellent. A csapatunk neve a Noble. Nincs személyiségünk, nincsenek döntéseink, nincsenek véleményük, mert mi vagyunk a tökéletes, profi, legyőzhetetlen elit katonák. Ők csak a parancs megoldására összpontosítanak, hogy minél gyorsabban és, minél egyszerűbben, eredményesebben elvégezzék, az adott feladatot. Viszont mikor a katonák elkezdenek az érzelmeikre hallgatni, na, az baj, mert az a munka megoldásának a kockáztatásával jár…

A hely ahol járunk a Reach bolygó. A dátum 2552, a háború a Covenant szövetséggel, hatalmas veszteségekkel járt az emberiségnek, a közel 30 éves háborúban. Az UNSC-nek az utolsó komoly katonai támaszpontja a Reach. Ha ez a bolygó is az ellenség kezei, közé kerül, búcsút mondhatunk a nagy értékünknek, az élőhelyünknek, a földnek.

Nem kell komoly rajongónak lenni, hogy az ember rájöjjön ennek a játéknak brutális hangulata van. A brutál hangulat mellett ott vannak még az epikusabbnál, epikusabb zenék. Annyira gyönyörű zenék csendülnek fel, hogy, ha hallgatom, összeszorul a szívem. Nekem nagyon sokat jelent, ha egy játékban jók a hangok, zenék. Így e téren csak is ódákat lehet zengeni. A fegyverek hangjai is remekül működnek. A pisztolytól egészen, a gépfegyverig.

Az utolsó rész, amit a Bungie csinált. Az utolsó, amiben még a jól megszokott dolgok benne vannak. Ez a kiegészítő egy teljes értékű Halo-nak felel meg, de nem egy Halo 4-nek, hanem inkább egy előzményeket elmesélő 0-dik résznek. Azon gondolkoztam, hogy az ODST

A grafikáról még nem beszéltem, pedig arról is újságokat lehetne megtölteni. A grafikus enginen nagyon komoly területeket, csatákat mozgat. A játék egyik legerősebb pontja volt, a grafika, persze csak a hangulat után. A fegyverek nagyon dögösen, jól néznek ki. Rengeteg harci eszköz van a játékban. Az összes katonásjátékban megfordult gépfegyverek, gránátok, pisztolyok és puskák. Persze modernebb kinézettel. A környezet is többnyire, de egy-két helyen azért érződött, egy kis elnagyoltság, de ez már csak szőr száll hasogatás.

A játékmenet is egy hatalmas piros pontot érdemel. Az FPS műfaj tökélyre csiszolása. Idén nem találkoztam ennyire intenzív, ennyire hangulatos, ennyire fantasztikszenzációs belső nézetes lövöldével. Van, benne olyan, fegyver is, amit, ha használunk a kamera a karakterünk háta mögé, ugrik. Egyszerűbben TPS nézetre váltunk. Még űrhajót is fogunk vezetni. Már tiszta Star Wars, nem? Szóval a játék ezen a téren is nagyon rendben van.

Amiről még nem zengtem ódákat, az a szavatosság. Az egyszemélyes kampány egyedül (mert van co-op is, de erről később) legkönnyebb fokozaton úgy kb. 12-13 órás. Nehezebben, ez a játékidő, sokasodik. Ha kitoltuk a fantasztikus, intenzív sztori módot, jöhet a multi. Ami szintén rengeteg időt fog elrabolni az életedből. Olvastam fórumon üzeneteket. Engedjétek meg, hogy egy párat megosszak veletek.: ,, Elkezdtem este 8-kor és reggel 3-kor jutott eszembe, hogy holnap meccsem lesz.˝, ,,Anya azt mondta, hogy még van egy óra az ebédig, gondoltam addig multizok az új Halo-val. Nem hogy, ebédet, de még a vacsorát sem kóstoltam meg, mert egész nap csak az Xbox-om előtt ültem.˝, és amit az én jó öreg barátom mondott: ,,Nagy nap ez a mai ma van a horgász verseny.˝ Este 7-kor kimentem, hogy megnézzem, mit fogott, hát nem egész nap a Halo-val multizott? Borzasztó…

Szóval az előbi mondatokból leszűrhetitek, hogy milyen is a multi a programban. Akkor ezt most én is elmondom. Idén nem találkoztam jobb, multis élményű játékkal, mint a Halo:Reach. Rengeteg fegyver, sok érdekes pálya, ha ügyesebb vagy, még pályát is kreálhatsz. Ha tudsz olvasni, leszűrhetted, hogy az online rész is kihagyhatatlan. Akkor még nem említettem a co-op lehetőségeket sem. Kilehet vinni a sztorit, mind interneten keresztül néhány haverral, vagy csak pár másik sráccal, de még osztott képernyőn is végigtolhatjuk a fantasztikus egyszemélyes kampányt. Ennél jobb többopciós játékkal idén nem találkozhattál, de még azt is megmerem kockáztatni, hogy tavaly sem.

Idén hatalmas párharc lesz az év legjobb FPS-e címéért. Most itt az a felejthetetlen Halo, akkor októberben jön az új Medal of Honor, novemberben pedig jön a Call of Duty: Black Ops. A vásárlók kegyeiért hatalmas csaták fognak menni. Ja, és Halo egyik ellenfele a Killzone harmadik része pedig, a következő év elején landol a boltok polcaira. Mégis én úgy érzem (kövezzetek meg) az új Halo lesz az idei év, sőt, még a következő év legjobb FPS-e.

Hiába a Guerilla profizmusa. A Killzone 3 lehet, hogy szebb lesz, mint a Halo, de élvezetes semmiképpen sem.

A játék végig vitele után megkövülve ültem a fotelben, és közben ezt kérdeztem magamtól: Most akkor ennek a legendának vége van? Igen, sajnos. Vagyis a sorozatnak még nincs, de ezen a konzolgeneráción többet Halo-val nem találkozunk…

Kisebb hibák persze akadnak, de ezeket felhánytorgatni felesleges, illetve egyszerű rossz akarás lenne.

Egy kis információt osztok meg veletek a történetből, teljesen spoiler mentes. Úgyhogy mindenki olvashatja. A történetnek magyar vonatkozása is van. Mert a Reach bolygón keleti országok lakói élnek, közelibben magyarok. Komolyan! Én is meglepődtem mikor az egyik szereplő a mi anyanyelvünkön kezdett el hadobálni. A másik, hogy konkrét magyar városok is helyet kaptak a Reach bolygón. Mint pl: Esztergom vagy Veszprém. Ez egy nagyon kellemes gesztus volt az országunk rajongói számára. Bár, ha ezt meglépték, miért nem szereztek magyar szinkronhangokat?

Rengeteg időt öltem bele ebbe a játékba, de egyáltalán nem bántam meg, mert ennél a jobb exklúzív cím idén nem jött Xbox-ra. Szóval a fantasztikus, intenzív, lehengerlő singleplayert sosem fogom elfelejteni, ahogy a kitűnő multit, a nagyszerű co-op mókákat, ezt a fantasztikus hangulatot sem. Ha rendelkezel Xbox 360-nal idén ez az a játék, amit semmi pénzért nem hagyhatsz ki. Ha pedig nincs box-od kérj egyet kölcsön a haverodtól, ahogy én is tettem.

A Halo:Reach a lezáró része a Bungie álltál készített sorozatnak, és végszónak legyen annyi elég, hogy ennél jobb befejező rész készíteni nem lehetett volna…

Pro:

• Hangulat

• Remek singleplayer

• Idő rabló multi

• Magyar vonatkozás

Kontra:

• Kevés nagy csata, a Halo:Wars csatáit még nem tudták überelni

• Unalmas ezt leírni, de tényleg kár, hogy nincs PS3-ra, illetve PC-re