Nightmare
Jelen pillanatban 05:53 van.Előbb keltem fel,addig kell leírnom amíg friss az emlék.
Rémálmom volt.Hosszú évek óta nem történt velem ilyen.Nem egyszerűen,rosszat álmodtam hanem rettegtem minden pillanatában.Úgy látszik a kor nem számít ilyen esetekben.
Kicsit zavaros az egész,sokat ugráltam térben,de hát az álmok már csak ilyenek.Nem irányíthatjuk őket.
Egy hatalmas épületben voltam,olyan modern irodaház szerűben,sok lépcső,világos volt,rengeteg ember.
A földszinten voltam,ahol egy nagy hangár szerű műhely volt.Egy csapat melós pakolt benne valami rozsdás fém izéket.Mintha kerítés elemek lettek volna.
Aztán meg már fenn voltam a legfelső emeleten.Ahol minden rossz elkezdődött.
Azt mondta valaki,hogy alakul.Nem tudtam mi vagy ki,nem tudtam mi történik de elkezdtem lefelé szaladni egy lépcsőn és minden utamba akadónak odasúgtam,hogy nyomás,ki innen.Mások is elkezdtek lefelé szaladni,de közben már éreztem,hogy az a valami ami elől futok a nyomomban van.
Nem láttam mi az.
Egy folyosón voltam ahol mosdók voltak,mondom a körülöttem levőknek,hogy be kell zárkóznunk valamelyikbe.
Bementem egy ajtón ami egy szobába nyílt,bent idősebb emberek üldögéltek.Soha nem láttam őket mégis mintha mindet ismertem volna.Az egyik segített bezárni az ajtót.
Valamiről beszélgettem is velük,de nem tudom miről.Voltak pillanatok amikor otthon voltam anyáméknál.
Aztán megint abban a szobában azokkal az emberekkel.Az ajtó áttetsző volt,így láthattuk amint az a valami a folyosón forgolódik.Négy lábon járt de nem állatnak tűnt.A nyaka hosszabb volt mintha macskaféle lett volna és elég vékony volt a teste.
A szobában egy nagy ládát kezdtem el átkutatni,fegyvert kerestem.Az egyik öreg erre adott egy darab vasat,a sarokban meg volt egy régi fajta felmosófa.Annak a végére próbáltam a vasat ráerősíteni.Ja a szobában minden bútor elég régi fajta volt,mint sok öregebb házban.A vakolat is hiányos volt és az ajtó tok el volt korhadva.Erre a képre tisztán emlékszem.Meg arra ami ezután következett.A szobának volt egy másik ajtaja is.De ezt csak akkor vettük észre amikor az a valami már be is lökte az ajtót.Támadó pozíciót vettem fel kezemben a felmosófával és egy kerek kis asztal mögé álltam.Aztán az az izé belépett én pedig hozzávágtam a "fegyverem".Mellé ment,a falnak csapódott.Ekkor néztem meg mi is az.Tényleg négy lábon járt,hosszú nyaka volt és a nyakán egy emberi méretnél kisebb,idős női fej.Mosolygott.Basszus ekkor már annyira féltem,hogy csak álltam és néztem mozdulni képtelenül.Mint amikor futnod kellene de te csak vánszorogni tudsz.Valójában hiába vagy aki vagy,álmodban gyengének és esendőnek érzed magad.Az álmok rávilágítanak a sebezhetőségünkre.
Régebben amikor rosszat álmodtam,mindig sokkal kisebbnek meg gyengébbnek éreztem magam mint amilyen valójában vagyok.Most is.Rémálmomban mindig kicsi vagyok és gyenge.
Szóval az a valami csak nézett rám és mosolygott.Ismerősnek tűntek a vonásai,de nem tudtam kire emlékeztet.
Aztán felébredtem.
Az előbb lefőtt a kávém,most azt kortyolgatom miközben gépelem ezeket a sorokat.Fura egy álom volt az biztos.Kisgyerek korom óta nem álmodtam ennyire félelmeteset.Másnak gondolom vicces de "átélni" egyáltalán nem volt az.
Na miután felébredtem,kimentem csövelni,de előtte megnéztem a gyereket az ágyában.Megint lerúgta a takaróját,visszaterítettem rá.Békésen aludt,én pedig örültem,hogy ezt nem neki kellett álmodnia.