Ragadozók - Feltámad: a Predátor?

Eredetileg azt terveztem, hogy (kivételesen) mellőzöm a nosztalgikus megemlékezést személyes kapcsolatomról a yautjákkal. Nem is lenne erre szükség és indokom sem, hogyha a film az első pillanattól kezdve a stáblista feltűnéséig nem akarna mindenkit abban a hitben tartani, hogy ő most az első rész tulajdonképpeni újraértelmezését látja. Indokolatlanul, egy az egyben átvett zenei elemek azonban számomra (idült rajongónak) legalább olyan zavaróak voltak, mint társaságomnak, aki csak most ismerkedik a film révén a Ragadozó mítosszal.

Tíz éves voltam és egy esős délutánon anyukám magamra hagyott a tékából kivett filmmel, a Ragadozó első részével. Nem féltem, hiszen velem volt a plüssmackóm, amivel már a fekete-fehér tévén öt évesen látott Nyolcadik utast is megéltem (nagy élmény) és Arnold acsargott a borítóról, aki mellett sosem félek. Elkezdődött a film és egyik ámulatból a másikba zuhantam: brutalitás, erőszak és olyan effektek, hogy komolyan elhittem amit látok. Sorra hullottak a megismert kemény legények és végül Conan is csak hajszál híján úszta meg.

A második részben a Halálos fegyverből ismert veterán zsaru küzdött egy újabb, jobban felszerelt példánnyal a betondzsungelben. Számomra ez egy teljes értékű folytatás volt, ami nagyobb, hosszabb és vágatlanabb is volt akkor még (szex-voodoo-kivégzés trió verhetetlen). Közben persze fogyasztottam a könyveket, képregényeket párhuzamosan a Halálhoz (Alien) tartozó anyagokkal. Nem mennék bele az AVP előbb regényes majd játékos és végül filmes inkarnációjában, mindannyian tudjuk, hogy jobban kellett volna kijönnünk belőle.

Így gondolták ezt az álomgyárban is amikor a két messziről jött idegen filmes kezébe adták a legújabb sci-fi szörnyfilm megalkotásának lehetőségét, immáron exkluzív módon a Predátorokról. Kicsit előreszaladva az ítélettel ez legalább annyira volt jó ötlet, mint melléfogás. A végeredményt leginkább a kétes negyedik Alien filmhez tudnám hasonlítani, ami a legtöbb embernek 'nemgyerebe' volt, én a magam részéről rajongtam Pitof (Vidocq, Elveszett Gyerekek Városa) egyedi rendezéséért és a sajátos víziójáért. Az új Predators is ilyesmi, csak ne várj tőle semmi egyedi látásmódot.

Ez a tisztességesen megkonstruált szörnyfilm elég jól kezdi a dolgát: felvonultat egy csapat állig felfegyverzett és feltehetőleg elrabolt földi harcost, akik hamarosan egy erősebb, gyorsabb és intelligensebb ellenséggel találják magukat szemben az idegen terepen. Hamarosan felfedezik, hogy a hely ahová kerültek legalább annyira földönkívüli, mint a lények, amelyek vadásznak rájuk. Fokozatosan kerülnek közelebb egymáshoz a vadászokkal és tudnak meg róluk egyre többet, míg mikor kenyértörésre kerül a sor már csak az marad hátra, hogy valakinek szurkoljunk a nehézsúlyú viadalban. Legalábbis papíron...

A színészgárda felhozatala gyanúsan sokat sejtet. Adrian Brody jelenléte mint főszereplő szerintem már látatlanban is sokat ront egy akciófilm megítélésén. A mellékszerepekben ígéretesnek tűnhet Danny 'Machete' Trejo és Laurence 'Morpheus' Fishbourne neve, jelenlétük azonban a film folyamán enyhén kiábrándító és, sóhaj, felesleges lesz. A többiek, bár egyes részeknél felvillantják a lehetőségét valami csapatszerűségnek, végül arctalanul tűnnek el a szemünk elől, kellően erőszakos halállal. A film csattanójának szánt "Dexter utánzat" például végtelenül szánalmasnak hatott a maga jeleneteiben.

Személyesebb jellegű problémám volt, hogy a film nem vesz tudomást a Ragadozó mítosz legtöbb eleméről. Ennek oka egyébként az lehet, hogy a forgatókönyv még a kilencvenes évek elején íródott meg Rodriguez által, az első rész nagy hatására. Ez érződik, hiszen konkrétan ledarálják szóban annak a cselekményét és az ott megszerzett ismereteket a lényről. Az eredeti második rész ismeretében ez fájt, de nem is annyira mint a furcsa utalás a yautja fajon belül dúló polgárháborúról. Ehhez képest az agancsos kutyáik és a vállról indítható sólyomkamera egyszeri és jobbára céltalan használatai már szinte elsikkadnak.

Nem szabad azonban szigorúnak lennünk a filmmel. (Mert miért is nem?) Hiszen több értékes pontja van: először is hazánkfia rendezte (akkor is ha a Kontroll után én már többet várnék tőle), van benne egy tökéletesen kielégítő szamuráj vs ragadozó harc (amivel az első rész indiánja óta adós a sorozat) és nagy közönségsikerre tarthat majd számot szerintem a ...... vs ..... harc is, amiről már minden rajongó régen fantáziált és (relatíve) ritkán olvashatott.

Nagy ötlet volt hát a Troublemaker Studio kezébe adni a lehetőséget, hiszen ők tényleg a rajongóknak készítenek a filmeket. Melléfogás is volt azonban, mert a szememnek hiányzott az a látvány, amiről úgy gondolom, hogy 2010-ben már rendelkeznie kellene egy sci-fi. A mediterrán erdőben felvett jelenetek előtt hiába ismétlik ezerszer, hogy dzsungel, nem fogom annak látni és a csapatra rontó CGI ölebeken nem látszik olyan szépen a minigun pusztítása mint annak idején a flórán és faunán, mikor még volt pénz díszletre, környezetre, effektekre.

Bele sem megyek, hogy a történet mennyi ponton vág bele az eltelt évek alatt kialakult mítoszba. Elsősorban azért, mert valszeg senkit sem érdekel, másodsorban azért, mert tényleg nem ez a fontos: van végre megint egy Ragadozó film, amiért el lehet menni a moziba megnézni. A milyenségéről lehet vitatkozni (kell is, hogy a folytatás jobb lehessen), de létjogosultságát vitatni már felesleges.Feltámad a Predator? Ha kiderül, hogy elegen vannak akit ez a kérdés érdekel akkor lesz rá esély a közeljövőben. De nagyon kérem, hogy Brody nélkül.