Plus egy kis Manga... :)
Egy rovid tortenetet szeretnek megosztani, ami nehany nappal ezelott tortent Washington-ban (D.C.).
Egy hosszu, muzeumoktol terhes nap utan, a szallodaba visszafele ugy dontottem, hogy viszek haza egy kis Thai-t (amiota volt szerencsem nehany hetet eltolteni Bangkok-ban, azota imadom a konyhajukat). Fizetes utan leultem a barba megvarni amig elkeszul a rendelesem, es ott vettem eszre, hogy veletlenul 1 dollarral tobbet adott vissza a penztaros. Gondolom a legtobb ember szemrebbenes nelkul rakta volna el a plusz penzt, engem viszont nem ugy neveltek a szuleim, igy inkabb szoltam a kis csajnak es visszaadtam neki a plusz penzt. O halasan megkoszonte en pedig visszaultem es tobbet nem is gondoltam a dologra.
Egeszen addig, amig hazafele menet a buszon nem esett ki a zsebembol a penztarcam (amit persze csak akkor vettem eszre, amikor mar keso volt; ergo a szallodaban). Nos, mit lehet ilyenkor csinalni; nagyon semmit. Azert felhivtam a busz tarsasag customer support-jat es bejelentettem, de igazabol nem fuztem kulonosen nagy remenyeket a dologhoz; elvegre mekkora az eselye annak, hogy egy Washington-i tomott buszon hagyott penztarca meglegyen? Kb. egyenlo a nullaval, igaz? Wrong!
Tiz perc mulva jott ugyanis a hivas, hogy a soffor megtalalta a penztarcamat es a vegallomason atvehetem! Nemi buszozas utan pedig mar a kezemben is fogtam az elveszettnek hitt ertekeim. Am ez meg nem minden! Nem eleg, hogy az utolso centig megvolt benne minden penzem, a sofor meg jutalmat sem volt hajlando elfogadni; egyszeruen megrazta a kezem, majd miutan megigertette velem, hogy legkozelebb jobban vigyazok a cuccaimra, egyszeruen futyoreszve elballagot!
Visszafele a buszon sokat gondolkodtam. Egyreszt eszembe jutott a regi Magyar kozmondas, ami ugye ugy szol, hogy “Jo tett helyebe jot varj,” am megsem ez az ami szamomra a legjobban megragadta a tortentek velejet. Van ugyanis egy Angol idezet, ami szerintem sokkal inkabb ide illo (sajnos azonban mar napok ota probalok visszaemlekezni ra mindhiaba). Mindenesetre a lenyege valami ilyesmi: “Napjaink kaoszaban a becsuletesseg olyan, mint egy gyertya langja a sotetben.”
Nos ennyi lenne a tortenet, mindenki azt szur le a fenti tortenetbol, ami akar. :)
Es akkor ezek utan terjunk ra a cimben szereplo Manga reszre. ;) Ma New York-ban boklasztam es raakadtam egy konyvesboltra, ami foleg Japan arukra koncentralt. Az alabbi kep csak egy kicsiny sarka a harom-emeletes boltnak, amiben egyebkent tizezrevel(!) alltak az Angol es Japan nyelvu Mangak. Persze ez nyilvan semmi ahhoz kepest, ami mondjuk Japanban vagy Los Angeles-ben van, de en speciel meg nem jartam ilyen nagy Manga boltban.
Annak ellenere, hogy engem total hidegen hagy az egesz Manga/Anime mizeria (sot neha egyenesen heveny hanyingerem van tole; egy-ket klasszikust kiveve!), azert ez egy eleg meghatarozo elmeny volt.