theSickness2010.07.30. 17:32

Karakterválasztás

A téma: a játékosok karakterválasztási szokásainak pszichológiája. Esküszöm, nagyon szívesen írnék erről valami igazán mélyrehatót, valami igazán szakértőit, de kevés vagyok hozzá. Mondjuk úgy: nem ez a területem, tudás nélkül okoskodni meg nem szeretnék. Viszont mint laikust, nagyon is érdekel a téma. A kérdéskör az elmúlt években fogalmazódott meg bennem, főleg mert a közvetlen játékos környezetemben ilyen szempontból teljesen más jellegű hozzáállást tapasztaltam, más-más érveket hallottam, ha játszogattunk. Szóval a kérdések: ki minek alapján választ karaktert, mi az, ami taszítja vagy épp vonzza, melyek a befolyásoló tényezők? Vannak egyáltalán ilyenek? Ha a főszereplő fix, a kinézete és/vagy jelleme befolyásolhat abban, hogy mennyire szereted majd a játékot, illetve mennyire veszi el vagy hozza meg a kedved hozzá? Van olyan játék, amit épp amiatt hagytál ki? Tudományos válasszal nem fogok szolgálni, sőt válaszokkal sem fogok majd előállni, de mindenképp érdekes lesz ezt a labdát feldobni - persze várnám szakértők véleményezését, észrevételeit, de legfőképp minden játékostársam kommentjét.

Akár kezdhetném onnan is, hogy amikor még csak egy maroknyi pixellel tudták az adott játék főszereplőjét megjeleníteni, ez még nem volt olyan kardinális kérdés (talán ma sem az, de ezt szintén nem az én tisztem eldönteni). Az akkori játékosokat leginkább a játékmenet vonzotta - akkoriban az összetettebb grafikus megjelenítés híján nem is lehetett másképp. Persze a szépen megrajzolt dobozképek és az egyszerű alaptörténetek bizonyára akkoriban is sokak fantázáját ragadták meg, és onnantól már nem azt a pár pixelt, hanem a képzeletbeli hőst, a kalandort, a herceget vagy épp az idegeneket legyőző űrharcost látták a képernyőn. Többek szerint pont ebben rejlik a régi játékok bája: még kellett a képzelőerő, a fejben megszülető fantáziaképek itt még a játékélmény szerves részét képezték. Talán nem helytálló analógia, de ezt ahhoz az élményhez hasonlítanám, amit az ember egy-egy jobb könyv olvasásánál tapasztal meg: a nem létező szereplők, helyszínek, életképek megszületnek a fejünkben, de mivel minden ember más és más, nem lesz két egyforma fejben született világ.

Engem ennek már a gondolata, az erről történő elmélkedés is felvillanyoz, de most nem ez a téma.

Teltek az évek, jöttek az egyre erősebb hardverek és a pixelek halmazai végre felismerhető vonásokat, végtagokat, ruhákat, arcokat formáltak. A fejlődés a mai napig nem állt meg, manapság már nincs szükségünk semmiféle képzelőerőre, ha a karakterekről van szó: a végtagok arányosak, minden apró ruhadarab felismerhető, a hajat fújja a szél és az arcokon sokszor már minden látható, a ráncoktól egészen az utolsó szőrszálig.

Csakhogy ez nem elegendő: a külső kidolgozottság sokszor valóban csak felületes, ettől még nem lesz egy karakter szerethető vagy beleélhető. Minden a finom részleteken múlik, azon, hogy a kinézet mit sugall, de még fontosabb lehet, hogy a történet, az esetleges párbeszédek mit mutatnak meg az adott szereplő jelleméből. Sokszor jobb lehet egy stilizált vagy nem az élethűség felé hajló karakter, már ha a kinézetről van szó.

Vagy mégsem?

Lehet, hogy az egész karakterválasztósdi a legtöbb játékosnak mellékes, fontosabb a játékmenet, egy verekedős játéknál a használhatóság, mint a külső és belső értékek által kiadott jellem?

Vagy van egy arany középút?

Ahány ember, annyi szokás, hogy szokták mondani, szóval csak a magam nevében tudok beszélni (ti meg majd lentebb kifejtitek).

Szóval.

Kiindulok magamból és onnan, hogy a karakterek már felismerhetők.

Nálam mindig is sokat nyomott a latba a játékok szereplőinek kinézete, de még inkább az, hogy mit sugallnak. Ha az adott játék(sorozat) keretein belül volt rendes történet, az mindenképp befolyásolt a karakter későbbi megítélésében, ami szintén befolyásolhatta, mennyire vonz az adott alkotás vagy az esetleges folytatások. Kedvelem a "badass" karaktereket is, de itt is áll, hogy jellemfüggő a szimpátiám és hogy szívesen játszok-e vele. Nincs bajom a gyerekes, sokak által csak "dedósnak" titulált, aranyos szereplőkkel sem, sőt, van pár nagy kedvencem ilyen főszereplővel. Ha lehet, akkor normális férfi karaktereket választok, mondjuk ha egy verekedős játékról van szó, de ez is csak általánosítás. A lényeg, hogy valamilyen szinten igénylem az azonosulást, vagy legalábbis a szimpátiát. Nem kell feltétlenül összetett személyiségnek lennie, sokszor a legegyszerűbb motiváció is megfelelő táptalaja lehet az említett szimpátiának és természetesen magának a játéknak is.

Persze a konkrét példák szemléletesebbek.

Vannak azok a karakterek, akik igazán emberiek, többek közt ezért is kedvelem őket.

Ide sorolnám Solid Snake-et, aki valódi jellemnek nevezhető. Ide sorolhatnám Master Chief-et és Samus Aran-t is, de ők inkább csak sejtetnek, mint mutatnak magukból valamit. A Mass Effect 2 Thane-je tipikusan "elsőre nagyon nem szimpatikus, de megnyílva már más a helyzet". Az Uncharted Nathan Drake-je egy sosem csüggedő, inkább hülye poénokkal feszültséget oldó, de igazán jólelkű faszinak tartom, azért itt a helye. A Heavy Rain négy főszereplője közel tudott állni hozzám, bár pont Madison volt az, akivel nem tudtam annyira azonosulni (a játékban pedig érezhetően háttérbe is szorult, bár ez a véleményemtől független). A Silent Hill 2 főszereplője, James Sunderland nagy kedvencem, mert minden értelemben esendő és naív EMBER.

Van, amikor egy amolyan laza, gizda, vagy bármilyen módon külsőleg szimpatikus figura is belopja a szívembe magát, függetlenül attól, hogy a sztori nem nagyon bele a dolgaiba.

Ide nyugodtan mehet mondjuk a Tekken-ből Kazuya, tipikusan a kemény kinézete miatt szerettem meg. De ide sorolnám Ryu-t a Ninja Gaiden-ből és Kabal-t a Mortal Kombat-ból. Ott van a Soul Calibur Ivy-ja is, akit azért választottam, mert dögösnek találom és mert abban a ruhában jól mutat a segge.

Vannak azonban olyan figurák is, akik a laza badass külső ellenére pont a "lényegük" miatt nem lettek a kedvenceim, sőt, már-már teljesen eltaszítottak az adott játéktól.

Ilyen mondjuk Marcus Fenix, akinek a kinézete a történet haladtával már nem zavart annyira, de maradt az a fajta fazon, aki sosem fog hozzám közel állni, épp ezért húztam vagy két évig az első Gears végigjátszását, akkor is csak ko-opban ültem neki. Ide sorolhatom még Kratos-t, aki a gizdaságán túl végtelenül taszítóvá vált számomra - saját nagyravágyásának és vérszomjának hála elveszíti szeretteit, majd senkit (még az ártatlanokat) sem kímélve indul a bűnbakok kiirtására, mintha a tragikus esemény jelentős részt nem önmaga hibája lett volna.

Ez a két példa azért különleges, mert a két játék kiemelkedően jó. Előbbinél a jellem később nem rontotta el számomra az élményt, utóbbinál a trilógia befejező részét inkább csak végignéztem, mint játszottam (és nem elvből, egész egyszerűen így nem vonzott a játék).

Vannak olyan játékok, ahol a főszereplő és a történet nem igazán kap nagy hangsúlyt, de a protagonista tökéletesen kiszolgálja a játék és a játékos igényeit. Tökéletes példának álljon itt a Tomb Raider sorozat Lara Croft-ja, akinél ikonikusabb és egyben semmitmondóbb főszereplő nem nagyon létezik. Sokszor a főszereplő inkább csak hangulatfokozó, a játékmenet mellé odarakott valaki, aki tökéletesen passzol a játék hangulatához, sőt, sokban ő dobja meg az egészet. Példából rengeteget hozhatnék, hirtelen olyan nevek jutnak eszembe, mint Mario és Sonic. Ritkábban fordul elő, de egyes esetekben a főszereplő kiléte, személyisége lehet az, ami szinte önmagában elviszi a hátán az egész játékot: ilyen Abe az Oddworld-ökből, Earthworm Jim és a kisfiú a Limbo-ból.

Az általánosságban elmondható, hogy szeretek jófiút játszani. Itt nem csak a Mass Effect-ben vagy a Heavy Rain-ben megléphető döntésekre gondolok, hanem minden játékra, amelyben van bármiféle morális vagy erkölcsi beleszólásunk, illetve ahol nagyon szabadon engedhetjük magunkat. Például nem tudnám összeegyeztetni a sztoriban már-már bűnbánó, múltját maga mögött tudni akaró, egyenes életre vágyó Niko Bellic-et, aki két sztorizgatás közt emberek tömegeit gázolja tudatosan halálra vagy csak úgy heccből okoz tömegbalesetet - ezeket a mókákat nem is nagyon gyakoroltam. A Rockstar azért a küldetések folyamán is figyelt erre, bár a léc a legtöbbször rezgett. Ellenpéldaként pont a szintén Rockstar-os Red Dead Redemption John Marston-ja hozható, ahol a történet szerint szintén bűnbánó és érthetően bosszúra éhes főszereplő rendszeresen vállal fel olyan fő (!) küldetéseket, ami homlokegyenest megy szembe a karakter alap jellemével - azért ide egy kikúrt nagy fekete pontot biggyesztenék.

Végül itt lenne a karakteralkotós játékok kérdése. Itt is áll, hogy férfi karaktert szerkesztek, lehetőleg nem agyonszteroidozott, nem jó- vagy rosszképű, inkább szimpatikus, élénk, értelmes tekintetű fazont próbálok összekalapálni. Ha az adott játék egy CRPG (mondjuk az Oblivion) vagy RPG elemeket nyomokban tartalmaz, akkor mindenképp egy lopakodósabb, távolról gyilkolászó, akár csapdákat állító és hatástalanító karaktert rakok össze.

Egyébként érdekes így visszanézni, hogy ez a hozzáállásom (hogy RPG-ben tolvaj vagy orgyilkos lennék) mennyire visszaköszön egy sima multiplayer játékban is. Jó példa erre a Halo: Reach bétája, ahol a szokásos trükközős, sarkon visszafordulós, radar miatt helyben megállós játékstílusom mellé bejöttek a választható képességek is - mondanom sem kell, itt is a futás és a láthatatlanság volt a kedvencem.

De ez én lennék.

Ismerőseim közt vannak olyanok, akiket nem befolyásol a mondanivaló vagy a tartalom, ha maga a játék rendben van.

Van olyan haver, aki következetesen női karaktereket választ. Vele is szóba került már, mit gondol erről, mert talán bennem van a hiba, de egy játéknál (pláne, ha hosszabb) számít a főszereplő kiléte, persze úgy általában (a fentebb is említett Tomb Raider pont az a példa, amelynél a főszereplő nálam másodlagos, pont a játékélmény érdekel). Nem tudott válaszolni. Abba viszont felesleges belemenni, meleg-e a gyerek vagy sem, vagy csak szimplán perverz és imádja a virtuális női testek látványát, mert egyrészt hülyeség lenne ennyire az elmélet szintjére leegyszerűsíteni a kérdést, másrészt tudtommal egyik megállapítás sem lenne helytálló (meg ennyi erővel én is lehetnék fartúró, hiszen tudatosan választok férfi szereplőket).

Aztán vannak olyanok, akiknél a szimpla gizdaság, a badass karakter badass cselekedetei már önmagukban elegendőek a választáshoz, nincs igényük ennél mélyebbre tekinteni.

A hangsúly nem is azon van, ki mely karaktereket szereti, hanem hogy HA tudatosan választ (több szereplős anyagnál) szereplőt vagy egy teljes játékot jellem-szimpátia alapján, akkor az valójában mennyire tükrözi az ő saját jellemét? Egyáltalán jellemzi, jellemeznie kell?

Egy nagyon fontos dolog mellett azért nem kellene elmenni: a saját felsorolásom, érveim mögött csak most látok valódi logikus szelektálást, mert amúgy a választás messze nem olyan tudományos és tudatos, sokkal inkább ösztönös. És talán jellemzi is a játékost, mint embert. Vagy nem. Nem tudom.

Kíváncsian várom a gondolatokat, elméleteket, önelemzéseket és szakértői véleményeket. Nem lesznek konkrét válaszok, ilyenek valószínűleg nem is léteznek, de talán összehozunk valami érdekeset. :)

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Necroman Mk2
Video Game Hall of Fame 2024

8 napja
16

CHASE
Top 15 FIFA

2024.03.17.
2

Necroman Mk2
Majd nálatok

2024.03.15.
6

p34c3
PlayStation VR2: Valós halál?

2024.03.15.
6

drag
2023 legjobb filmjei - szerintem

2024.03.09.
8

Necroman Mk2
Flashpoint Archive bemutató

2024.02.25.

Malleus
Mists Beyond the Mountains

2024.02.17.

p34c3
Red Dead Redemption dedikálás

2024.02.15.
2

Necroman Mk2
Barbie Fashion Designer

2024.01.11.
3

liquid
Wonka

2024.01.07.
10

p34c3
Marvel's Spider-Man 2 ajánló

2024.01.04.
11

mcmacko
Pecker - egyem a pöckölőjét

2024.01.02.
3

CHASE
Kedvenc soundtrackek

2023.12.31.
1

Necroman Mk2
2023. év dala

2023.12.31.
3

p34c3
Globular Cluster CMP2 PS VR2-höz

2023.12.24.

liquid
Az univerzum urai

2023.12.17.
3

liquid
Minden idők legjobb trailere?

2023.12.05.
10

p34c3
Én kicsi gamer sarkom

2023.11.22.
34

p34c3
Negyven2

2023.11.14.
26

Dude
Harc a 41. évezredben

2023.10.23.
5

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==