Rez HD - audiovizuális orgazmus a kibertérből200G

Ismerkedés

Nem volt első látásra szerelem. 2 cikket olvastam róla. 2 teljesen különböző ítéletel: 9/10 pont az 1/10 pont ellen. Furcsák voltak a képek, kicsit el is felejtődött. Később az 576 blogjain találkoztam vele, Tyler írt róla többször is. Mindig is bírtam a cikkeit és játékokban egyezik az ízlésünk (killer7 valaki?). Elkezdtem Youtube videókat keresni. Kb a 2. percben már tudtam: ez nekem kell! Meg is vettem PS2-re, majd jóval később X360-ra.

Előjáték

Az első próba is már fülig érő mosollyal telt el: ez bitang jó, miért is maradt ki eddig - tettem fel magamnak a kérdést. A zenék elnyerték a tetszésemet már elsőre, a vektorgrafikás megjelenítés unikum volt. A hang és a kép nagyszerű párost alkottak együtt. A Rez világa magába szippantott és nem engedett. Bármely alkalommal indítom is el a játékot, már a menüben felcsendülő dallamok hallatán (ami egy digitális nagyzenekar hangolására emlékeztet) kiráz a hideg és érzem: megérkeztem.

Aktus

Az alap 4 pálya megismerése nem tartott sokáig. Második próbálkozára mindegyik összejött és nem győztem közben befogadni a képi és hang információkat, amivel bombázta a program a retinám és a dobhártyám. Más volt mint addig bármi, amit játékos pályafutásom azon percéig megtapasztaltam. A 4. pálya zenéje és boss harca rettentően élvezetes 100. alkalommal is. Majd jött a szenzációs 5. pálya. Adam Freeland: Fear című dala dübörgött, miközben egy teljes evolóciós folyamatot élhettem végig képileg a kb 12 perces pályán. Nincs más szó rá: elvarázsolt.

Orgazmus

Ha mindez eddig nem lett volna elég, a játék utolsó szakasza az igazi katarzis. Az addigi főellenfelek módosítva ismét megjelennek. A végső harc előtt csak a szívdobbanás szól, a kontroller ütemre követi a pulzálást, a játékos pulzusa megemelkedik. Itt bizony a vég jön és csak rajtam múlik, hogy egy Game Over képernyőt kapok, vagy egy "rendes" befejezést. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy az összes repülő ellenfelet befogjam célkereszttembe, majd megsemmisítem őket egy határozott gomb felengedéssel. Ahogy haladok előre időnként bevillan egy-egy rövid bejátszás egy női alakról, ami a vég közeledtével egyre jobban testet ölt. A végső robbanás után minden fehér és én a nő védelmező kezeibe érkezem. A zene átvált egy nagyon megnyugtató, kissé álomszerű dallamvilágba.

Az ember akaratlanul is felsóhajt és átadja magát a zenének. Nem kapkodok, hisz hazaértem. A készítők listája is tartogat meglepetést, ha jól teljesítettünk. Jutalmunk egy fehér hátterű credit list, amin minimal poligon pillangók repülnek. Nem sokszor sikerült ez a végkifejlet, de hidegen hagy, egyszerűen jó érzés ezt a zenét hallgatni. Az utolsó sorok elhaladta után pedig nem marad más: elégedettség.

Levezetés

Hatással volt rám az a keverék, amit a mesteri Tetsuya Mizuguchi összehozott. Az tény, hogy nagyon megosztja játékosokat, de én azt vallom, hogy kellenek az ilyen egyedi alkotások, mert belefulladnánk a kommersz szcéna játékaiba. A Rez művészi kivitelezésű e vagy sem, azt nem tudom eldönteni. Az biztos, hogy Kandinszkij nagy hatással volt a direktor úrra (meg is említi a játék végén) és ha megnézzük a festő néhány képét, nem is vitatkozunk ezzel az állítással. Még egy fogalom ami megkerülhetetlen: szinesztézia. Nem részletezem mi az, van erre egy nagyon jó Wikipedia oldal. Ennél jobban nem nagyon tudnám megmagyarázni.

HD

A HD pedig igenis jót tett neki. Lehet tisztelni, szeretni a DC és PS2 verziókat és felvethetjük a gondolatot: Egy ilyen puritán kivitelezésű játéknak miért kell a nagyfelbontású grafika? Pontosan azért, mert ilyen puritán! Az a minimális grafika hihetetlenül megélénkül, szélesebb perspektívát (16:9) és 5.1-es hangot kapott. Mindezt megfejelték egy online ranglistával és az eredeti NTSC sebességel. A PS2 verzió ugyanis érzésem szerint kicsit lassabb (ezért könnyebb is) és a PAL konverzió miatt vesztett a sebességéből érzésem szerint. Néha a zenénél is feltűnt az 5. pályán, hogy nem ritmusra érkeznek meg az újabb layer kapuk. A HD verziónál ezekkel az igen apró hibákkal nem találkozunk, minden megfelően gyors és hangos. A teljes élményhez erősen ajánlott egy nagyobb képmegjelenítő és egy jó hangrendszer, ami esetleg kiváltható egy jobb fejhallgatóval.

Többször is írtam már eddig is erről a címről és szerintem ez az utolsó bejegyzésem róla. Nem érdemes tovább ragoznom: kedvenc játékom és kész!

Értékelés:10/10

Acsik nehézsége: közepes, inkább időt igényel a játékostól.

A végére pedig jöjjenek az elborult Rez reklámok és egy igan meggyőző treiler:

Fura japán srácok (12sec)

Klotyós reklám (29sec)

Rez HD Trailer (2:30)