(Teszkó gazdaságos hóesés: a válság hatására nincs forrás arra Odafönn, hogy szemenként/pelyhenként hullajtsák a havat. Ezért ilyen időkben bevetik télen a takarékos megoldást, a teszkó-gazdaságos hóesést. Minden udvar kap egy darab bazi nagy hópelyhet - leesve ez kb úgy néz ki, mikor az IFA leborítja a sódert. És aki majd akarja, az szétgereblyézheti magának. Mert ez a megoldás így sokkal olcsóbb. Igaz, hülyén néz ki, mint amikor a megmaradt csokinyuszikat újracsomagolják decemberben Mikulásnak, és a csokitélapónak ott dudorodik hátul a farka, de hát mit lehet tenni, ez van.)
Volt valaha egy hobbiember. Azért hívták így, mert mindene a hobbi volt. Illetve mindent szívesen, hobbi szinten csinált. Még pontosabban nem is volt hobbija, mert elvették tőle.
A hobbiember soha nem tudott igazán élni. No nem azért, mert gátlásos volt (voltak ugyan gátlásai, de ezek a gátlások gátlásos gátlások voltak, ami annyit jelent, hogy gátlásosságuk miatt soha nem tudtak felszínre törni. Mert ha gátlásai gátlástalanok lettek volna, akkor a hobbiember gátlásos lett volna), hanem azért, mert hobbiember létére nem volt hobbija. Minden amibe belekezdett, pénzt hozott a konyhára, így ölve meg a kedvtelést.
Szeretett modellezni régen, de egyszer elment egy modellbemutatóra, amit azonnal meg is nyert, és még reklámszerződést is kötöttek vele.
Szeretett főzőcskézni is, be is került egy tv műsorba, és óriási sztár lett belőle. Minden, amibe belefogott, siker kísérte, és a vele járó anyagi elismerés. És a pénz csak úgy ömlött.
Kikapcsolódásként írt egy könyvet (humoros könyvet, mert humoros személyiség volt ő), de eldugta, nehogy siker legyen belőle. A takarítónője viszont megtalálta, és nyilvánosságra hozta. Istentelen nagy bestseller lett. Annyira humoros volt a mű, hogy egyik olvasója véresre röhögte magát rajta, minekután be kellett őt szállítani a kórházba, de a szerencsétlen a kórházba szállítás közben meghalt. Be is perelték a Hobbiembert, de a Hobbiember kontra Állam pert is ő nyerte meg, és ez az incidens csak még tovább növelte könyve amúgy sem kicsiny sikerét.
Rengeteg pénze volt már. Minden mihez hozzányúlt arannyá változott.
Az összes segélyszervezetnek annyit adakozott, hogy azok már a jó büdös francba küldték el őt, mondván: " Köszönjük, nem kell több pénz... Nincs több szegény ember, nem érted? NINCS!"
A bankszámláit már letiltatta mind, hogy ne tudják tovább tömni azokat, de erre pénzelői új módszert találtak ki:
Buríthatod Józsi! - mondta társa a billencses autó sofőrjének, aki meg is kezdte a több tonna papírpénzt leönteni - a hobbiember hangos tiltakozása és k*rvaanyázása közepette - hatalmas háza elé.
Vigyétek el! Nekem nem kell! - ordította a hobbiember a teherautó után, és pár köteg papírpénzt utána is hajított.
Majd térdre rogyott.
Azon gondolkodott, hogy elvették tőle minden hobbiját. Mert a hobbi úgy nem hobbi, hogy pénzt keres vele. Legalábbis az nem igazi hobbi. Az igazi hobbi az, ami viszi a pénzt. Ilyet szeretett volna mindig. Mert akkor megmaradt volna ő is az univerzum nagy egyetemes törvényében. Valamit valamiért. Ő dolgozott volna, hogy azután a hobbijára elverje a verejtékkel megkeresett összeget. De ez neki soha nem adatott meg.
Eszébe jutott valami. Ő nem más, mint egy emberi perpetum mobile. Egy "örökmozgó", ami csak termeli az energiát, és soha nem fogyasztja. És ebbe már bele kell törődnie. Ez az ő sorsa.
És a hobbiember csak nézte a számára értéktelen, nagy rakás pénzt.
Legalább olyan furcsán és zavartan nézte, mint karácsonykor a kis család az udvarára nagy robajjal hirtelen megérkező teszkó gazdaságos hóesést.
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko