Avagy minden ami elhagyta ajakát, az vicces volt. Borzasztóan vicces. Temetésre már régóta nem járt, mert mikor részvétnyilvánításkor megszólalt, hatalmas röhögésbe fulladt az egész. Szülei már akkor elhagyták, mikor megtanult beszélni, mert nem bírták a folyamatos rekeszizomgörcsöt. Pedig ő csak azt jelezte, hogy éhes, hogy szomjas, hogy éppen játszani szeretne, vagy épp aludni térne. ------ Mikor bement a sarki henteshez, már tudta mi fog következni. - Kérek 20 deka párizsit - mondta, bár nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege. A hentes eldobta magát, és visítva ütötte a padlót. -Ez mekkora poén! NEM IGAZ! - mondta, majd kis idő múlva a nevetéstől fuldokova felállt, és kiszolgálta, emberünket. - De mi volt itt a poén? Én nem mondam semmi vicceset. - közölte higgadtan, hűvös eleganciával az úr - persze nem ezekkel a szavakkal -, s már meg sem várta a számára oly megszokott reakciót, kisétált az üzletből. Szeme sarkából még látta, hogy a hentes újra a padlóra került. A harmadik "poén" már végzetes lett volna. Ezt emberünk is tudta. Nem egy delikvenst élesztett már újra, mire megtanulta, hogy csak maximum kétszer szólalhat meg. Sokáig azt hitte, hogy valami globális valóságshow főszereplője, mint Jim Carry abban a bizonyos filmben. De aztán bebizonyosodott, hogy nem erről van szó. Beutazta ő már a fél világot - nem utosósorban azért, hogy erről meggyőződjön -, de mindenhol kacagva dőltek ki körülötte az emberek. Már ha annyira megtanulta egy idegen ország nyelvét, hogy meg tudja kérdezni: "Merre van a buszpályaudvar, uram/asszonyom?" Persze nem pont ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege. Végső elkeseredésében úgy döntött, végez magával, mert ez így nem élet. Kiugrott hát az ablakon.
Odafönn az Teremtő színe elé járult.
Mikor válaszul az Isten első kérdésére éppen belekezdett mondandójába, hogy miért is volt az a bizonyos ablakon való kiugrás, a Úr hangos hahotázások közepette eldobta magát.
- Hát ilyen jót már régóta nem nevettem! XD Ekkora szöveget! XXDD Besz*rok! XXXDDD HÁHÁ, Hagyd abba, mert nem bírom!!
És emberünk abbahagyta, bár nem értette, hogy mi volt olyan vicces.
A Teremtő föltápászkodott. - Jaj .. Huh, majdnem végem lett - mondta.
"Nem értem az egészet, egyszerűen nem értem.." morfondírozott magában az ember. Nem kellett volna..
Ugyanis az Úr nem csak az égi beszédet hallja, hanem belelát a fejekbe is. Az Isten ismét elnevette magát. Hangosan nevetett, hahotázott, úgy hogy a mennyek kapuja is beleremegett. A földre zuhanva felrepesztette a márványt, trónusának otthont adó, felhőkből épült palotáját hangos hahotájával szerteszét kacagta.
- Hagyd abba!!! XXXXDDDD, Kérlek hagyd abba!!! XXXXXDDDDD
De emberünk már rég abbahagyta, ezek csupán a gondolatai voltak, bár ő nem találta viccesnek őket. Majd hirtelen csend lett.
Odalépett a Teremtőhöz, és megbökdöste az esernyőjével (volt nála esernyő, még azzal ugrott ki az ablakon. No nem azért, hogy az esést tompítsa - hisz a minél nagyobb becsapódási sebesség volt akkor a célja -, inkább azért, mert nem tudta, milyen idő várja őt itt fenn a Mennyekben). De a Teremtő nem mozdult.
Meglátta az üres trónust...
Így történt vala, hogy a Mennyek országában egy olyan valaki vette át az uralmat, aki soha nem értette, mi miért olyan vicces.
(Természetesen az Úr csak elájult . Mikor magához tért, gyorsan megragadta emberünket és levágta a Pokolba, "Nevessenek inkább az Ördögök!" felkiáltással. Azóta füldugóval és agyhullámblokkolóval dolgozik.)