inception

Szóval felébredsz reggel, kicsit kába vagy, rémlik, hogy álmodtál valamit, de a megmaradt képek összefolynak, elmosódnak. Nem emlékszel, hogy, és hol kezdődött, az emlékekből és megélt élményekből felépülő vízió pedig foglalkoztat: egy percig, vagy egy óráig, mikor hogy. Az álomban minden valószerű, s közben semmi sem az. Tudatában vagyunk-e, hogy alszunk, s a valóság eléréséhez csupán fel kell ébrednünk? Kérdések milliói foglalkoztatják az embereket az álommal kapcsolatban, s Christopher Nolan egy igen érdekes elméletet ragadott meg: lehetséges mások álmába betörni? Ez a képesség hatalommal jár, s ahogy világunkban mindenhol tanúi lehetünk, itt is az üzlet és a pénz beszél, a kutya ugat. Gondoljunk csak bele, micsoda erőtényező rejlik benne: gazdasági, ideológiai, politikai befolyás, biztosan kormányok ezrei versengenének ezért az ajándékért.

Egyre csak süllyedünk az álmok világába, mélyebbre, mélyebbre, a legutolsó szintig, ahol már a tudatalatti kicselezése állít lehetetlen akadályt. Nolan nálam már bizonyított, a Batman filmek, az Insomnia, vagy éppen legnagyobb teljesítménye, a Memento után nem volt kérdés, hogy a legújabb produkcióra is befizetek. A nyári nagy popcorn filmek között pedig kiemelkedő az alkotás. Nolan nem megy szembe a lehetetlennel: nyíltan vállalja, csupán egy szórakoztató akciófilmet készített a filmkedvelők számára, akik intelligens kikapcsolódásra várnak, és a hangsúly az intelligensen van, ez az, ami a szememben annyira szeretett filmmé varázsolja az Inception-t. Intelligens, de nem akar korszakalkotó lenni, nem bújik meg mögötte szédületes mélységű gondolatiság, csupán az üzlet, és azok a fránya „mindenki saját démonai”. S hogy miért blockbuster az Inception? Az események több szálon futva, egymásba ágyazódva építik fel azt az álomvilágot, melyből szinte kellemetlen lesz felébredni, mégsem töltöttem a nap hátralévő részét agyalással. Megnéztem, jól éreztem magam, oda kellett figyelnem, mert Nolan-hez híven itt minden kapcsolatban van, ha kimarad egy dominó, akkor a felépített kígyó sem fog eldőlni, megszakad az álom. Viszont a film nem igazán hagy töprengenivalót maga után. Nem biztos, hogy ezt hiányosságnak kellene felrónom, hiszen Nolan elvarrja a szálakat, komplett magyarázatokat ad.

Ahogy halad a történet, úgy avatnak be minket a karakterek az álom tudományába, s töménytelen mennyiségű, harcolós anime ellenében ezek a folyamatos tájékoztatások nem idegesítők, hanem egyre több információ megszerzésére ösztökélnek. Sokan hibaként könyvelték el az érzelmi szint csökönyösségét. Valóban hiba? Ahol nagy a jelentősége, ott érezhetjük, micsoda belső és külső erő gyakorol hatást a vásznon, és akik még nem látták, azok számára sem lesz titok, kit, mi motivál. Az Inception nem ír történelmet, még csak nem is erőszakolja állunkat a földre, kihagyni azonban nagy kár lenne. Intelligens szórakozás, akár a Rubik-kocka, vagy a Sudoku.